péntek, április 19, 2024

Übergáz (Stuber – 2019) [Kritika]

Bajban van a kritikus, mikor egy ennyire „egypoénos” alkotásról kell írnia. A helyzet sajnos az/egy Übergáz filmnél is így van. Amint leírtam, máris felül is vizsgálom a „sajnos” szót az előző mondatból. A negatív felütés melletti sajnálkozás feltételez némi várakozást a film iránt, de felmerül a kérdés: várta bárki is az Übergázt? Az említett egy poén pedig az előzetesből is kitűnik: egy rossz zsaru ordítozik, míg egy nyegle civil megrettenve követi az eseményeket.




Az Übergáz Michael Dowse által rendezett Los Angelesben játszódó rendőrvígjáték. Victort, a rendőrt Dave Bautista alakítja, aki feltűnt a Szupercella franchiseban, vagy a mindenki által ismert Galaxis őrzőiben is. Vic nem olyan rég elveszítette a társát egy utcai harcokban is jártas bűnözőt üldözve, így személyes vendettájának érzi, hogy elkapja Teijot. Szemműtétje után nem sokkal fülest kap egy üzletről, ami alapján végre a bűnöző nyomára akadhat, de mivel gyógyuló szemei alkalmatlanná teszik a vezetésre, Ubert hív. Az autót pedig az önbizalom hiányos és testileg is gyenge bolti eladó, Stu (Kumail Nanjiani) vezeti. Kumail Nanjiani ismerős lehet a Központi hírszerzés egyik mellékszerepe miatt, de láthattuk a Rögtönzött szerelem főszereplőjeként is. Stu minden vágya, hogy barátnőjének tudhassa plátói szerelmét, Beccát, de szerelmet vallani nincs mersze, ezért a “friend zone” szomorú rácsai között tengődik.

A két szögesen ellentétes karakter jó kiindulópont lehet egy vígjátéknak. Vic az erőszaktól sem visszariadva meg akarja állítani a nemezisét, míg Stu csupán visszajelzésként az Uber fuvarért kapható 5 csillagjáért aggódik. A film nem valami intellektuális szórakozás, de nem is megy le a legmélyebb szintekre. A vakon vezetni próbáló Vic, vagy az Uber-ben egy bűnözővel egyedül hagyott Stu alkalmanként vicces is, de nem kiemelkedő. Egyszerűen elmúlik ez a másfél órás játékidő, kicsit nevetünk közben, talán még izgulunk is egy ponton, de a két karakter közti dinamika kihasználatlan gegjei hagynak némi hiányérzetet bennünk. A kvázi vak rendőr csak az Uber sofőrre hagyatkozhat, míg a sofőrnek kell a maximális értékelés, hogy megtarthassa a munkát. Néhány valóban vicces jeleneten túl azonban csak a kiabálás-megszeppenés duó marad. A két karakter dinamikája elképzelhető, hogy a színészek játékának kettőssége miatt siklott ki. Amíg Bautista kihasználta a karaktere adta lehetőségeket és ezért működnek az ő jelenetei, még ha azok a bugyutaságig is mennek sokszor. Nanjiani-ról ez azonban már nem mondható el. Karaktere nem kívánt nagy alakítást, mégis az unalom, ami eszembe jut a színész arcára nézve. Hiába illik a szerep a színészre, mégis elválik a kettő egymástól és nem forr egy egésszé. Bautista esetében viszont látni a színész elé helyezett hőst, Vic betölti a képmélységet.

A cselekmény – szándék szerint – tartogat némi meglepetést, azonban az első perctől kiszámítható. Anélkül, hogy spoilereznék: ha a rendőrnek lánya van, akivel lehetőleg eltúlzott módon megromlott a kapcsolata, akkor számíthatunk rá, hogy a bűnözők ki fogják használni a tálcán kínált lehetőséget. Ha pedig két egymástól homlokegyenesen különböző karakter találkozik, akkor a film végére biztosan a legjobb barátok lesznek. A sokat látott „szükségszerű” csavarok mellett pedig van egy árulás motívum is, ami annyira kidolgozatlan, hogy fél mondatnál többet nem is érdemel.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés12 Votes
56


Übergáz
Összességében
A két karakter egymásnak feszülése alapvetően vicces. A moziteremben hallható volt néhány kacaj és én is nevettem a poénokon. A kettő hős kriplisége (Vic vak, míg Stu nyámnyila) jó alap, de a házat már nem húzták fel rá hibátlanul. A végeredmény felejthető, de talán nem űber gáz.
Pozitívumok
Az alapötlet humorossága
Dave Bautista
Negatívumok
Közhelyszerű cselekmény
Az alaptól való elemelkedés hiánya
Kumail Nanjiani
50
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...