A 2023-as év filmes és sorozatos szinten egyaránt elég egyértelműen a képregényfilmes zsáner bukásáról szólt. Sorra buktak meg a moziban a Marvel és DC filmek, miközben sorozat fronton egyedül a Loki volt az, ami egyaránt el tudta nyerni a kritikusok és a nézők tetszését is. Emellett a DC nagy szuperhősfilmes univerzumának, aminek vezetésével Zack Snydert bízták meg anno, végleg befellegzett. Úgy tűnt, hogy ez a trend leáldozóban van és a képregényfilmek már senkit sem érdekelnek. Így tehát joggal merülhet fel a kérdés, hogy van-e még kraft ebben a zsánerben?
A Marveltől 2023 utolsó mozgóképes produktuma a „What If…?” második évada volt. Ez pedig nagyszerűen keretbe zárta az évet, ennek a zsánernek a szempontjából. A „Mi lenne ha…?”-nak már az első évada is egy üdítő tartalom volt a szuperhősfilmes palettán, mert míg a filmes univerzumok a képregények fősodrát járják körbe és elevenítik meg, addig ez a sorozat már kezdettől fogva arra vállalkozott, hogy megmutassa a nézőnek azt, hogy a szuperhős multiverzum igenis rendkívül sokszínű és rengeteg történet tud egymás mellett létezni. Jó példa ez, arra, hogy a képregények készítőinek csak a képzelet szabhat határt.
Ennek az animációs sorozatnak, már az első évada is frissítő volt, pedig nem ment igazán mélyre, hanem elsősorban a szórakoztatást tűzte ki maga elé, és ezt maradéktalanul meg is tudta valósítani. A 2. évaddal, pedig nem adtak lejjebb a szintből, sőt emeltek is rajta, és emellett akarva-akaratlanul egyaránt bemutatja a zsáner hibáit és erényeit is. A második évad is kilenc 30 perces résszel dolgozik, és mivel antológia sorozatról beszélünk, azt gondolhatnánk, hogy az évadok nem függnek össze, de a készítők okosan, mégis biztos kézzel vezetnek egy évadokon átívelő főszálat.
Természetesen ennek az évadnak is megvannak a maga erényei és a hibái. Ezek pedig egy nagyon jó kórképet mutatnak, arról, hogy mi is a probléma a képregényfilmes zsánerrel. Ebben az évadban nem igazán vannak fillér részek. Minden epizód a maga módján kreatív, pörgős és gördülékeny, de, ami a legnagyobb hibája, ennek a sorozatnak, és úgy amblokk az egész zsánernek az a sekélyesség. Az akció, és a humor nagyon sok esetben túl van erőltetve, miközben maguk a történetek hajszálvékonyak és rendkívül sablonosak, mintha nem lennének képesek az írók kreativitást csempészni bele. Majdnem minden történet a legalapvetőbb sablonokkal dolgozik, mint az elszakított szerelmesek, a világuralomra törő zsarnok vagy a világmegmentő hős. Az írók nem képesek mélységet adni a sztoriknak, ezáltal pedig elgondolkodtatni. Olyan virtuóz dolgokról, mint a társadalomkritika pedig ne is álmodjunk. Ez magának a zsánernek is az egyik, hanem a legnagyobb problémája. Egy trendre, amely egy idő után nem képes kreativitást és mélységet csempészni a történeteibe az emberek, hamar ráunnak. A szórakoztató tartalmak gyártása lehet egy reális cél, de csak ezzel nem lehet évtizedeken át felívelő szilárd lábakon álló alműfajt teremteni és fenntartani. Hiszen az emberek, emberi történeteket szeretnének látni, amelyek érzelmeket váltanak ki belőlük, de egyben gondolkodásra is késztetik őket.
Az igazság azonban az, hogy nem lenne fair csak a problémákról beszélni, amikor vannak pozitívumok is. Igenis látszik, ebben a sorozatban, és ebben az évadban, hogy az írók képesek jól kidolgozott karaktereket felépíteni, és a kifogástalan akció és látvány mellett, azért még mindig van bennük kreativitás. Példának okáért az egyik részben a középkorban élő Bosszúállóknak egy külső fenyegetéssel kell megküzdeniük, de ide sorolhatnám a börtönbe zárás helyett Hela megleckéztetését, és hőssé válását, vagy azt az epizódot, amikor Tony Stark és a Nagymester egy Baljós árnyakban vagy az ókori Rómában látott fogatversenyhez hasonlót hoz össze. Emellett az évadokon átívelő főszál is erőre kap és egy olyan mélységet, valamint lezárást adnak neki, amivel igenis bizonyítják a készítők, hogy van még trükk a tarsolyukban.
