Arnold Schwarzenegger egy jelenség ez tagadhatatlan. Nem jó színész, de van karizmája és lényegében egy szerethető fickó, akit jó a vásznon látni. Legalábbis én ezt gondolom róla. Nem mellesleg amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy meghatározó alakja volt a 80-as és 90-es évek akciófilmjeinek. Éppen ezért fáj azt látnom, hogy a kormányzással töltött 8 éve után nem sikerült úgy visszatérnie a köztudatba, ahogyan arra számított és számítottunk. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy szerepet vállalt egy olyan harmat gyenge paródia filmben, mint a Nyírjuk ki, Günthert!
A film egy csapat bérgyilkosról szól, akiket az a „nemes” cél vezérel, hogy megöljék Günthert (Arnold Schwarzenegger) a világ legjobb bérgyilkosát, mindezt úgy, hogy próbálkozásaikat egy stáb is rögzíti. A csapat minden egyes tagját természetesen más és más motivációk hajtják. A banda vezetője, Blake (Taran Kila) – azon túl, hogy ő legyen a legjobb bérgyilkos – azért szeretné eltenni láb alól Günthert, mert az összeszűrte a levet az exbarátnőjével (Cobie Smulders). Az egyikőjük azért, mert bizonyítani szeretne az apjának, aki még mindig gyerekként bánik vele, másikuk azért, mert Günther megölte a legjobb barátját (egy kígyót!!!), de a csapat nagy része csak a pénzre és a hírnévre hajt. Habár mindannyian tudták, hogy nem lesz egyszerű megölniük a bérgyilkosok koronázatlan királyát, de arra talán legvadabb álmaikban sem gondoltak, hogy Günther mindig egy lépéssel előttük lesz és szép sorjában levadássza majd őket.
A Nyírjuk ki Günthert! című film sokáig elkerülte a figyelmemet, de amikor megnéztem az első előzetesét elkezdtem bizakodni, hogy nem lesz ez olyan rossz. Hát tévedtem! Ez a film ugyanis minden képzeletemet alulmúlta. Nem vártam tőle világmegváltó sztorit és elképeztő látványt sem, csak jól akaram magamat érezni és kikapcsolodni, de szórakozás helyett másfél órás hányós, tahó poén válogatást kaptam, ami miatt én éreztem magam kényelmetlenül a készítők helyett. Ez még megbocsájtható is lenne, de ha egy akció-vígjáték humor és akció fronton sem tud legalább egy elfogadható szintet megütni, ott komoly bajok vannak, és sajnos a Nyírjuk ki Günthert akció része sem működik. Egy üldözéses jelenetet leszámítva nincs is igazi akció a másfél órás filmben. A speciális effektusok egy TV filmben sem állnák meg a helyüket, a színészek pedig mintha egy amatőr színjátszókörből kerültek volna ide.
A film egyetlen valódi pozitívuma nem más, mint maga Schwarzenegger, aki a filmet látva valószínűleg már megbánta, hogy szerepet vállalt ebben az egészben, de a vásznon még úgy látszik, hogy élvezte a forgatást. A kevés vicces rész egyértelműen az ő nevéhez fűződik és még egy egész korrekt tanulságot is – a mai fiatalok nem szeretnek megoldozni semmiért igazán mégis elvárják, hogy mindenük meglegyen, míg az öregek keményen egy életen át dolgoztak azért amilyük van – kapunk az oszták színésztől. De sajnos a film őt sem használja ki eléggé és mindössze csak az utolsó 10-15 percben élvezhetjük Swarci ökörködését, amiért viszont őszintén mondom, hogy kár, mert belőle többet is eltudtam volna viselni, a többi szereplővel ellentétben.
