Csak kevés olyan rendező van jelenleg, akinek ha moziba kerül egy új filmje, az minden filmrajongónak igazi ünnepnek számít. Martin Scorsese mindenképp egyike a még igazi, régi motoros rendezőknek, akik ritkán alkotnak, de akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes jegyet váltanunk rá. A Megfojtott virágok című regényből adaptált mozi azonban nem mindenki számára lesz kecsegtető mozis menü, a maga három és fél órás játékidejével.
Számomra nem gond, ha egy film hosszú, sőt egyes esetekben indokolt is a nagyobb játékidő, ha a cselekmény részletes kibontásához és bemutatásához szükséges az. Martin Scorsese egyébként is imád grandiózus mozikat gyártani, amibe most két legkedvesebb színészét, Leonardo DiCapriot és Robert De Nirot invitálta meg.
A XX. század elején járunk, amikor is az oszázs indiánok a földjeik alatt lévő olajnak köszönhetően, hatalmas gazdagságra tettek szert. Az ott élő fehér emberek pedig ezt nem vették jó néven. A háborúból hazatérő Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio) nabátyja, William Hale (Robert De Niro) tanácsára, szorosabb kapcsolatot kezd el ápolni az egyik törzsbeli nővel, Mollie-val (Lily Gladstone – Milliárdok nyomában). Míg Ernest részéről valódi érzések dolgoznak, Williamet csak az örökség vezérli. Szép lassan pedig fogyatkozni kezdenek a családon belüli oszázsok..
Scorsese az alapjául szolgáló könyvet kicsit más szemszögből vetette vászonra. A rendező saját elmondása szerint is dillemmával küzdött akkor, amikor a nyomozás helyett, a belső családi ármánykodásra, és a gyilkosságok elkövetőinek szempontjára helyezte a hangsúlyt. A mozi egyébként szépen építkezik, bőven hagy időt a karakterei bemutatására, néhányaknak már-már néha kicsit lassúnak is érződhet. A mozi nagyjából tíz évet ölel fel, és már az első órában vannak nagyobb ugrások, ami kicsit talán furán hat, de mindenképp egy szükséges lépés, hiszen még így is túlnyúlunk a három órán.
Ernest és Mollie szerelmének kibontása nagyon mókás néhány helyen, mégis szívmelengető, hiszen érződik Ernest részéről az őszinteség, mi nézők mégis tudjuk, hogy mi is áll a háttérben, ami végig egy szomorú érzetet kelt, minden közös pillanatuknál. Sajnáljuk ami Mollie családjával történik, és hiába szimpatizálunk Ernest sokszor esetlen, humoros figurájával, mégis a bukásukat kívánjuk.
A három főszereplő mindegyike kiváló. DiCaprio élete egyik legjobb alakítását nyújtja, zseniálisan hozza az esetlen, faék egyszerű férfit, akit az orránál fogva vezetnek. Robert De Niro már nagyon régen nem volt ilyen jó, a jelenlétének baljóssága végig érződik minden vásznon töltött pillanatában. Lily Gladstone finomsága, tekintetének tisztasága pedig gyönyörű pillanatokat hozott. Most így, 2023 októberében azt mondanám, hogy mindhármuknak érzek legalább egy Oscar jelölést, amik közül egyikük be is fogja húzni azt (aztán pár hónap múlva meglátjuk).
Az egész mozi rendkívül élvezetes, jó tempóban görgeti előre az eseményeket. A gyilkosságokat kendőzetlenül megmutatják, ami mindenképp pluszpont. Nekem néha a drámai pillanatok nem hatottak olyan erősen, mint amilyennek azt Scorsese valószínűleg szánta, bár ezt csak néhány jelenetnél éreztem, a legtöbb esetben működött. Személy szerint sokkal brutálisabb képsorokat is szívesen néztem volna, a mozi abszolút képes lett volna elbírni. Hangulatban nagyon erős a film, az adott kor esszenciáját végig nagyon jól átadta.
Mint fentebb írtam, a játékidővel nem volt gondom, én szeretem a hosszabb lélegzetvételű filmeket, de azért úgy gondolom, ha Scorsese kicsit feszesebbre szerette volna gyártani a filmet, egy húsz perccel lehetett volna rövidebb, érdemben a cselekmény nem sérült volna tőle.
A Megfojtott virágok az év egyik legjobb mozija lett. Scorsese a film minden aspektusában bebizonyította, hogy miért is tartják az egyik legjobb rendezőnek, aki már több, mint ötven éve gyárt filmeket nekünk. Érződik az is, hogy nagyon közel állt ez a történet a rendező szívéhez. Felháborító számomra, hogy ilyen alkotások nem kapnak instant támogatást a filmstúdióktól, hanem az Apple Studios is kell ahhoz, hogy meglegyen a szükséges költségvetés. Remélem, hogy annak ellenére, hogy én is szeretem a szuperhős mozikat, szép lassan inkább ilyen filmek fognak túlsúlyba kerülni a mozikban.
