Utóhatás (Aftermath – 2017) [Kritika]

A Pannonia-Entertainment jóvoltából, ma volt szerencsém megtekinteni az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült, igaz történeten alapuló filmdrámát, az Utóhatást. A filmet, a 2002-ben bekövetkezett – több tucat halálos áldozattal járó – Bodeni légikatasztrófa ihlette.

A kormányzóként tett kitérője után Arnold Schwarzenegger-nek még nem igazán sikerült az átütő erejű visszatérés. Persze a rajongói és bevallom én is örülök, hogy mindenki Terminátora visszatért a filmezéshez, de már nem olyan, mint régen, és ezt rajtam kívül érezhetik még így egy páran, hiszen, ha jobban megnézzük a 2010-es visszatérése óta bemutatásra került filmjeit, akkor láthatjuk, hogy rendre megbuktak (Szupercella, Szabotázs), vagy ha épp nem is buktak meg, akkor a vártnál kevesebb bevételt termeltek (Terminátor: Genisys). Aki pedig az Utóhatástól várta a nagy visszatérést, annak van egy rossz hírem…Arnold még mindig nem az igazi.

Az építő munkásként dolgozó, Roman Melnik (Arnold Schwarzenegger) alig várja, hogy felesége és várandós lánya hazaérkezzenek Kijev-i utazásukból. A reptéren azonban szörnyű hírrel szembesül: egy véletlen baleset miatt a gép, amin Roman felesége és lánya ült, összeütközött egy másikkal és lezuhant. A férfi élete, ezután darabjaira hullik, ahogy a végzetes hibát elkövető légi irányító, Jakeé (Scoot McNair) is. Jake összeomlik, depressziós lesz, a családja elhagyja és a névtelen fenyegetések miatt új városba kénytelen költözni. A légitársaság eközben pénzzel próbálja kárpótolni a feldolgozhatatlan tragédiával szembesülő Roman-t, aki ezt elutasítja és bosszútól fűtve elhatározza, hogy felkutatja a Jake-et.

Habár nem tartom jó színésznek, mégis kedvelem Arnold Schwarzenegger-t. Nem, mint színészt sokkal inkább, mint jelenséget és fogalmat. Valószínűleg ebben az is nagy mértékben közrejátszik, hogy amikor gyerek voltam, akkor élte „vígjátékos” korszakát (Ovizsaru, Hull a pelyhes, Batman és Robin) és jókat derültem rajta, de színészi kelléktárának szegényessége már akkor is szemet szúrt. Az a bizonyos kelléktár pedig azóta sem bővült. Bátor és dicsérendő dolog, hogy közel a 70-hez mert váltani és a jól bejáratott akció zsáner helyett inkább olyan drámai szerepek választ, mint két évvel ezelőtt a Maggie, vagy most az Utóhatás. A probléma csak az, hogy míg azt a mai napig elhiszem, hogy Arnold megmenti az egész világot és szét rúgja bárki seggét, addig –jelen esetben- azt már kevésbé, hogy a családja elvesztése után milyen mély fájdalmat is érezhet. Hiába volt nem egy megrázó, vagy megrázónak szánt jelenet a film során, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy filmet nézek. Értem ezt úgy, hogy Schwarzenegger akárhányszor elpityeredett a film során, szinte hallottam a rendező utasításait: Most sírj! Most jobban sírj, aminek eleget is tett, de túl mesterkélt és hiteltelen volt.

A film egyébként nem csak az Arnold Schwarzenegger által alakított karakter belső vívódásairól szól, legalább olyan fontos szereplő a cselekmény szempontjából Scoot McNair (Monsters, Batman v Superman), Jake-je is. Jake történt szála engem személy szerint sokkal jobban megfogott és sokkal jobban érdekelt, mint Romané, annak ellenére, hogy elviekben ő a film negatív szereplője, bár ez csak nézőpont kérdése, és az Utóhatás többek között ezt a szálat sem aknázza ki kellőképpen. Sokkal izgalmasabb filmet kaptunk volna, ha az első 20 perc karakterábrázolása után egymásnak eresztették volna a két felet, például egy tárgyalóteremben, ahol kiéleződhetett volna a kettejük közti ellentét és ahol mindketten ismertethették volna álláspontjukat egymással. Ehelyett az érdekes felvezetés után, majd egy óráig nézhetjük azt, ahogy a két férfi taknyát, nyálát egybefolyatva és túljátszva szenved.

Utóhatás
Összességében
Az Utóhatás érdekfeszítő témája ellenére hamar unalomba fullad, amin a TV filmes megvalósítás és Arnold Schwarzenegger komolynak szánt, de teljesen hiteltelen alakítása is csak tovább ront.
Pozitívumok
Izgalmas alaptörténet
Scoot McNair menti a menthetőt
Negatívumok
Arnold Schwarzenegger hiteltelen alakítása
TV filmes megvalósítás
Hamar unalomba fullad
45
Értékelés

Friss

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...