A Kingpin idén új formátummal bővítette a kínálatát, mégpedig a hazánkban nem túl elterjedt album mérettel. Képregények viszonylatában az album tekinthető egyfajta exkluzív füzetnek, hiszen oldalszámok tekintetében nem sokkal vaskosabb a megszokott gémkapcsos formátumnál, sokkal inkább méretével tűnik ki, valamint a Kingpin esetében mindenképp a minőségibb papír választással. Az ebben az évben várhatóan négy számmal jelentkező sorozat első két része már meg is jelent, Pókemberrel, pontosabban Pókemberekkel a fókuszban.
Az első két megjelenés szorosan összefügg, ugyanis az eredetileg öt részes Spider-Men című minisorozatot tartalmazzák, viszont a kijelölt terjedelem okán az első számba egy különlegesség is belefért, a Venom pere. A történet érdekessége, hogy az eredeti amerikai kiadásban ez a történet nem volt elérhető újságárusi terjesztésben, csupán az tehetett szert rá, aki egy jótékonysági kampány keretében adományozott egy bizonyos összeget. A történetet Peter David jegyzi, akit a hazai rajongóknak minden bizonnyal nem kell bemutatni, hiszen idehaza is fut jelenleg három sorozata: Pókember 2099, A Hihetetlen Hulk, valamint az X-Faktor, szintén a Kingpin gondozásában. Mint mindig, Peter David zseniálisan bont ki etikai és morális dilemmákat, ezalkalommal pedig a beszámíthatóság és a felelősségvállalás kriminológiai oldalát is boncolgatja. A történetben a civilben ügyvédként praktizáló Fenegyereket, azaz Matt Murdock-ot kérik fel a Venom szimbióta gazdatestének, Eddie Brock védelmére. Az eseményeket tovább bonyolítja, hogy Pókembernek már az sincs ínyére, hogy egy közeli barátja Venomot védi, Murdock még a védelem tanújaként is behívná a falmászót a rehabilitálás jegyében. David remekül ütközteti az álláspontokat és járja körbe a témát, még ha végül nem is okoz nagy meglepetést, hogy a per végül egy nagy szuperhős bunyóba torkollik.
A rajzok tökéletesen beleillenek a 90-es évekre jellemző forma és kicsit komor színvilágba, amik három ember munkáját dícsérik: a ceruzarajzért Jim Craig felelt, a tus pedig Dan és David Day kezei alól kerültek ki. A két kiadvány innentől kezdve a Spider-Men minivel folytatódik. A Marvel Albumok nem csak a mérete miatt mérföldkő a kiadó számára, egyúttal Miles Morales karakterét is most láthatjuk először nyomtatásban kis hazánkban. A Kingpinnél korábban jelezték, hogy ahogy rohamosan haladunk a Spider-Verse című esemény itthoni megjelenése felé (megj.: ez alapján készült az Irány a Pókverzum!, aminek szintén Miles a főszereplője) igyekeznek minél több Pókember variációt bemutatni, hogy amikor elérjük ezt a nagyszabású történetet az olvasótábornak minél több karakter lehessen ismerős.
Miles Morales az úgynevezett Ultimate (megj.: magyarul Újvilág) univerzum Pókembere, aki a fiatalon elhalálozott ottani Peter Parker után vette csak a hálós jelmezt. Az Ultimate sorozatot, akárcsak a jelenlegi Spider-Men minit Brian Michael Bendis írta, aki szintén nem lehet ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen olyan címek jelentek már meg tőle, mint A Bosszú Angyalai (megj.: Bosszúállók, ha valaki filmes közegből érkezett volna), vagy az Alias (megj.: Jessica Jones sorozat, a Netflixen). A két Pókember első találkozójára egy rosszul elsült bunyó szolgál indokul, ahol az eredeti Peter Parker az Ultimate univerzumban ragad a Mysterioval folytatott csata után. Ami igazán zseniálissá teszi ezt a történetet az nem a két Pókember találkozása, hanem a tény, hogy Peter-nek szembesülnie kell vele, hogy ebben az ebben a másik világban élő énje elhunyt, ez eredményez néhány atrocitást a civilek részéről, akik sértőnek találják, hogy valaki az ő Pókemberük jelmezébe bújt, de megható pillanatokat is, mint a beszélgetés May nénivel és Gwen Stacy-vel.
A Miles és Peter közötti kémia is szenzációs és mindig jut tér a humornak, már az egész első találkozás nagyon esetlennek, bénának és komikusnak hat. Bár a két Pókember aránylag lassan hangolódik egymásra és nem is jut tér igazán elmélyíteni a kapcsolatukat, mégis nagyon élvezetes együtt látni kettejüket a paneleken. A rajzok Sara Pichelli munkái, aki már az ongoing sorozatban is tiszteletét tette néhány alkalommal. Az olasz hölgy igazán kiváló munkát végez, legyen szó közeli panelekről vagy egy városi látképről, gyönyörűen dolgozik, valamint a színező Justin Ponsor-al karöltve válik igazán élvezetessé a látvány.
