Manapság egyre kevesebb egyedi és ötletes film készül, hiszen a stúdiók félnek kísérletezni. Ennek leginkább az az oka, hogy a közösségi média térnyerésének hála a rajongók és a moziba járók is vehemensebben mernek és tudnak véleményt nyilvánítani egy adott alkotást illetően, ezért inkább maradnak a biztonsági játéknál. Ebből adódóan pedig kommersz, de ugyanakkor mégis minőségi, jól fókuszcsoportozott tömegtermékek készülnek. Ugyanakkor vannak, olyan filmesek, rendezők, írók, színészek, akik megtartották szuverenitásukat és a mai napig kísérleti, valamint művész filmeket alkotnak, amelyek abszolút nem hívatottak kiszolgálni a jelenlegi mozgóképes igényeket. Az egyik ilyen név Rian Johnson, aki bármilyen műfajhoz is nyúl kísérletezés gyanánt garantáltan kiforgatja magából, ahogy például tette azt Az utolsó Jedikkel és most teszi azt a klasszikus „Ki tette?” krimikkel. Lássuk, hogy sikerült legújabb próbálkozása, a Tőrbe ejtve, amely tavaly külföldön már nagyot ment, de hazánkba csak idén érkezett meg.
Harlan Thrombey (Christopher Plummer) sikeres krimi író a nyolcvanötödik születésnapján távozik az élők sorából, azonban valaki idegenkezűséget sejt a dologban és ezért felbéreli, a híres magándetektívet Benoit Blanc-ot (Daniel Craig), hogy derítse ki mi is történt valójában a szülinapi buli estéjén.
Rian Johnson remek rendező, persze lehet őt utálni Az utolsó Jedik miatt, de elvitathatatlan, hogy amit csinál az rendesen össze van rakva. Ez a fajta profizmus pedig legújabb filmjében maximálisan érződik, ahogy a legnagyobb gyengesége is megmutatkozik. Ez pedig nem más, mint hogy szereti a cselekményt a végletekig csavarni, hogy minden tizedik percre jusson valami fordulat, ami egy ideig működik, mert nagyon okosan van megírva, de egy idő után immunis lesz rá a néző. Ez persze nem vesz el az alkotás értékéből, hiszen végre hosszú idő után kaptunk ismét egy vérbeli krimit a nagyvászonra, amely a klasszikus formulákat használja. Ezt pedig megfejeli azzal, hogy napjainkban ülteti át a cselekményt, ezzel kölcsönözve neki egy behatárolhatatlan, de mégis pozitív és lebilincselő atmoszférát. Erre nagyban rásegít a fényképezés és a rendezés, ahol nagyon jó, ötletes és egyedi beállításokat használtak. A film tempóját illetően már más a helyzet, hiszen egyenetlen ütemben halad a sztori és pont ott fogy ki belőle a szufla, ahol még rá kéne egy kicsit tekerni. Ez persze a hosszából adódik, hiszen egy picivel több, mint két órát kóstál az alkotás, de tulajdonképpen bőven elég lett volna erre a sztorira 1 óra 45 perc is feszesre vágva.
A casting viszont zseniális, hiszen igazi sztárparádéról beszélünk, mert mind a rokonokat, mind a nyomozókat, mind pedig a személyzetet csupa ismert név alakítja, a korosztály pedig nagyon széles spektrumú skálán mozog. A szereplők listája rendkívül hosszú, a teljesség igénye nélkül szerepel benne: Christopher Plummer (Dolores Claiborne, Belső ember), Don Johnson (Miami Vice, Watchmen), Jamie Lee Curtis (Halloween, True Lies – Két tűz között), Michael Shannon (Az Acélember, A víz érintése), Daniel Craig (Skyfall, Logan Lucky), Toni Colett (Örökség, A család kicsi kincse), Chris Evans (Bosszúállók: Végjáték, Snowpiercer – A túlélők viadala), LaKeith Stanfield (Tűnj el!, Selma), Ana de Armas (Szárnyas Fejvadász 2049, Haverok fegyverben), Katherine Langford (13 okom volt, Kszi, Simon) és Jaeden Martell (Aloha, Az).
Mindenki parádésan játszik, de Craig, Evans, Armas és Plummer négyese ellopja a showt. Craig viszont nem csak élete valaha volt legjobb alakítását nyújtja Benoit Blanc-ként, hanem egy új mesterdetektívet is megteremt, amely idővel akár olyan legendássá és ikonikussá válhat, mint Sherlock Holmes, Columbo vagy akár Hercule Poirot. Nem is indulhatott volna jobban ez az év, hiszen egy jól összerakott, fordulatos, a már-már kihaló félben lévő klasszikus krimivel vette be a mozikat Johnson. Minden benne van a Tőrbe ejtvében, amit a műfaj megkövetel és még egy picit több is, hiszen a rendező troll, fekete humora is körbelengi az egész alkotást. A történet pedig annyira csavaros és szórakoztató, valamint maga az egész produktum, olyan szinten hiánypótló mozis szempontból, hogy még a parányi hibái is megbocsáthatóak.
