Bajban van a kritikus, mikor egy ennyire „egypoénos” alkotásról kell írnia. A helyzet sajnos az/egy Übergáz filmnél is így van. Amint leírtam, máris felül is vizsgálom a „sajnos” szót az előző mondatból. A negatív felütés melletti sajnálkozás feltételez némi várakozást a film iránt, de felmerül a kérdés: várta bárki is az Übergázt? Az említett egy poén pedig az előzetesből is kitűnik: egy rossz zsaru ordítozik, míg egy nyegle civil megrettenve követi az eseményeket.
Az Übergáz Michael Dowse által rendezett Los Angelesben játszódó rendőrvígjáték. Victort, a rendőrt Dave Bautista alakítja, aki feltűnt a Szupercella franchiseban, vagy a mindenki által ismert Galaxis őrzőiben is. Vic nem olyan rég elveszítette a társát egy utcai harcokban is jártas bűnözőt üldözve, így személyes vendettájának érzi, hogy elkapja Teijot. Szemműtétje után nem sokkal fülest kap egy üzletről, ami alapján végre a bűnöző nyomára akadhat, de mivel gyógyuló szemei alkalmatlanná teszik a vezetésre, Ubert hív. Az autót pedig az önbizalom hiányos és testileg is gyenge bolti eladó, Stu (Kumail Nanjiani) vezeti. Kumail Nanjiani ismerős lehet a Központi hírszerzés egyik mellékszerepe miatt, de láthattuk a Rögtönzött szerelem főszereplőjeként is. Stu minden vágya, hogy barátnőjének tudhassa plátói szerelmét, Beccát, de szerelmet vallani nincs mersze, ezért a „friend zone” szomorú rácsai között tengődik.
A két szögesen ellentétes karakter jó kiindulópont lehet egy vígjátéknak. Vic az erőszaktól sem visszariadva meg akarja állítani a nemezisét, míg Stu csupán visszajelzésként az Uber fuvarért kapható 5 csillagjáért aggódik. A film nem valami intellektuális szórakozás, de nem is megy le a legmélyebb szintekre. A vakon vezetni próbáló Vic, vagy az Uber-ben egy bűnözővel egyedül hagyott Stu alkalmanként vicces is, de nem kiemelkedő. Egyszerűen elmúlik ez a másfél órás játékidő, kicsit nevetünk közben, talán még izgulunk is egy ponton, de a két karakter közti dinamika kihasználatlan gegjei hagynak némi hiányérzetet bennünk. A kvázi vak rendőr csak az Uber sofőrre hagyatkozhat, míg a sofőrnek kell a maximális értékelés, hogy megtarthassa a munkát. Néhány valóban vicces jeleneten túl azonban csak a kiabálás-megszeppenés duó marad. A két karakter dinamikája elképzelhető, hogy a színészek játékának kettőssége miatt siklott ki. Amíg Bautista kihasználta a karaktere adta lehetőségeket és ezért működnek az ő jelenetei, még ha azok a bugyutaságig is mennek sokszor. Nanjiani-ról ez azonban már nem mondható el. Karaktere nem kívánt nagy alakítást, mégis az unalom, ami eszembe jut a színész arcára nézve. Hiába illik a szerep a színészre, mégis elválik a kettő egymástól és nem forr egy egésszé. Bautista esetében viszont látni a színész elé helyezett hőst, Vic betölti a képmélységet.
A cselekmény – szándék szerint – tartogat némi meglepetést, azonban az első perctől kiszámítható. Anélkül, hogy spoilereznék: ha a rendőrnek lánya van, akivel lehetőleg eltúlzott módon megromlott a kapcsolata, akkor számíthatunk rá, hogy a bűnözők ki fogják használni a tálcán kínált lehetőséget. Ha pedig két egymástól homlokegyenesen különböző karakter találkozik, akkor a film végére biztosan a legjobb barátok lesznek. A sokat látott „szükségszerű” csavarok mellett pedig van egy árulás motívum is, ami annyira kidolgozatlan, hogy fél mondatnál többet nem is érdemel.
