12.7 C
Budapest
vasárnap, október 25, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Oxfordi gyilkosságok (Endeavour 1-7. évad): Sorozatkritika

Oxfordi gyilkosságok (Endeavour 1-7. évad): Sorozatkritika

Ha valaki kételkedne abban, hogy a TV-ben lehet még találni jó sorozatokat, annak baráti szívvel ajánlom a Viasat World Ltd. égisze alá tartozó Epic Drama nevű csatornát. A fiatal csatorna 2017-ben bontotta vitorláit főképp Közép-és Kelet-Európa országaiban köztük hazánkban is. Kínálatában a tengerentúli produkciók armadáját többek között angol, francia és spanyol sorozatok alkotják. Az Epic Drama, mint, ahogy neve is fémjelezi kosztümös drámákra specializálódott. Az online streaming oldalakhoz hasonlóan reklámokkal való megszakítás nélkül sugároz; történelmi, politikai témájú alkotásokat, rejtélyekkel tűzdelt krimiket.

Az egyik, ha nem a legjobb, sorozata az Oxfordi gyilkosságok (Endeavour), ami a 60-as évek élére vasalt Oxfordjának titkokkal és bűntényekkel övezett korszakába kalauzolja el nézőit. A széria, a fiatal nyomozó Endeavour Morse pályafutásának kezdeti szakaszait dolgozza fel. Az Oxfordi gyilkosságok egy, Angliában a 80-as évektől az ezredfordulóig futó, 12 évadot megélt népszerű sorozat, a Magyarországon sohasem vetített, Inspector Morse eredettörténeti spin-off-ja.





A sorozat írója Russell Lewis, a karaktereket pedig az eredeti sorozat megalkotója, az időközben elhunyt Colin Dexter jegyzi. Russel már korábban dolgozott együtt Dexterrel egy korábbi prequel a Lewis címmel futó televíziós program scriptjein, így Colin Dexter „gyermeke” nem vitás, hogy szakértő kezekbe került.

A producerek között találjuk az 5 Emmy díjas Rebecca Eaton-t, aki a Dowton Abbey sorozatban és a Benedict Cumberbatch fémjelezte Sherlock-ban is közreműködött. Továbbá Damien Timmert is, akivel Rebecca Eaton a David Suchet féle Poirot-ban és a Miss Marple-ben is együtt végezte a vezető produceri feladatokat. Az angol klasszikus krimik nagyágyúival a fedélzeten az Oxfordi gyilkosságok jobb szakembereket nem is kérhetne.

Az IMDb sorozat toplistáját böngészve rábukkanhatunk, hogy a top 250-ből a 206. helyet foglalja el. Bár az értékelések esetében mindig felmerül a szubjektivitás kérdése, azt elmondhatjuk, hogy aki szereti és nézi a sorozatot, az nagyon nézi és nagyon szereti. A sorban előtte pont a Golden Globe díjas Hatalmas kis hazugságok áll, míg a sorban maga mögé utasítva a Vikingek, a Marvel népszerű sorozata, a Punisher és az új sorozat időszámítás egyik gyémántja az Utódlás. Bár ezek alapján kissé erősnek tűnhet az állítás, mégis elmondható, hogy egy világszinten kevésbé ismert mégis toplistás alkotásról beszélünk.

A főszereplőt, a különcködés és a rejtélyek koronázatlan mesterét Morse-t megformáló Shaun Evans (A bűn hálójában), ezidáig főleg szigetországi produkciókban tűnt fel. Számunkra azonban érdekes lehet, hogy Anett Bening és Jeremy Irons oldalán a Szabó István rendezte Csodálatos Júlia filmben is tiszteletét tette, ahol Tom karakterét alakította. A másik főszereplőt, a széria hűvös felügyelőjét, Thursdayt alakító Roger Allam (V mint vérbosszú) tapasztalt vén róka. A Trónok Harcában Illyrio Mopatis karakterét alakította. Aki jó megfigyelő szakáll nélkül simán ráismer.

A főbb karekterek mellett a Bright parancsnokot alakító Anton Lesser (A Korona) arca tűnhet ismerősnek, ami nem véletlen, hiszen a Trónok Harca kedvelők felfedezhetik benne Qyburn vonásait. A sorozat női színészei közül Dakota Blue Richards (Skins) és Sara Vickers (Sunshine on Leith) azok, akik ismerősek lehetnek a hazai közönség számára. Dakota Blue Richards, Az arany iránytű göndör hajú, kicsi Lyra-ja, immáron felnőtt rendőrnőként igyekszik megtalálni a helyét a 60-as évek férfiak dominálta egyenruhás világában. Thursday felügyelő céltudatos lányát életre keltő Sara Vickers csillogó tekintetével pedig, a Watchmen Ms Crookshanks-jaként találkozhatott a nagyérdemű.  Érdekesség, hogy Abigail Thaw, az Inspector Morse sorozatban a névadó főszereplőt alakító John Thaw lánya, pedig mint Dorothea Frazil az Oxford Mail szerkesztője jelenik meg a színen.

Ha a 60-as éveket emlegetjük eszünkbe juthat Kennedy, a Holdra szállás, az első civil jogi mozgalmak, a hippik és még ki tudja miegymás. Magunk előtt látjuk, ahogy az emberek öltönyben járnak, a fiatalok lázadnak és Beatles-t hallgatnak és minden nylonból és műanyagból készül. Na jó, azért nem minden. Az Oxfordi gyilkosságok kitűnően ötvözi a pipafüstős, a háborúból a rock and rollba csöppent Anglia politikai és kulturális revolúcióját az öltönybe és hierarchiába bújtatott rendszer ellen és teszi mindezt olyan hitelességgel, hogy elsőre el sem hiszi az ember, hogy egy 2010-es évek után készült sorozatot néz. Enyhén is WOW! Persze a korrajz csak a történethez keretet adó díszlet, egy percig sem hivalkodik, szépen a háttérben meghúzódva árnyalja a szereplők viselkedését és mindennapi döntéseiket.

