Augusztus ötödike óta már megtekinthető az Apple TV+-on az év egyik, hanem a legmegrázóbb sorozatának összes epizódja. Ezt az alkotást Dennis Lehane napjaink legjobb krimi írója adaptálta a platformra. Ő olyan könyvek szerzője, mint a Viharsziget vagy a Titokzatos folyó. Ha ismerősek ezek a címek kedves olvasó az nem véletlen, hiszen mindkét regényéből készült filmadaptáció, és mindkét mozgókép nem véletlen vált kultikussá napjainkra.
Történetünk szerint James Keenet (Taron Egerton – Rocketman, Kingsman filmek), aki drogokkal üzletel elkapják és egy tíz éves börtönbüntetést sóznak rá. Viszont az FBI-tól kap egy ajánlatot, hogyha elmegy az ország egyik legdurvább börtönébe és kiszedi Larry Hall sorozatgyilkosból, hogy hova temette az áldozatait, ezáltal elérve azt, hogy rábizonyíthassák a gyilkosságokat és annak fellebbezése semmissé váljon, akkor kiszabadulhat. James először nem akar üzletelni a szövetségiekkel, de amikor megtudja, hogy az apja súlyos beteg, akkor úgy dönt elfogadja az ajánlatot.
Ez a sorozat egyáltalán nem könnyen emészthető darab és azzal, hogy egyben komótos a tempója és lassan tér a lényegre, még pluszban sokakat el is ijeszthet. Viszont aki kitartó annak egy csontig hatoló élményben lesz része. Azt tudom mondani, hogy az alkotás egyetlen negatívuma az, hogy a feléig eléggé döcög, mert bár a felvezetés alapos és részletes, mégis túlnyújtott. Viszont ez nem azt jelenti, hogy mellőzi az erőteljes pillanatokat. Az első három epizód során felkerülnek a sakkbábúk a táblára. Jamest elfogják, majd eleget őrlődik mire elfogadja az ajánlatot. Eközben pedig a realisztikus nyomozás során az elszánt detektívek mindent megtesznek, hogy vallomást csikarjanak ki Larryből. Sikerrel járnak, de pengeélen táncol a vád. Nincsen semmilyen nagy jelentőséggel bíró bizonyítékuk a feltételezett sorozatgyilkos ellen a vallomáson kívül. Amit megtámad a vádlott ügyvédje, azzal az indokkal, hogy kikényszerítették azt, az ügyfeléből. Hall tehát fel fog lebbezni, így James a börtönben a detektívek pedig kint a terepen versenyt futnak az idővel. Céljuk, hogy bármi áron bebizonyítsák, hogy Hall egy szörnyeteg, akinek élete végéig rács mögött a helye. A sorozatnak ebben az első felében a legnagyobb alakítást és legerősebb pillanatokat is a Nagy Jim Keene-t megszemélyesítő sajnálatos módon nem olyan régen elhunyt színészlegenda, Ray Liotta szolgáltatja. Játéka végtelenül zsigeri a megtört beteg apuka szerepében.
A Fekete madár második fele viszont elképesztően erős, húsbavágó élmény. Itt végre megkapjuk a lényeget. James és Larry barátságának kialakulását, hullámvölgyeit majd kicsúcsosodását. Keene, ahogy egyre inkább megismeri Hallt, annak sérült lelki világát és borzasztó gyerekkorát na meg nem mellesleg tetteit, úgy törik össze legbelül szépen lassan. A néző is érzi, ahogy a szörnyűségek, amiket hall mázsás súlyként nehezednek a vállára, miközben Jamesnek is lehullik az álarca és az ő addigi életéről is egyre többet tudunk meg. A szörnyeteg majdnem felfalja Keenet, miközben az egyre jobban küzd vele és szívügyének tekinti, hogy meg tudja hol vannak eltemetve a meggyilkolt lányok, hogy nyugalmat adhasson nekik. A lezárás egyszerre mellbevágó és katartikus. Meglátjuk, hogy az egykori drogdílert mennyire átformálta a „pokolban” eltöltött idő. Célt ér, még ha ezt egy kis keserűség és hiányérzet kíséri is és teljesen megváltozik. Levetkőzi azt a felsőbbrendűséget, ami addig jellemezte.
Azt kell mondjam, hogy ez a sorozat kötelező darab idén. Örökérvényű, profi munka. A színészek egytől egyig fenomenálisak. Egerton elképesztő alakítást tesz le az asztalra. Liotta brillírozik az apuka mellékszerepében. Paul Walter Hauser pedig az utóbbi 5-10 év egyik legerősebb method acting-ját szolgáltatja. Ő rakja elénk az egyik, hanem a legrémisztőbb sorozatgyilkost, akit valaha a vásznon és TV képernyőn láthattunk. Lehane részéről az írói munka is tanítanivaló és rendkívül precíz.
