Rövid de átfogó dokumentumfilm a hazai képregénypiac múltjáról és jelenéről, olyan alkotóktól és kiadóktól, akik egyben rajongók is.
A Volt egyszer egy képregény filmművészeti szempontból tipikus dokumentumfilm. A külső szemlélő számára nem is lesz több ennél, a mögötte megbúvó rengeteg munka, szeretet és rajongás csak annak a szűk körnek lesz egyértelmű, akit szintén foglalkoztat a téma. Ennek a zárt közönségnek azonban hatalmas élmény lesz ez a doku film és esetleg jó alkalom, hogy bárki elhívjon valakit, akit kevésbé foglalkoztat ez a téma.
Gábor Bence filmje alaposan körbejárja a hazai képregény kiadás helyzetét, hátráltató tényezőit, ezek történelmi okait és a hazai alkotók munkájának előnyös és hátrányos körülményét. Ezeknek a gondolatoknak az itthoni piac olyan figurái adnak hangot, mint Tondora Judit rajzoló, Korcsmáros Gábor a Képes Kiadó tulajdonosa, vagy Harza Tamás a Kingpintől. Az ő személyes élményeiktől válik intimebbé ez a mozi és lesz több, mint egyszerű dokumentumfilm, mindenkiből sugárzik, hogy a mai napig imádja ezt a műfajt és szerelemből csinálja.
Az egyszerű interjús szerkezetet a (főleg) hazai megjelenésekből kiemelt képregényoldalak tarkítják és néhol betekintést nyerhetünk abba is hogyan dolgozik mondjuk egy tusrajzoló. Ugyan a filmben elhangzik mennyire rétegelt munka képregényt készíteni, ezért kifejezetten hasznos, hogy ezt egy készülő alkotáson keresztül szemlélheti a néző.
Bő háromnegyed órával a játékidő gyakorlatilag tökéletes, nincs túltolva, túlmagyarázva, mégis informatív és tartalmas és a szentimentalitás is bőven elfér benne. Talán egyedül a hangkeverésen lehetett volna picit csiszolni még, de a végeredmény egyáltalán nem élvezhetetlen, így ez sem válik igazán zavaróvá.
A Volt egyszer egy képregény után biztosan mosollyal távoznak az érdeklődők és egy olyan mozi, amire nyugodtan el lehet vinni laikus barátot, barátnőt, szülőt, nagyszülőt. Igazi hiánypótló dokumentumfilm, amiből sugárzik a lelkesedés.
