Christopher Nolan és a Tenet. Ismerősen hangzik ez a két név, ugye? Ez nem véletlen, hiszen a pandémián kívül a mozirajongóknak erről a párosról szólt a 2020-as év. De a holnapi nappal vége a várakozásnak és végre megérkezik a Tenet a magyar mozikba. A kérdés már csak az, hogy vajon meg tud-e felelni a brutális hype-vonat által felé támasztott elvárásoknak. Jelentem, jó hírrel szolgálhatok, hiszen maximálisan teljesít mindent, amit egy Nolan-filmnek kell.
A Főhős (igen, ez a neve) (John David Washington – Csuklyások: BlacKkKlansman) csak egy szót kap következő missziójához, ez pedig nem más, mint a Tenet. Megbízója elmondása szerint sok ajtót kinyit, jót és rosszat is egyaránt. Az egyik pozitívum, ami eme szó velejárója egy társ, Neil (Robert Pattinson – A világítótorony) személyében mutatkozik meg. Márpedig hősünknek minden segítségre szüksége lesz, amit csak kaphat, hiszen a tét a világ megmentése, az ellensége pedig a leghatalmasabb dolog a világon, az idő.
A történet első blikkre talán egyszerűnek tűnhet, de ez egyáltalán nincs így, sőt. Ahogy képbe kerül az idő mint történeti elem, azon nyomban kicsúszik a nézők lába alól a talaj, hiszen Nolan nem tököl és százhúsz százalékos fordulatszámra járatja legújabb filmjét. A nézők meg csak néznek ki a fejükből és tanácstalanul sodródnak az árral, ahogy azt a főhős is teszi. Nolantől nem állnak távol az elrugaszkodott tematikájú sztorik, amelyeket mind egytől egyig tudományos fogalmak inspiráltak, de a Tenettel tette fel a koronát. A Memento esetében az emberi memória, az Álmatlanságban az insomnia nevű betegség, a Tökéletes trükkben a teleportálás/klónozás és az egymással való versengés, az Eredetben a tudatos álmodás, a Csillagok közöttben az asztrofizika/feketelyukak és negyedik dimenzió volt a téma. A most frissen érkezett Tenetben pedig az idő játszik kulcsfontosságú szerepet. Ezáltal pedig olyannyira grandiózusra sikerült a mozi, hogy már-már a Csillagok között című filmjét is lepipálja. Eszméletlen vágások és pörgős akciószekvenciák jellemzik az alkotást, ami egy percig sem ül le. Nem hagy pihenőt a nézőknek, nem ül le, csak zakatol előre céltudatosan, mint egy gyorsvonat, ezáltal pedig rendkívül feszült atmoszférát teremt is egyben. Amit a filmzene csak tovább fokoz.
A színészek terén sincs ok a panaszra, bár számomra John David Washington nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, pedig nagyon szurkoltam, hogy sikerüljön neki kilépni apja, Denzel Washington árnyékából. Viszont Robert Pattinson és Elizabeth Debicki remekelnek, a veterán Kenneth Branaghnak pedig minden pillanata aranyat ér. Ha másért nem, az ő játékáért már megéri megnézni a filmet. De a mellékszereplőket sem kell félteni, hiszen Michael Caine, Aaron Taylor-Johnson, Clémence Poésy és Himesh Patel is feltűnik a filmben kisebb-nagyobb szerepekben.
De hiába grandiózus és látványos adrenalinbomba a Tenet, azért nem mehetünk el szó nélkül a hibái mellett, hiszen sajnos az is van. Elsősorban az első 30 percét említeném, hiszen ennek kéne lennie a felvezetésnek. Na, ez most nem feltétlenül sikerült, hiszen egy brutálisan sietős, kapkodós vágásokkal teli, nehezen követhető intrót kapunk, de innen szép nyerni, (ami a filmnek végül sikerül is). A másik hibája pedig a filmzene. Nagyon szeretem Ludwig Göransson munkásságát, de ez most nagyon félrement. Szeretett volna Hans Zimmeres lenni, csak amíg a művész úr az ilyesfajta zajok és dallamok keverékét kisujjból rázza ki, addig Göranssonnál ez inkább erőltetettnek és izzadságszagúnak hat.
Ettől függetlenül megérte várni a Tenetre, mert maximálisan beváltja a hozzáfűzött reményeket, sőt helyenként úgy is érezhetjük, hogy túl is teljesíti azokat. Christopher Nolan nem hagyta cserben a mozirajongókat, amikor azt a kijelentést tette, hogy legújabb filmje fogja majd újraéleszteni a mozikat a pandémia után, hiszen hosszú idő óta ez a legerősebb moziélmény, ami megjárta a magyar vásznakat.
