Alig több mint egy évtizede szinte képtelenségnek tűnt anélkül moziba menni vagy bekapcsolni a tv-t, hogy ne ütközzünk valamilyen vámpíros tartalomba, legyen szó akár tinidrámáról (The Twilight Saga), erotikus horroron át (True Blood – Inni és élni hagyni), egészen a történelmi fikcióig (Abraham Lincoln, a vámpírvadász). Bár sokan valamilyen időszakos, múló jelenségnek tekintették, a vérszívók 1913-as debütálásuk (The Vampire) óta sokadik virágzásukat élik, és egyenlőre eszük ágában sincs eltűnni a képernyőről, tekintve ,hogy jelenleg 6 olyan előkészületben lévő sorozatról vagy filmről van tudomásunk, amik valamilyen módon érintik Bram Stroker szörnyetegét.
2020. januárjában először a BBC-n, majd nem sokkal később Netflixen is debütált Steven Moffat és Mark Gattis által készített sorozat, nemes egyszerűséggel Dracula címmel. A szerzőpáros neve ismerősen csenghet a szintén BBC berkein belül készített Sherlock című sorozat kedvelőinek, illetve Moffat majdnem tíz éven keresztül az újraindított Doctor Who showrunnereként dolgozott. Előbbihez hasonlóan a Dracula, három összefüggő, másfél órás részből áll, melyek ugyanakkor külön-külön, önmagukban is élvezhetőek.
A Budapesten kezdődő történet lazán kapcsolódva Stroker eredeti regényéhez, a Wallachia (Havasalföld) grófja (Claes Bang – Négyzet) és Agatha Van Helsing(Dolly Wells – 45 év) vámpírvadász macska-egér harcát mutatja be. Claes fantasztikusan alakít, az első felbukkanásától kezdve uralja a képernyőt. Tökéletesen játssza a kényeskedő, nárcisztikus nemest, aki éhsége csillapítására és önmaga szórakoztatására időnként embereket gyilkol.
A kezdeti feszültséget követően hamar ingerszegénnyé válik a történet azáltal, hogy képtelen túllépni a műfaj kötelező kliséin. A horror elemek igénytelenek, sokszor kifejezetten az Asylum filmjeire emlékeztetnek. Dracula immortalitásának köszönhetően a konfliktusok súlytalanná válnak, és Agatha kivételével érdektelen az összes karakter sorsa. Az eredeti mű, illetve a legjobb adaptációk ereje a különböző témák, mint szexualitás, faji kérdés, imperializmus stb. burkolt módon való megjelenítésében áll. Azáltal, hogy a sorozat az aktuális sztendernek megfelelően közvetlenül prezentálja, teljesen kiüresíti ezeket a topikokat. Az igazi mélypontot a záró epizód jelenti, amely a Sherlockhoz hasonlóan a jelenkorban játszódik. A dramaturgiailag és műfajilag elkülönülő részben Bang karaktere az önmaga paródiájává válik anélkül, hogy igazán okot adna erre a sorozat.
Mintegy főhajtásként a műfaj úttörői előtt, a sorozat rengeteg easter egg-et tartalmaz. A Dracula egy részét a szlovákiai Árva várában forgatták, ugyanazon a helyszínen, ahol majdnem egy évszázada a Murnau Nosferatuja (1922) is készült. Különleges érzés Bang szájából Lugosi Béla híres “I never drink… wine” mondatát meghallgatni. A vámpíros utalásokon túl pedig a Doctor Who és Sherlock rajongóknak is kellemes meglepetésben lesz részük.
Mindent összegezve, a nyári uborkaszezonban pár órára kellemes kikapcsolódást jelenthet a Dracula, mivel megvannak a maga szórakoztató pillanatai. Ugyanakkor Claes Bang játéka, a gyönyörű fényképezés és a magával ragadó zene önmagában kevés ahhoz, hogy feledtesse a sorozat hiányosságait és hibáit.
