Vannak legendás előadók és bandák, akik nagyban meghatározták annak a kornak a zenei palettáját, amelyikben tevékenykedtek. Ilyenek például a The Beatles, a Queen, Elton John, Michael Jackson, Prince, Bonnie Tyler, Aretha Franklin és Whitney Houston, akik nem csak saját korszakukat határozták meg, de a mai napig még mindig hivatkozási alapként szolgálnak zenei körökben. Elton Johnról és a Queenről már készült életrajzi film a Rocketman és a Bohém rapszódia képében, de most egy igazán rendhagyó alkotás került a kezem ügyébe. Ugyanis a Yesterday nem egy biopic mű, hanem a fent említett legendák zenéinek a fontosságáról és hagyatékáról mesél nekünk.
Jack Malik (Himesh Patel) középiskolai tanár, aki szakmáját szüneteltetve próbál betörni a zeneiparba, mint előadóművész. Ebben menedzsere Ellie Appleton (Lily James) segít neki, aki egyben barátja és volt kollégája is. Pont, amikor a sok kudarc után úgy dönt, hogy feladja zenei törekvéseit és visszatér régi hivatásához balesetet szenved. Mire felépül rájön, hogy nagyot fordult a világ, hiszen rajta kívül senki nem emlékszik a The Beatles-re a helyzeten pedig tovább ront, hogy nem csak, hogy nem emlékszenek rá, hanem úgy ahogy van minden törlődött, ami a zenekarral kapcsolatos: lemezek, dalszövegek, zenék. Így Jacken múlik, hogy rekonstruálja és megőrizze a banda hagyatékát, ezzel együtt megágyazva az általa áhított sikernek.
Danny Boyle (Trainspotting 1-2, Gettómilliomos) rendező és Richard Curtis (Igazából szerelem, Sztárom a Párom) forgatókönyvíró remek munkát végeztek. Bevállalták a lehetetlent és előálltak egy egyedi ötlettel, ami manapság a filmiparban ritkaság számba megy. Filmet készítettek a Beatles-ről, mindezt pedig olyan bravúrosan tették, hogy a zenekarról szól, de mégsem a tagok a főszereplők, hanem a zenéjük és annak megkerülhetetlensége, fontossága, mind a múlt, a jelen és a jövő generációi számára egyaránt. Olyan zenei mérföldkő, amit ők letettek az asztalra, hogy a világ csak üresebb lenne nélkülük. Erre a tényre pedig film rendkívül ügyesen önreflexióval válaszol. Kifigurázva napjaink trendjeit, előadóit és az elkorcsosult zeneipart is, mindezt persze nyakon öntve egy kevés romantikus faktorral, hiszen ahogy az látható is az alkotás műfaji besorolásában ez egy zenés-romantikus film.
A mögöttes gondolatokat pedig nemcsak Himesh Patel és Lily James közvetítik, mint a feltörekvő zenész és kishal menedzsere, hanem érkezik melléjük Kate McKinnon az igazi pénzéhes kizsigerelő menedzser képében, aki ennél nem is lehetne gusztustalanabb és utálhatóbb, valamint Ed Sheeran, aki nemes egyszerűséggel saját magát játssza. Ami nagyon vicces, hogy Sheeran saját magát is kifigurázza és mosollyal az arcán tűri az irányába repülő élcelődő és tehetségét megkérdőjelező megnyilvánulásokat és kommentárokat. Egy kisebb cameo erejéig pedig James Corden is feltűnik önmagaként, hogy azt csinálja, amit már megszokhattunk tőle. Aki viszont nagyon nagy meglepetés az Himesh Patel, akinek ez az első nagyvásznas szerepe. Reméljük lesz még több is.
Ami viszont igazán fájt, hogy itt kevesebb volt a koncert jelenet és a dalok zöme nincs is végig játszva rendesen, mint mondjuk a Rocketman és a Bohém rapszódia esetében, hanem csak részleteket hallhatunk belőlük egy-két kivételtől eltekintve. De még így is, hogy kevés volt a romantikus szál túl sok időt vett el a zenéktől. Ettől függetlenül azonban elvitathatatlan, hogy egy remek alkotással van dolgunk.
