Maugli (Mowgli: Legend of the Jungle – 2018) [Kritika]

remake-ek létjogosultsága még mindig az egyik legvitatottabb kérdések közé tartozik, ha filmekről beszélünk. Az elmúlt években a filmgyártás (nem csak Hollywood) érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetett a már létező alkotások újraforgatására, ami több szempontból is kifizetődő: egyrészt nem kell akkora erőbefektetés a forgatókönyvek megírásához, másrészt a már jól ismert és közkedvelt történetek garantált sikert aratnak a mozipénztáraknál. Bár egyre többen adnak hangot elégedetlenségüknek e trend láttán, a gépezet tovább dübörög. Legújabb állomása a Disney rajzfilmek élőszereplős változatának elkészítése, melynek idei versenyzője A dzsungel könyve újrázása, ezúttal a Netflix berkein belül.

Az egyszerűen csak Maugli címen elkészült alkotás viszont nem túl szerencsés időzítéssel látott napvilágot, ugyanis az 1967-ben megjelent rajzfilm két évvel ezelőtt már kapott egy élőszereplős feldolgozást (a Maugli filmterve hamarabb megvolt ugyan, de a film munkálatai tovább tartottak). Andy Serkis, a film rendezője persze nem csak egy szimpla Disney remake-t szeretett volna készíteni. A filmet megtekintve pedig valóban észrevehető, hogy a készítők próbáltak nagyobb mértékben Rudyard Kipling novelláira támaszkodni, amelyek a történet alapját adják. A film így érezhetően sötétebb tónusú, mint elődjei, elsősorban a karakterek jelleme miatt, ugyanakkor helyenként olyan monoton, mintha egy tévéfilmet néznénk. A látványorgiához szokott nézőket a film vizualitása sem fogja feltétlenül lenyűgözni, dacára annak, hogy pont a látványvilág miatt csúszott a bemutatása.



Mindazonáltal a Maugli újdonsággal is szolgál. Az új megközelítésmód a Maugli-Bagira-Balu hármas kacsolatának a Disney verzióktól eltérő ábrázolása: a párduc és a medve itt is a főszereplő mentorai, akik túlélőt akarnak faragni Maugliból, de nem kivételeznek vele ember létére. Elvárják tőle, hogy vadállatként viselkedjen, mert csak így van esélye a túlélésre. Mikor pedig a farkasok száműzni akarják Mauglit a dzsungelből, ők is az embergyermek távozását tartják helyénvalónak, még ha csak féltésből is.

Ez a megközelítés amellett, hogy kevésbé szirupos történetet eredményez, egyben ki is emeli a kívülállóság jelenségét, amelyet már Kipling műve is központi kérdésként kezelt. Azt, hogy Maugli egyik világhoz sem tartozik igazán, a zárás is jól érzékelteti, ahol a főszereplő úgy végez ősellenségével, Sirkánnal, hogy közben a szövetségeseként közreműködő (és mind a Disney rajzfilmből, mind az élőszereplős változatból hiányzó) vadászt is kijátsza, miután megismeri annak természethez való viszonyát.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés2 Votes
100
Maugli
Összességében
Mindenképpen dícséretre méltó, hogy Andy Serkis nem félt hozzányúlni a Disney történet óta etalonná vált sztorielemekhez és karakterekhez, az eredmény pedig egy tisztességes, de nem kiemelkedő remake lett. A Maugli egészen nézhető és helyenként újító, ugyanakkor nem túl karizmatikus Kipling-adaptáció.
Pozitívumok
Visszatér a Kipling-i gyökerekhez
Negatívumok
Nem ránt be eléggé a film hangulata
Helyenként ritmustalan
70
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...