A DC filmes univerzumának szekere nehezen akar(t) beindulni. Az Acélember vegyes fogadtatás mellett szép bevételi eredményeket produkált. A folytatás, annak ellenére, hogy Superman-t összeeresztették a képregényvilág másik nagyágyújával Batman-nel, rosszabb kritikákat kapott, mint az Acélember és a rajongók is elégedetlenségüket fejezték ki a produkció kapcsán. Továbbá, a két titán harca „csak” 873 millió dollárt fialt, aminél a stúdió jóval többet várt volna. A DC rosszfiúit és lányait felvonultató Sucide Squad, pedig a vártnál jobban teljesített a stúdiótól elvártnál, de a kritikus ízekre szedték, sőt egyesek az utóbbi évek legrosszabb szuperhős/képregény filmjének titulálták. Ennek tetejében, a DC univerzum készülő félben lévő filmjeinek rendezői hetente cserélődnek. A rossz széria most viszont megtörni látszik, mert a Wonder Women legnagyobb meglepetésemre igen is jó film lett.
Diana (Gal Gadot) istenek leszármazottja, aki háborítatlan békében él, a kizárólag nők (egész pontosan amazonok) által benépesített Themüszkira gyönyörű szigetén. Diana érzi, hogy többre hivatott és igazi harcossá szeretne válni, amiről anyja – Hippolyta (Connie Nielsen) – hallani sem akar. A lányt végül hadvezér nagynénje – Antiope (Robin Wright) – titokban készíti fel a rá leselkedő veszélyekre. A békés időszak hamar véget is ér, amikor egy vadászgép zuhan a szigetre. A vadászgép pilótája – Steve Trevor (Chris Pine) – egy minden eddiginél nagyobb háborúról számol be az amazonoknak, egy olyan háborúról, ami az egész világ pusztulását okozhatja. Diana, anyja tiltása ellenére elhatározza, hogy segít a férfinak véget vetni a több éve tartó háborúnak.
Be kell, hogy valljam: Wonder Woman sosem tartozott a kedvenc képregényhőseim közé, ebből adódón a különálló filmjét sem kifejezetten vártam. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Batman v Superman beli, pár perces felbukkanása talán a film legjobb mozzanata volt. Gal Gadot már abban a néhány jelenetben bebizonyította, hogy tökéletes választás volt a szerepre. Most pedig az is kiderült, hogy egy teljes filmet is el tud vinni a hátán ebben a szerepben. Vicces, szexi, de ha kell egy perc alatt harcos amazonná változik. A másik főszereplő, Chris Pine is telitalálat, aki a Star Trek után újra egy olyan szerepben tűnik fel, amiről még sokáig eszünkbe fog jutni. Gadot és közte végig izzik a levegő. A romantikus szál pedig pont annyira van jelen a filmben, hogy az egy percre sem tűnik beleerőszakoltnak a történet szempontjából.
A remek szereplő válogatás mellett dicséret illeti a film nagyszerű ritmusást és gyönyörű fényképezését is. A két és fél órás játékidő mondhatni elröppent és egyszer sem éreztem elnyújtottnak. A film, fantasy jellegű első harmada, szemet gyönyörködtető helyszíneken alapozza meg Diana jellemét és inditékait, ezzel egyértelművé téve mit és miért tesz. A középső harmad ennek tökéletes ellentéte, ahol a komor, első világháború dúlta Londonba csöppenünk. Diana itt szembesül először a háború borzalmaival és ekkor éled fel benne igazán a harci szellem. Ez a középső etap egyébként a film legerősebb része. Amikor a Batman v Superman-ben is felcsendülő fő témájára zuzza a német katonákat az nem csak, hogy epic, de egyenesen hidegrázós jelenet. A végső harmadban aztán, ha nem is látványosan, de meginog a film, amiben erősen közre játszik a szuperhősfilmek rákfenéjének számító sablonos főgonosz, valamint a CGI-ban tobzódó finálé is.