Természetesen 60-as évekből többféle létezik, és az Oxfordi gyilkosságok nem Tarantino csillogó villogó Volt egyszer egy Hollywood-jának a színkavalkádját idézi. A sötét, időnként komor hangulat figyelmeztet, a bűn még a külsőre a tudás központjának mondott Oxfordban is képes megvetni a lábát. Ez nem egy habkönnyed, haverod szeretne lenni borongósabb napokon sorozat. Ez maga a való élet, ahol néha piszok nehéz felállni, ha valaki arra vetemedik, hogy eltaposson, ahol a múlt sebei nem csak bizonyos esetekben, hanem szinte mindig meghatároznak, és ahol, ha még győzedelmeskedik is az igazság könnyen előfordul, hogy nagy árat kell fizetni érte. Pont ezért lehetne imádni ezt a sorozatot.

A gyilkosságok és bűntettek valóságosak, de nem azok szörnyű bemutatásán a lényeg, hanem a mögöttük meghúzódó kacifántos és látszólag megoldhatatlannak tűnő rejtélyek. A színészek egytől egyig kiválóak, csakúgy, mint a karakterháló. A főhős Morse, ez a deviáns, Wagnert és Bach-ot hallgató fiatal nyomozó zseni, aki a fájó régi emlékek ellenére ismét Oxfordban köt ki. Logikája és az irodalomban való szinte tudósi jártassága már-már Poirot és Sherlock Holmes mellé emeli a nagy nyomozó koponyák örök ranglistájában. Shaun Evans kitűnő alakítását öröm nézni, ahogy a képességeiben végig magabiztos, de az emberi kapcsolatokban botladozó mogorva karaktert alakítja. Pisztolylövés alig dördül, különösebben nem is hiányzik, ez nem egy „lövöldözős film”. A bűntények megoldásához ütős logika és határtalan intellektus szükségeltetik. Viszont, ha mégis előkerül egy-két revolver az biztosan állítható, hogy nagyot fog szólni.

Kijelenthető, hogy a sorozat teljes mértékben igazodik a modern nézőközönség elvárásaihoz. Arányaiban tökéletesen ötvözi a humort a komolysággal. Az Oxfordi gyilkosságok egy percig sem túl sok vagy túl kevés. Itt nincs olyan, hogy gyengébb rész, vannak a nagyon jók és a zseniálisak. Az arányokhoz hozzá tartozik, hogy a vágás elsőosztályú, és az operatőri munka sem veszik el az egyszerűségben. Kifogástalanul ötvözi az egyszerűbb képi beállításokat és a művészi képeket, egyszerűen szólva mesteri a képi világa, amiben persze a korhű díszlet csak hab a tortán. Ilyenkor szokott jönni a félelem, hogy ha egy film gyönyörű, akkor vagy egyszerű vagy érthetetlen. Az Oxfordi gyilkosság egyik sem! Minden egyes másfél órás részt alapos és átgondolt írói munka fedez. Sohasem beszélnek túl sokat vagy túl keveset, mindig pont annyit, amennyit kell. Nem keverednek felesleges okfejtésekbe és nincs töltelékszöveg. Russel Lewis nagyon alaposan építi fel a kiejtett szavak mögött meghúzódó finom utalásokat. Az egész egyszerre természetes, emberi és tökéletesen filmművészeti.

Az évadok és a részek felépítése is okos forgatókönyvírói képességeket tükröz. Remekül építkezik részeken és évadokon át, hogy a végén ott hagyjon egy akkora katarzissal, amit nagyon kevés mai alkotás képes megadni. Az egész hihetetlenül emberi és igazi. Minden részben az aktuális bűnesetek felgöngyölítése mellett a szereplők magánéleti gondjainak pókja is folyamatosan szövögeti hálóját akárcsak a korrupcióé. Az Oxfordi gyilkosságok nem hagy meg abban a hitben, hogy azok, akikkel úgy gondolod egy oldalon állsz nem fognak keresztbe tenni neked. A korrupció mindenütt képes talajt fogni, és van, amikor az ember rákényszerül arra, hogy döntsön végigmegy-e egy adott úton vagy sem. Talán rosszul teszi, de az Oxfordi gyilkosságok hisz abban, hogy néha nem az igazság maga a fontos, hanem az, hogy ha rájöttünk, mit kezdünk majd vele.

A sorozat legújabb, 2020-as évada, június 22-étől látható az Epic Drama műsorán. Én szóltam!


VÉGSŐ PONTOZÁS

Rendezés
100 %
Színészi alakítás
95 %
Történet/Forgatókönyv
97 %
Fényképezés
100 %
Filmzene/Hang/Effekt
100 %

Összegzés

Az Oxfordi gyilkosságok az a sorozat, amit régóta kerestem. Egy hihetetlenül finom szállal szőtt labirintus, amit öröm kibogozni. Mindenki számára felírható recept, aki kedveli a kosztümös drámákat, és a krimiket.
Érsek Ádám
Érsek Ádám
Üdv a fedélzeten! A filmek világa már akkor elragadott, amikor még azt hittem, hogy a filmeket apró emberek csinálják élőben a televízióban. A film számomra egy lelki utazás, szenvedély és hivatás. Azért munkálkodom, hogy minél többekkel megosszam azokat a csodákat, amik a képernyőn nyújtózkodnak felém.
Hírdetés

KI NE HAGYD!