Mi a jó kriminek az alapja? Először is legyen egy koherens, komlepex, jól felépített történet. Fontos, hogy a főhős karaktere érdekes legyen és könnyen azonosulható. Maga a bűnügy nem sikkadhat el, ezért kell folyamatosan fenntartani az érdeklődést. Emiatt pedig elengedhetetlen, hogy a filmnek legyen egy saját ritmusa, dinamikája. Az X – A rendszerből törölve az alább felsoroltak közül mindent kipipál és még egy kis extrát is képes hozzá tenni.
Batíz Éva (Balsai Móni) egy profi nyomozó, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét, de pánik betegsége miatt nem mehet terepre. Amikor megsejti, hogy egy sorozatgyilkos ténykedik a városban senki nem hisz neki csak egy újonnan érkezett nyomozó Péter (Schmied Zoltán). Péter, ezután Éva segítségével próbálja felgöngyölíteni a vélt ügyet. De, ahogy egyre több mindenre fény derül, úgy realizálódik bennük, hogy a szálak nagyon messzire nyúlnak.
A forgatókönyv profin van megírva. Jó ritmusú, érdekfeszítő, feszült történet és a legfontosabb, hogy a cselekmény soha nem ül le. Amikor a néző azt hiszi, hogy nem lehet fokozni a feszültséget, pont akkor húz egy olyat a film, hogy újra definiálja a felépített status quot. Az írok akarva-akaratlanul is próbálták integrálni a nem csak hazánkban, de világ többi részén is éppen zajló forrongásokat, mindezt olyan ügyesen, hogy a közönség egy pillanatig sem érzi azt, hogy ez öncélú lenne, sokkal inkább azt, hogy a történet keretén belül üzenni próbálnak vele.
A rendezésre sem lehet panasz. A dinamikus vágásoknak és egyedi ábrázolásoknak köszönhetően, a film olyan képi világgal és szimbolikával rendelkezik, hogy az egyeszerűen lenyűgöző. A pánikbetegség teljesen újfajta szemszögből van ábrázolva benne, mind képileg mind pedig hanghatásilag, ez utóbbi eleinte rendkívül zavaró, viszont, amikor a néző realizálja ennek célját teljesen nyilvánvaló válik, hogy ennél tökéletesebb ábrázolásmódot még mozgóképen nem láthattunk és hallhattunk. Pontosan, ezért válik a film nyomasztóvá, hiszen a publikum együtt éli át főhősünkkel a pánik betegség minden szintjét.
A kiemelkedő színészi játék pedig tovább emelei az alkotás színvonalát. Balsai Mónit már Lizaként is nagyon szerettük, de Batiz Évaként egy teljesen másik oldalát ismerjük meg. Egy kemény, erős, de mégis sérült nőt, aki próbálja visszaszerezni régi önmagát és mindeközben egyedül neveli tinédzser lányát. Móni pedig nagyon hitelesen hozza ezt a karaktert. Akárcsak Schmied Zoltán a szintén profi rendőrt, aki szárnyai alá veszi Évát és próbálja őt támogatni. Kulka Jánost is jó volt látni, hiszen ő még mindig jó és itt is hozta a tőle elvárható szintet. A sok meglepetés szereplőről nem is beszélve, akik szintén sok nézőt megörvendeztetnek majd.
A Liza a Rókatündér után nagyon vártam Ujj Mészáros Károly következő dobását és egyáltalán nem csalódtam. Ahogy a Lizánál sikerült a romantikus vígjátékokat egyedi látásmódjával és eszközeivel egy új szintre emeleni, most ugyanezt megtette a manapság thriller elemekkel megtámogatott krimikkel is. Most is látszik, hogy mennyire hatékony tud lenni az, amikor ugyanaz az illető írja és rendezi is a filmet, hiszen ilyenkor biztosan tudja, hogy mit hogyan szeretne látni és csinálni. Ami még érezhető, hogy az Ujj Mészáros Károly, Balsai Móni és Schmied Zoltán hármas nagyon jól működik együtt, érzik egymás rezdüléseit és amíg ez a felállás marad boritékolható a siker is. Lehetne gyűjtögetni a negatívumokat, mint például, hogy Bujáki Zsófi, mint a tini lány, Kata játékban mennyire kilóg a mezőnyből, de mi értelme, ha végre a magyar néző láthat egy ilyen profi magyar krimit, amire büszke is lehet.
