Hallottál már a Wattpadról? Nem? A Wattpad weboldal olyan fanfiction- és regénygyűjtő hely, ahová az írók feltehetik a könyveiket és fanfictionjeiket, amit ingyen bárki, szinte bármilyen nyelven elolvashat. És hogy ez miért jó? Mert lehetsz te is olyan szerencsés, hogy milliós rajongótáborra tegyél szert és lecsapjon a művedre egy könyvkiadó, amitől egyenes arányban megnő az esély arra is, hogy Hollywood figyelmét is felkeltsd. Így már előre elkönyvelhetik, hogy a meglévő rajongótábor biztosan megnézi a filmet és a dollármilliókba kerülő hírverés is hamarabb célt ér.
Így járt E.L. James is, aki Twilight-BDSM fanfictiont írt még 2009-ben az egyik hasonló témájú oldalra, amiből aztán megszületett a Szürke 50 árnyalata-trilógia, de a Wattpadon debütált a Netflix egyik kedvence, a Kissing booth is – itthon A csókfülke –, valamint Anna Todd regénye a Miután, aki főszereplőjét, Hardin Scottot igazából a One Direction Harry Stlyes-járól mintázta.
A 2019-es Miután filmről igen vegyes visszajelzések születtek, kritikailag jelenleg is igen alacsonyan áll, míg a közönség igyekezte feltornázni ezt a számot, és meg kell mondanom, hogy én sem igazán értettem, hogy hova ez a nagy siker. Nem mondom, hogy szenvedtem az After alatt, de azért sajnos közel jártam hozzá. Pedig még most is nagyon jól el lehet adni nekem ezeket a cuki, a nagy szerelemről szóló new adult könyv- és filmsorozatokat, de valamiért az After egyáltalán nem fogott meg, sőt! A teljesen egydimenziós, szokásos klisékből felépülő, néhol bugyuta párbeszédekkel tarkított film persze szépen volt fényképezve, Josephine Langford (Tessa) is gyönyörű volt benne tipikus szűzkislányként, míg Hero Fines Tiffin (Hardin) emós dühkitörései kellően fárasztóak voltak, míg rá nem jöttem, hogy igazából a kis Voldemortot nézem – azután ezen jót szórakoztam magamban. Emiatt igazán érthető, hogy kicsit félve ültem be a Miután összecsaptunk rajongókkal teli vetítésére, hisz direkt a könyvet sem olvastam el.
Az első résznek ott lett vége, hogy Tessa rájön, Hardin csak fogadásból kezdett járni vele, a fiú pedig bárhogy bizonygatja is, hogy ez már nincs így és szereti őt, Tessa nem hisz neki. A Miután összecsaptunk története egy hónappal az első rész vége után folytatódik: Tessa elkezd dolgozni egy könyvkiadó cégnél, ahol megismerkedik Travisszel és igyekszik egyenesbe hozni magát Hardin nélkül. Még mindig nem békült ki Hardinnal, aki emiatt (is) inkább alkoholba és drogokba folytja bánatát, és ha épp nem is élne a szerekkel, a pillanatnyi egyensúlyból olyan könnyedén kilibben, mint ahogy a tollpihe száll a szélben. Kapunk egy új szereplőt is, Dylan Sprouse személyében, aki minden bizonnyal a későbbiekben is felbukkan még, ő alakítja Trevort, Tessa kissé merev munkatársát, akit itthon legtöbben úgy ismernek, mint Palvin Barbi színész pasiját, vagy a Zack és Cody ikerpár egyik tagját (testvére, Cole Sprouse a Riverdale sorozattal futott be). Trevor karaktere szerintem jót tett a filmnek, sok vicces szituáció és persze egy kis kavarás is kötődik hozzá.
