– Mehet, Safranek. És üdvözlöm a kedves Feleségét!
– Köszönöm Uram, de már egy éve Önnel él!
Kinek ne lennének ismerősek az idézett sorok? Vajon létezik olyan ember Magyarországon, akinek nem mond semmit Safranek, Mr. Teufel vagy Grabovszky neve? Az idősebb generáció meghatározó élménye (de talán a fiatalabbaké is) Ternovszky Béla 1986-os klasszikusa, a Macskafogó. A popkulturális utalásokkal teletűzdelt rajzfilm el nem évülő értékét jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Magyar Filmlabor restaurálási programjának következő állomása a 32 éve bemutatott rajzfilm. A kultfilmet digitálisan felújított formájában szeptember 13-ától tekinthetik meg az érdeklődők fővárosi és vidéki mozikban egyaránt.
Kultuszfilm jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy rajongói klub alakult, akik gondozzák a film hagyományát, valamint igyekeznek összefogni a hazai rajongók körét. Továbbá a televízióban folyamatosan láthatjuk az ismétléseket, emlékeztetve bennünket a Nepp-Ternovszky duó zsenialitására. Szeptember 13. után pedig újra látható lesz a mozikban a film negatívja alapján készült digitálisan felújított verzió. Nemcsak a képet javították fel a Filmalap programjának keretén belül, hanem a film hangja is megújult. Az eredeti monohangból egy többcsatornás, valóban moziminőségű hangsáv készült. Ternovszky Béla, a film rendezője, aki a restaurálásban is részt vett, elmondta, hogy a vezérelv a film eredetiségének megőrzése volt. A képnél az esetleges hibákat, karcokat javították, az új színek tónusai is az eredeti színeket hivatottak tükrözni, valamint a hang esetében sem engedték, hogy a kortárs filmeknél dívó túlzás legyen felismerhető.
A zajok, zörejek mértékét eszerint alakították ki, a dialógus minden esetben erősebb kellett legyen, mint a háttérzaj. A film utáni sajtótájékoztatón a Filmarchívum munkatársait sokáig méltatták, sőt én is ezt tettem, azonban a végeredmény hagy némi kívánni valót maga után. A színek helyenként nem tökéletesek, mi több, egy jelenetben hihetetlen tónus változást figyelhetünk meg. Azt a nagyon friss döntést is megosztották velünk – amit mindössze tíz perccel a sajtótájékoztató előtt hoztak meg –, hogy a film előtt a Megalkuvó macskák (Hofi Géza és Koós János felejthetetlen duettje) szintén digitálisan felújított változata lesz látható a mozikban. Továbbá a Filmarchívum tervei között szerepel két őszi premier is: az egyik az Egri csillagok 4K változata, a másik pedig a szintén máig idézett és megunhatatlan A tanú.
A magyar–német–kanadai koprodukcióban készült film külföldi útjáról is beszélt a rendező. A londoni bemutató után két hónapig szerepelt a top tízes listán, amerikai szuperprodukciókkal versenyezve. Az Egyesült Államokban azonban csak VHS-en forgalmazták. Rossz nyelvek szerint azért, mert az amerikaiak irigyek voltak rá. Bárhogy is legyen, az igazi szeretetet valószínűleg csak idehaza kapja meg a film. És valljuk be, van annak pikantériája, hogy a szocializmus utolsó éveiben megjelenik egy rajzfilm, ami a nyugati kém-, gengszter-, és akciófilmeket idézi és egyedi humora miatt egyből paródia tárgyává is teszi. A James Bond–, Star Wars– és egyéb utalásokat a korabeli néző csak az illegálisan másolt VHS kazettákról, vagy külföldi vetítéseken való részvétel útján ismerhette, mégis (vagy talán éppen ezért) a közönség szerette és szereti mind a mai napig. Na de mi az, amit szeret a közönség? Mégis milyen maga a film?
Még mindig fantasztikus! Ternovszky Béla és Nepp József együtt maradandót alkottak ismét (korábbi közös munkáik: Kérem a következőt! és a Mézga család „franchise”). Az író sajnos már nincs közöttünk, azonban pattogós, kifejező dialógusaiban tovább él. A történetet szerintem senkinek sem kell bemutatni, akinek meg mégis, az azonnal nézze meg a filmet! Az azóta klasszikussá vált szereplőkre újra rácsodálkoztam, káprázatos, hogy milyen határozottsággal épülnek fel a többrétegű karakterek pár mondat alatt. Grabovszky első feltűnése után három snittel már komplex képet alkothat róla a néző. Mr. Teufel fenyegető megjelenése már önmagában történetet mesél. Mr. Gatto feltűnése után pedig ez a hatalmi, hierarchikus viszony még tovább rétegződik. Az ő vizuális megjelenítése is a kémfilmeket idézi.
Továbbá a nagyvállalati kizsákmányolás is a macskák szálához köthető és még mindig aktuális, vagy talán egyre aktuálisabb. Gattoszorítja Teufel nyakát, Teufel kihasználja és bántja Safraneket, Safraneknek nem marad más, mint saját lányán levezetni a feszültséget. Mindezekhez pedig a legnagyszerűbb színészek kölcsönzik a hangjukat. 32 év távlatából Grabovszky már összeforrt Sinkó László hangjával, Lusta Dick Mikó István hangjával, Fritz Teufel Benedek Miklós hangjával. A film egyik legerősebb pontja, hogy a legnagyszerűbb színészek keltik életre a leírt sorokat, ezzel még többet adva minden egyes poénhoz, minden egyes karakterhez.
