A Netflix hosszú évek óta töretlen népszerűségnek örvend és egyre több háztartásban megtalálható. A streaming- szolgáltató neve hallatán elsősorban a sorozatokra asszociálunk, de azért a filmtermése sem elhanyagolható. Egyre hosszabb az a lista, melyen igazi hollywoodi neveket találunk, mind a rendezői, mind a színészi oldalon. Az, hogy ezek a produkciók milyen minőségűek, arról sok esetben megoszlanak a vélemények. Kétségtelen, hogy egyes filmek után kissé keserű szájízzel állunk fel fotelünkből, hiszen sok esetben nem tudják hozni a mozifilmek minőségét. Ám ha kitartóan keresgélünk, néha azért belefuthatunk egy-egy kivételesen jó alkotásba. A Tyler Rake – A kimenekítés című film pedig pontosan ezek közé tartozik. Tyler Rake (Chris Hemsworth – Bosszúállók: Végjáték, Húzós éjszaka az El Royal-ban) egy zsoldos katona, aki minden akció során a saját bőrét viszi a vásárra, ám érezhetően emiatt nem stresszeli túl magát. Kérdés nélkül vállalja el következő bevetését, ahol is egy drogbáró elrabolt fiát kell kiszabadítania, egy nem éppen veszélytelen bűnbanda kezei közül.
Kezdjük azzal, hogy ilyen jó filmet ebben a zsánerben már nagyon régen láttam. A bangladesi setting, ahol játszódik a mozi, kiváló választásnak bizonyult. Végig érezzük ezen a helyszínen a karaktereinket körülvevő zsúfoltságot, bűzt és mocskot, és emiatt velük együtt mi is minél előbb szabadulni szeretnénk ebből a környezetből. A film egyik legnagyobb erénye az akciójelenetek tálalása. Minden egyes ökölharc, fegyverpárbaj vagy üldözés profi koreográfiával rendelkezik. A legtöbb akciójelenetnél lélegzetvisszafojtva nézzük végig az eseményeket. A film nem hagy túl sok időt arra, hogy fellélegezzünk, hiszen egyik akcióból a másikba esünk bele, így egy percig nem unatkozunk. A film közepénél kapunk egy több mint tíz perces, látszólag vágatlan üldözési jelenetet, ami abszolút a mozi csúcspontja lett. Nem csak az akció feszessége, de a minősége is zseniális. Egy kicsit sem finomkodik a film, ugyanis itt aztán kapunk vért bőven. Egyes leszámolásokat egyáltalán nem könnyű végignézni, sőt, több ponton gyerekek az elszenvedő alanyai ezeknek, ami még nagyobb hatást gyakorol ránk. Pozitív látni, hogy a készítők keze nem volt megkötve és lehetőségük volt, hogy komolyabb cenzúra nélkül megmutathassa ennek a világnak a kegyetlenségét. Teszi ezt úgy, hogy több jelenetnél is a határon táncol és annyira kitolja a műfaji határokat, amennyire csak lehetséges.
Hatalmas piros pont jár azért is, mert a film nem szeretne több lenni annál, mint amire hivatott, így nem érzünk semmilyen izzadságszagú próbálkozást annak érdekében, hogy valami nagyot villantson. Pontosan olyan, mint amilyennek lennie kell: egy feszes tempójú, látványos, akciódús film. Ezeknek minden alá van rendelve, többek közt a karakterek is. A főszereplő Tyler Rake, akinek bár megismerjük a háttértörténetét és az ebből eredendő motivációját, ám valahogy nem érződik úgy, hogy valódi drámát kapna ezzel a karakter. Megtudjuk mi történt vele, majd két pislogás közt már egy újabb akció közt találjuk magunkat. Rajta kívül van még egy-két karakter, aki kap némi háttértörténetet, ám az ő esetükben sem érezzük, hogy a film időt szeretne adni arra, hogy nagy karakterfejlődések menjenek végbe.
Ezen figurák egyszerűsége lehet, hogy valakit zavarnak, ám végső soron nem von le semmit a film értékéből, ugyanis mint azt írtam ez előtt, a film elsődleges célja az akció maximumra járatása, ebben pedig parádésan helytállt a mozi. Köszönhető ez többek közt Sam Hargrave-nek, aki eddig leginkább kaszkadőr- koordinátorként tevékenykedett, ám most kipróbálta magát a rendezői székben is, és egyáltalán nem vallott kudarcot. A forgatókönyvért pedig a Russo- fivérek voltak felelősek, akiknek nem kis túlzással a legjobb Marvel filmeket köszönhetjük, így nem okoz meglepetést az, hogy egy ilyen lélegzetelállító storyt rittyentettek elénk. A főszerepben az a Chris Hemsworth van, aki a legtöbb ember fejében Thorként jelenik meg. Christ eddigi pályafutása során még elkerülték az igazi mély, drámai szerepek, és sok esetben csak az egyszerű kétdimenziós karakterek bőrébe tud belebújni. Tyler karaktere sem épp egy mély figura, ám azért néhány jelenetben bebizonyítja, hogy igenis tud ő színészkedni, ha adnak rá lehetőséget.
