Pókember – Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse – 2018) [Kritika]

A Sonynak nincs könnyű dolga a Marvel adaptációkkal. Eddig ugyanis elfogyasztottak öt élőszereplős Pókember filmet, melyek közül nem mindegyik aratott osztatlan sikert. Először Tobey Maguire öltötte magára a hálószövő szerepét, őt pedig Andrew Garfield követte. Végül, az utóbbi főszereplésével készült, A csodálatos Pókember 2, vártnál gyengébb bevétele vezetett oda, hogy egyezséget kötöttek a Marvel Studios-al, akik így részben visszakapták Pókember jogait. Ezután a Sony más nyomvonalon kezdett el gondolkodni, a Pókember képregények gonoszait, anti és egyéb hőseit felvonultató univerzumban, aminek az idén bemutatott Venom volt a kezdő darabja. Azonban azt senki sem gondolta volna, hogy legnagyobb dobásukat karácsonyra időzítették. Ez pedig nem más, mint a Pókember: Irány a Pókverzum!

Miles Morales (Shameik Moore) egy hétköznapi tinédzser, aki gimnáziumba jár, rajong Pókemberértés a hétvégét a családjával tölti. Édesapja, Jefferson Davis (Brian Tyree Henry) rendőr, akivel eltávolodtak egymástól, mert inkább kétes erkölcsű nagybátjával Aaron-nal (Mahershala Ali) múlatja az időt. Miles élete egyik napról a másikra megváltozik, amikor egy véletlen baleset folytán megcsípi őt egy radioaktív pók. Ez az esemény pedig elindít egy, az egész univerzum számára végzetes láncolatot. Egy nagy hatalmú gonosz, Wilson Fisk, a Vezér (Liev Schreiber) csatlósai segítségével össze akar olvasztani párhuzamos dimenziókat. Ennek hatására pedig átszippant pár hálószövőt ezen a kapun kersztül Miles világába. Az újonnan érkezett Spider-Gwen (Hailee Steinfield), Noir Pókember (Nicolas Cage), Peni Parker és pókrobotja (Kimiko Glenn), valamint Pókmalac (John Mulaney) úgy döntenek, hogy összefognak Peterrel és Miles-al, hogy megállítsák a Vezér további világpusztító terveit.

Jelen írásom tárgyával sikerült a Sonynak megcsinálnia azt, amit eddig az előszereplős Pókember filmekkel nem igazán tudott. Letett az asztalra egy minden aspektusában hiteles mozit a közkedvelt hálószövőröl és mindezt úgy, hogy nem csak egy, hanem azonnal hat darab pókit ismerünk meg benne. Mindegyiküknek megvan a maga karaketere, drámája és eredettörténete. A cselekmény előrehaladtával lassacskán megismertetik a nézőkkel hálósszövőinket és ezt teszik úgy, hogy mindenki kellő és egészéges mennyiségű játékidőt kap. Nagyon jó és önreflexív humora van az alkotásnak talán emiatt lehet a leginkább szeretni.




Ami igazán tetszett, hogy a készítők nem voltak restek az eddigi Pókember filmeket is görbe tükörrel illetni. A történet bővelkedik a csavarokban, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy aki otthon van a képregények világában, azok számára egy-két fordulat nem fogja kiváltani a kellő hatást. Különösen tetszett még a felvázolt mentor-tanítvány kapcsolat Peter és Miles között, valamint a Gwen és Miles közötti kémia is rendesen működött és nem hatott erőltettnek. Amit viszont nagyon sajnáltam, hogy hiába adagolják a drámát és a humort kellő mértékben az egyértelmű fókuszcsoportozás miatt, olykor a humor elveszi az igazán katartikus és drámai jelenetek élét.

A vizuális megvalósítás is pazarul sikerült a start-stop animációval és a képregényes rajzstílussal elérték azt, hogy a film kerek két órája alatt a néző egy képregény lapjain érezze magát. A Pókember: Irány a Pókverzum, tehát tökéletes alapja lehet egy jövőbeli animációs Pókember univerzumnak, hiszen a karaktereket, eredettörténeteket, motivációkat már mind megsimertük. A stáblista utáni jelenet pedig esetlegesen utalhat egy folytatásra is. A kötelező cameot sem hagyták ki, de elszomorító tény, hogy ez már az utolsó feltűnések egyike volt…

Pókember: Irány a Pókverzum
Összességében
A Pókember: Irány a Pókverzummal egy olyan animációs filmet tettek le az asztalra, amely minden Pókember rajongó szívét megörvendezteti. Egy igazi és a képregényekhez méltó Pókember film született, ami ugyan nem az MCU része, de úgy néz ki végre a Sony boszorkánykonyháján is meglakották a tökéletes receptet.
Pozitívumok
Innovatív megvalósítás és látványvilág
Miles, Peterrel és Gwennel való kapcsolata
Hihetetlenül jó a humora
Fordulatokkal teli történet...
Negatívumok
...ami helyenként a rajongók számára kiszámítható lehet
Olykor a humor üti a drámai jeleneteket
80
Értékelés

Friss

Star Wars: Thrawn-trilógia – Legendák – a legjobb történetek könyvajánló: Mindenki kedvenc Star Wars folytatása újra a boltokban!

Ezúttal kemény kötetes változatban jelent meg a Szukits gondozásában Timothy Zahn remekműve, a Thrawn-trilógia,...

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....