fbpx
31.7 C
Budapest
szombat, június 19, 2021

Sötét, lassú, művészi sorozat a rabszolgatartás koráról: The Underground Railroad (Amazon – 2021) 1. évad kritika

Rabszolgatartás, menekülés, üldözés, filozófia és tarkovszkiji lassúság

Történelmi kitekintésként az Underground Railroad egy vasútról szól, mely a valóságban soha nem ment a föld alatt, és nem is volt vasút, viszont mégis szökött rabszolgákat szállított a szabadság felé.

Az amerikai polgárháború előtt 50-60 évvel az északi és déli államok már erőteljesen eltérő nézetet vallottak arról, hogy lehet-e emberi lényeket állatként dolgoztatni a profit reményében. Dél úgy gondolta, hogy igen, észak azt mondta, hogy nem, a közép pedig hol erre, hol arra hajlott. Nem csoda, hogy az 1800-as évek elején egyre több rabszolga döntött úgy, hogy olyan államba szökik, ahol nem korbácsolják halálra, mert nem szedett aznap elég gyapotot. A szökésekre észak úgy reagált, hogy menekítő hálózatokat, útvonalakat, menedékeket hozott létre, a dél pedig úgy, hogy fejvadászokat alkalmazott a szökött „állatok” hazavezetésére. A hálózatott „Földalatti vasútnak” nevezték el.

Az Underground Railroad egy 10 részes sorozat, melyben végig kísérhetjük Cora (Thuso Mbedu), a rabszolgalány szökését és üldöztetését.

The Underground Railroad
The Underground Railroad: Aaron Pierre, mint Caesar/Christian és Will Poulter, mint Sam. Kredit: Kyle Kaplan/ Amazon Studios © 2021

Előzetesen annyit, hogy a sorozat nem való mindenkinek. Két, egymástól független képesség is kell hozzá. Az első képesség az, hogy bírni kell az emberi szenvedés látványát, mert ez a sorozat bőven ad ízelítőt abból, hogy miként lehet állatként bánni gondolkodó emberekkel. Nem egy válogatott kegyetlenséget láthatunk a részek alatt. A másik tulajdonság pedig a monotóniatűrés. Ez a sorozat ugyanis lassú. Minden része állókép, melyet nem is jellemez jobban, hogy az utolsó rész stáblistája alatt egymást váltják olyan állóképek, melyek valójában mozgóképek, a háttérben emberek sétálnak, tárgyak mozognak, de az előtérben fényképszerű beállításban, mozdulatlanul állnak a főszereplők.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a film lassú és művészi. Viszont értékesen művészi. Döbbenetes, többnyire lehangoló, depressziós, de ettől hihetetlen erőteljes hangulatokkal dolgozik. Egy teljes rész játszódik füstben és ködben, amint egy felperzselt vidéken vágnak át a főhősök. A sorozatnak ugyanis három főhőse van. A már említett Cora, Ridgeway, a rá vadászó fejvadász, és maga a rabszolgaság témaköre.

The Underground Railroad
The Underground Railroad: Thuso Mbedu, mint Cora Randall. Kredit: Kyle Kaplan/ Amazon Studios © 2021

A sorozat ennek megfelelően nem csupán egy történet, de tulajdonképpen egy esszé a rabszolgaságról, azokról az egyéni és társadalmi szintű mentális és történelmi állapotokról, melyben ez az intézmény virágozhatott. Márpedig egy esszé kidolgozása nem minden esetben pörgős akciókra épül. Egy teljes rész szól a fejvadász Rideway-ről (Joel Edgerton – Vörös veréb), azokról a személyes okokról, mely egy fiatal fiút kegyetlen vadásszá tett, mint ahogy egy rész szól magáról a vasútról, mely ebben a sorozatban valóban a föld alatt pöfög, síneken, masinisztával.

The Underground Railroad
The Underground Railroad: Joel Edgerton, mint Ridgeway. Kredit: Atsushi Nishijima/ Amazon Studios © 2021

Talán éppen a vasút fizikai megjelenése mutatja legjobban, hogy a sorozat elvont, szimbólumokkal dolgozó elmélkedés, melyben Cora és Rideway cselekedetei csak példaként szolgálnak egy sokkal szélesebb ívű mondanivaló kifejtéséhez. Annak az örök érvényű gondolatnak a kihirdetéséhez, hogy a faji megkülönböztetés gyalázatos bűn, és aki harcol ellene, az természetes jogát érvényesíti. A fentikből talán kitűnik, hogy a sorozat nem akciókkal terhes. Lassú, emberi szenvedéssel és kérdésekkel terhes alkotás, mely a művészfilm és a hagyományos sorozatok közötti keskeny palló határán táncol.

The Underground Railroad
The Underground Railroad: Joel Edgerton, mint Ridgeway. Kredit: Kyle Kaplan/ Amazon Studios © 2021

A színészi játék remek. A rendezés szuggesztív, a történetfűzés nem feltétlenül lineáris, a képi világ lenyűgöző, festményszerű. Azoknak, akiket nem rettent el a téma és az azzal járó kegyetlenség, akik kedvelik a komor, sok helyen akár Tarkovszkijt is idéző jeleneteket, valószínűleg igazi csemege lesz. Akik erre nem vevők, azok gyorsan elkattintanak majd róla.

Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

LEGFRISSEBB