Ennek a Netflixen megjelent dél-koreai akciófilmnek egyértelműen az volt a célja, hogy John Wick-i magasságokba emelkedjen ráadásul mindezt egy női főhőssel. Azt gondolhatnánk, hogy a kiváló dél-koreai filmgyártásnak nem okoz nehézséget megalkotni a Kill Bill és a John Wick filmek tökéletes elegyét. Viszont sajnálatos módon ez a kísérlet most kudarcba fullad. Nézzük is meg miért.
A történet szerint Ok-junak (Jeon Jong-seo – Hívás a múltból), aki korábban testőr volt csak egyetlen barátja van a világon, Min-hee (Park Yu-rim – Vezess helyettem), aki balerina, és süteményeket készít. Egy nap azonban Ok-ju holtan találja Min-jeet és rájön, hogy a barátnője öngyilkos lett. A tragikus halál eset annak a következménye, hogy egy brutális emberkereskedő banda rabszolgasorba kényszerítette, és megerőszakolója, Choi Pro (Kim Ji-hoon – A nagy pénzrablás: Korea) pedig egy olyan helyzetbe zsarolta, amelyből a halál tűnt az egyetlen kiútnak. A balerina mindössze csak egy üzenetet hagy hátra Ok-junak, amelyben arra kéri, hogy álljon bosszút érte. Ennél több nem is kell az egykori testőrnek és rögtön munkához is lát.
A visszatekintésekben mutatják be azt, hogy hogyan találkozott az egykori testőr és a balerina, és ezek a jelenetek félreérthetetlenül ismerkedésnek vannak beállítva, de a film egyáltalán nem tisztázza azt, hogy itt plátói szerelemről, romantikus kapcsolatról vagy csak két régi ismerős újra összetalálkozásáról és egy barátság kialakulásáról van-e szó. Nem bontja ki a film rendesen egyik karakter háttértörténetét és ezért válnak a mellékkarakterek súlytalanná.
Ok-ju rendkívül hamar felderíti, hogy mi történt Min-hee-vel, és rögtön célba veszi
Choi Pro-t, valamint rövid időn belül mindenki mást is a közvetlen környezetében. A volt testőr teljesen John Wick üzemmódba vált. Nem érdekli senki és semmi. Álljon vele szemben akár egy erőszakoló, akár egy teljes bűnszervezet neki csak egy célja van, hogy kivégezze Choi Pro-t és bosszút álljon.
Papíron azt gondolhatnánk, hogy igen, az a lényeg, hogy a narratívát kellően brutális és lenyűgöző akciójelenetekkel tarkítsuk. Csak, hogy itt a cselekmény faék egyszerűségű, és nem tudunk felfedezni semmilyen mögöttest tartalmat. Nem véletlenül szentelt a John Wick-franchise egyre több időt arra, hogy a háttérben egy meglehetősen elvont fantasy bérgyilkos világot építsen fel. Enélkül ezek az újkori modern akciófilmek sablonosak, erőtlenek és unalmasak lennének.
Ahogy a Ballerina is az lett, hiszen teljesen nélkülözi ezeknek a John Wick vagy Kill Bill filmeknek a különcségét és fantáziáját. A közönség nem különösebben törődik Ok-ju és Min-hee sorsával, mivel a forgatókönyv soha nem ad rá különösebb okot, és nem épít fel olyan hátteret, ami miatt a néző együtt tudna érezni a főhőssel. A lepukkant szexbanda és a perverz gonosztevők csak biodíszletek az egész filmeben, ahogy a főgonosznak sincs egyáltalán személyisége. A bandán belüli hierarchia szinte nem is létezik és, amikor igen, akkor teljesen logikátlanul működik.
A kiválóan megkoreografált akció és a váratlan fordulatok emelik ki ezt az alkotást a teljes középszerűségből. Az akciók gyakorlatiasak, és jó részük meglepően brutális, ami kinetikus és tapintható jelleget kölcsönöz a Ballerinának, valamint ami miatt gyorsan elrepül a játékidő. Viszont mindezeket az akciószekvenciákat már láttuk korábban, a fegyverforgatáson át a küzdősport mozdulatokon keresztül a késes harcig. Tehát bár dinamikusak és jól koreografáltak az akciók, de egy idő után monotonná válnak és nem is kapunk belőlük túl sokat.
