fbpx
18.1 C
Budapest
csütörtök, szeptember 23, 2021

Cornetto-hatás: Loki (2021 – Disney+) 5. rész kritika (Spoilermentes)

Az utolsó előtti Loki epizód nagyon fura helyszínbe helyezi a szereplőit, akik szintén furák, ez alkalommal a főgonosz viszont sajnos egy modern CGI-klisé áldozata lett.

A műfaji eltérésektől eltekintve a Loki ötödik részét nézve akaratlanul is a Cornetto-trilógia Világvége című darabja ugrik be. A színek és a bohókás posztapokaliptikus hangulat mind hozzájárulnak ehhez, és Loki újdonsült csapata is sokat dob a hangulathoz. Az új Lokik sajnos csak egyszer használatos trükként szolgálnak és legtöbbjük nem is dob sokat a történethez, mégis mókás együtt látni a főszereplő ennyi variációját. Kivételt képez Richard E. Grant “Öreg Loki” variánsa, aki mélyebb háttértörténetet is kapott a többieknél, ezzel megalapozva az epizódvégi döntéseit.

Loki
Loki: Tom Hiddleston, mint Loki. Kredit: ©Marvel Studios 2021

Az ötödik rész egyúttal igyekszik jóvátenni a sorozat mellékszeplők ellen elkövetett merényletét is, ezáltal Ravonna némi reflektorfényhez juthat végre. A cselekmény sokkal inkább sugallja, hogy ez egyfajta eredettörténet a karakter számára, és még közel sem azt a szerepet tölti be, amit a képregényrajongók már jól ismernek.

Loki
Loki (Középen): Tom Hiddleston, mint Elnök Loki. Kredit: ©Marvel Studios 2021

Legnagyobb negatívumként azt tudnám felhozni, hogy a Loki ez alkalommal elpufogtatja azt a pár éve terjedő klisét, miszerint a szörny egy nagy CGI-füsthalmaz, Sylvie viszont kifejezetten kreatív megoldással rukkol elő, hogy túljussanak a monstrumon.

Loki
Loki: Richard E. Grant, mint Öreg Loki. Kredit: Chuck Zlotnik/ ©Marvel Studios 2021

A második felére egészen felpörgött a Loki, ezért nehéz is spoilermentesen írni róla, de a furcsa környezet, a grandiózus zene és a szereplők mind fokozzák a hangulatot, így nem lehet mást mondani, minthogy reméljük, hogy a finálé nem okoz csalódást.

Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

LEGFRISSEBB