Itt már megismerhetjük Hardin édesanyját és jobban belelátunk, hogy milyen démonokkal is küzd Hardin. Nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy nagyon sokkal. Hogy 4 részen keresztül – 4+1 részes a könyv – ezt hogy lehet elviselni, azt mondjuk nem tudom, de azon azért csodálkozom, hogy nem küldik el a srácot alkohol- és dühkezelési tréningre vagy szanatóriumba, de persze akkor egy-két konfliktussal kevesebb lenne a sorozatban, amit az írónő minden bizonnyal nem akart megkockáztatni. Tessa és Hardin szenvedélyes szerelmi kapcsolata mellett a felnőtté válás, a munka világa (ami a való életben sosem alakul így persze) és a családi háttér is központi szerepet kap, így amikor nem a főszereplők civódását és vággyal teli szexuális felfokozottságukat kapjuk, akkor haladunk ahhoz, hogy egyre több titok derüljön ki hőseink életéből.
A producerek javára legyen írva, tanultak az első rész hibáiból, amik közül leginkább azt rótták fel nekik, hogy nagyon elüt a könyvtől. Lehet, hogy éppen ezért, de most Anna Todd írónő is részt vett a forgatókönyvírásban, a rendezői széket pedig Roger Kumble (akinek az egyik kedvenc filmemet, a Kegyetlen játékokat is köszönhetjük – a szerk.) vette át, és így még az én meglepetésemre is, de a Miután összecsaptunk tényleg jól sikerült, főleg az első részhez képest. Persze van itt minden, ami a műfajra jellemző – dráma, szenvedés, szerelem, féltékenység, szex, bonyodalom, baleset, újabb bonyodalom és így tovább –, de mégsem éreztem azt, hogy elvesztegettem volna majd’ 2 órát az életemből, hanem inkább elfogott az az érzés, hogy hol a folytatás, mi lesz itt még?
Ami számomra is meglepő volt, hogy az ilyen típusú, vagyis inkább a tiniknek szóló filmekhez képest tele volt szexszel. Persze elfogadom, hogy ez ma már központi kérdés a 15 évesek körében is, Tessáék pedig már 18 évesek is elmúltak, mindenesetre néhány esetben kissé meglepően hamar szoftpornós irányt vett az alkotás. És bár bájos dolog azt gondolni fiatalon, hogy a szex a legjobb módja a konfliktus megoldásnak, ez valójában nincs így, és egy ilyen kapcsolat fenntartása talán nem a legjobb példa a fiatal generáció számára. Akik még izgulnak, azoknak elárulhatom, hogy a héten érkezett a bejelentés egyenesen a főszereplőktől, hogy zöld utat kapott a kapott a 3. rész is: hamarosan kezdődhet az After we fell – Miután elbuktunk forgatása.
Összességében nem lett olyan rossz a Miután összecsaptunk, főként a harmat gyenge első részhez képest, de ettől függetlenül túlzás lenne azt állítani, hogy jó film. Bár én is látom, hogy az egyébként toxikus párkapcsolat mozgatórugója a nagybetűs szerelem, de Tessa és Hardin sosem érhet fel Mr. Darcy és Miss Bennett kapcsolatához, mert ahhoz a teljes alapanyagot a szereplőkkel együtt újra kellene írni. De a sorozat rajongói elégedettek lehetnek, sokkal jobban sikerült adaptáció, mint az előző rész, és ha minden így halad tovább, még két részen át izgulhatnak a főszereplők boldogságáért. És végül is ez a film nekik készült, a rajongóknak. A pörgős zenék, a viccesebb beszólások, a túlfűtött jelenetek és a főszereplők közötti kémia jó hatással volt a filmre, így ha nem is egy új Kegyetlen játékokat kapunk, ami azért valljuk be, lehetetlen is lenne, mindenképpen egy olyan filmet, amit a hibái ellenére is szívesen megnéznék még egyszer. Oh, és mielőtt elfelejtem: van jelenet a stáblista közepén, szóval senki ne rohanjon ki a moziból!
