Dave Filoni a Star Wars kánon egyik igazi zsenije, aki a Klónok háborúja animációs sorozattal úgy bővítette ki és építette tovább a Star Wars univerzumát és karaktereit, hogy azt tanítani kéne, miközben gyönyörűen hozott be és épített fel új karaktereket is. A Klónok háborúja animációs sorozat utolsó évadában felvezette a Rossz osztag vagy 99-es klónosztag karaktereit és a sorozat befejezése után már velük indított új tartalmat.
Az osztag tagjai átélik a Köztársaság bukását és nem csatlakoznak az áruló klónokhoz, így a Birodalom ideje alatt próbálnak boldogulni a maguk egyszerű módján, miközben maguk mellé fogadnak/vesznek egy klón gyereket Omegát is a csapatba. A sorozat három évadon keresztül követi az osztag sorsát és ebben az írásban ezekről az évadokról készül teljes verdikt.
Az első szezonban a csapat átéli a Köztársaság széthullását és ennek metaforájaként a csapat is széthullik/megbomlik, valamint küzd azzal, hogy a Birodalom átveszi az irányítást és Omegát is foglyul akarja ejteni. Ebben az évadban kiválóan építi Filoni a karaktereket és a köztük lévő kapcsolatokat, bonyodalmakat még úgyis, hogy néhány fillér rész tarkítja a precízen összerakott összképet és erősen is zár ez a szezon. A második szezonban már nagyon szépen körvonalazódik kettő, évadokon átívelő történetszál is. Kicsit sután van felépítve például a klón lázadás szála, de nagyon jól mutatja be a sorozat azt, hogy milyen sors várt a klónokra a Köztársaság bukása után. A Birodalom nem kért a gondolkodó katonákból és csak tölteléknek használták őket, akiket berakhatnak a háború húsdarálójába. A klónok azonban, mint gondolkodó katonák sok esetben, vagy az „uruk” ellen fordulnak vagy a parancsot vakon követve menetelnek a halálba. Zseniálisan mutatja be ez az évad a katonák sorsát és gondolkodását. Az egyetlen hiba ebben, hogy sem a Rossz osztag sem Omega sorsára nem jut idő, de a készítők elég okosan dolgoznak ahhoz, hogy pont annyi információt csepegtessenek, amennyit kell, ahhoz, hogy a záróévadban minden szálat elvarrhassanak.
Így jutunk el a harmadik vagyis utolsó évadhoz, amely idén március-áprilisban futott le és rakott pontot a sorozat végére. Ez a szezon nagyon gyorsan kezd és öles léptekkel haladva göngyölíti fel a szálakat. Egyszerre foglalkozik a klón lázadással és Omega meg az osztag sorsával már-már szinte párhuzamosan. Az első néhány részben mindkét történetszál nagyot lép előre, pörögnek az események, olyannyira, hogy nagyjából négy rész alatt eljutunk odáig, hogy minden sakkbábú felkerül a táblára. Ezt követően azonban nagyon belassul az évad és fillér részekkel telítődik miközben egyik fő szál sem halad érdemben sehova vagy ha igen akkor csak még több kérdést kap a néző válaszok helyett. Ebből kifolyólag ahogy az évad hajrájára fordulunk sokkal több a megválaszolatlan kérdés annál, mint amennyi idő rendelkezésre áll ezeknek a megválaszolására. Így tehát az utolsó harmada az évadnak szinte specifikusan csak az osztag és Omega sorsára, valamint kapcsolatára fókuszál, egy nagy mentőakció keretein belül és bár pozítívum, hogy ezt a szálat sikerül szépen végig vinni, illetve lezárni és teszik mindezt úgy, hogy a klónok sorsát is egy epikus fináléban zárják le, de ez az évad egyben az univerzumépítés alapvető problémáira is rámutat.
Filoni jól ismert, arról, hogy mestere annak, hogy befoltozza a Star Wars univerzumban meglévő lyukakat, hiszen a franchise szövetén lévő legnagyobb lyukat tömte be a Klónok háborúja animációs sorozattal is. A Rossz osztag sorozat azonban rámutat arra, hogy alapjaiban mik a legnagyobb problémák a Star Wars univerzummal és a lyuktömködéssel is. A lyuktömködést úgy lehet végehez vinni animációs sorozatokkal, ha a sorozatok kapnak egy új témát és főszereplőket, akiknek az útján keresztül lehet toldozni foldozni, miközben új történetszálakkal színesítjük a galaxist. A Rossz osztag azonban tökéletes példa arra, hogy milyen az, amikor egy seggel akarunk két-három széket is megülni és a földre ülünk a végén. Filoni a három évad során végig szeretne egyszerre lyukakat tömködni és új történetszálakat kiépíteni, de ez ebben az esetben kivitelezhetetlenné válik hiszen az osztag sok esetben mellékszereplővé válik és szinte mindig filléres mellékküldetéseket teljesít, miközben a saját történetszáluk kissé érdektelen és csak vánszorog. Ezzel nem is lenne hatalmas baj, mert végül szépen lassan csak kiépül ez a szál és a lezárást is megkapják, de eközben a klón lázadással semmit nem kezd a sorozat. Rengeteg labdát dobnak fel a készítők legyenek ezek akár ismert karaktereknek a sorsai, akiknek az útja nincs lezárva, akár olyan nagy koncepciók, mint ez klón lázadás a szenátus és a lázadók segítségével, de ezeket a labdákat nem tudja leütni. Hiszen vagy nem kezd velük semmit vagy szimplán egy ponton elvágja ezeket a szálakat mondván nincs rá idő, mert haladni kell az osztaggal és sose tudja meg a néző, hogy mi történt végül az adott szereplőkkel. Ebből kifolyólag pedig ezek a feldobott labdák inkább üres fanservice-nek hatnak, mint ténylegesen átgondolt koncepcióknak. Példának okáért Omega erőérzékenységként elhintett szálának semmi értelme nem volt azon kívül, hogy egy a kánon szerint halott karaktert fanservice-ként visszahozzanak a harmadik évadban ezzel is húzva az időt.
Mindez pedig rámutat a Star Wars univerzumának legnagyobb problémájára, vagyis arra, hogy a tartalmak és azok ütemezése, valamint összehangolása katasztrófális mióta a Disney kezében van az IP és nem elég ez, de ráadásul még egy átgondolatlan nagy félkész koncepcióval kezdtek bele az új filmtrilógiába, aminek az lett az eredménye, hogy az összeomlott, mint egy kártyavár és csak több lyukat teremtett. Ebből kifolyólag az olyan történetmesélők, mint Filoni nem tudják azt megtenni, hogy új általuk megírt, kitalált és tanítanivalóan felépített történetszálakkal és sorsokkal építik az univerzumot, mert összenyomja őket a lyuktömködés terhe és hát megtanultuk már azt, hogy nem lehet egy seggel két lovat megülni.
