A kultikus Chucky horror-franchise az eredeti, 1988-as film bemutatása után, közel három évtizeddel és öt folytatással később az első alkotás remake-ével bővült. Annak ellenére, hogy erősen megkérőjelezhető volt a szükségessége egy újabb darabnak a gyilkos baba szériájában, a végeredmény alapján a 21. századi köntös kifejezetten jól áll a Gyerekjáték-nak. Az első Gyerekjáték film attól volt hatásos – persze amellett, hogy erőteljesen rájátszott az ijesztő bábu toposzra -, hogy esetében a gyilkolászó főgonosz nem egy, az áldozatokkal szemben fizikai vagy szellemi fölényben lévő ember vagy entitás volt, hanem egy alapvetően ártalmatlan, élettelen játékszer. Ez a hatás azonban jelentősen leredukálódott amiatt, hogy a film már a legelején kiölte magából a misztikumot, általa pedig a szorongás és félelem kiváltására legalkalmasabb eszközt: az ismeretlent. Az első pillanattól kezdve tudtuk nem csupán azt, hogy a játékbaba miért kelt életre, de azt is, hogy kicsoda ő tulajdonképpen és mik a motivációi (egy sorozatgyilkos szelleme szállta meg). Egy nem emberi antagonista esetében pedig elengedhetetlen volna a kilétét övező homály.
Éppen ezért a legfőbb félelmem a remake-kel kapcsolatban az volt, hogy milyen mértékben mer újítani az alapanyaghoz képest, elszakad-e a lélekvándorlós kerettől és ha igen, miként teszi azt. Ha bárkinek hasonló elvárásai lettek volna, az nem fog csalódni: a film egy rendkívül kézenfekvő, mégis remek húzással a mesterséges intelligenciát választotta megoldásként. Az új Gyerekjáték Chucky-ja egy technológiai óriáscég legnépszerűbb termékének, a Buddi-nak az egyik példánya. A Buddi olyan csúcs modern, mesterséges intelligenciával és alapvető emberi érzésekkel felruházott háztartási robot, aminek egyetlen célja az emberek kiszolgálása. Szinkronizálható a háztartás összes elektronikus eszközével, és képes irányítani azokat – beleértve a tévétől kezdve az önműködő autóig mindent. A Buddi-kat engedelmesnek és kedvesnek konfigurálják az őket összeszerelő, robotmunkára kényszerített gyári munkások, ám egyikük szándékosan törli az egyik babából az összes belé programozott szabályt (mint például a durva szavak használatát). Így születik meg Chucky, aki épp attól válik sokkal izgalmasabb és félelmetesebb karakterré elődjénél, hogy ugyan rendelkezik emberi tulajdonságokkal, mégsem ember. Szabad akarattal rendelkező robot, amit mi alkottunk, észjárása és működési módja mégis idegen számunkra (akárcsak az ő számára a miénk).
Bár egyértelműen az intelligens gépek és az automatizált technológia által hordozott veszélyekre és visszásságokra épülő klisére épül– erre történik is egy mulatságos utalás -, a Gyerekjáték-nak mégis van a témában egy-két érdekes, ironikus és kissé társadalomkritikus reflexiója. Az egyik ilyen, hogy Chucky-t végső soron pont azok az emberi érzései teszik veszélyessé, amiket jóval gépszerűbb társaiban biztonsági okokból letiltottak: az empátia, szeretetéhség, harag és féltékenység. Gazdájának pont attól válik érdekessé és szimpatikussá, mert más, mint a többi Buddi, vagyis épp a hibái miatt. Egy másik jó példa (a film legzseniálisabb kikacsintása) annak bemutatása, hogy miként látja egy mesterséges intelligenciájú robot az emberek viszonyulását az erőszakhoz. Az egyik jelenetben néhány fiatal tini néz egy brutális horrorfilmet (nevezzük nevén: a Texasi láncfűrészes mészárlás 2-t), és közben láthatóan remekül szórakoznak. Chucky, akinek legfőbb vágya, hogy legjobb barátját boldoggá tegye, egyszerű következtetéseket von le a látottakból: a vérontás és gyilkolás örömmel tölt el bennünket.
A film legfőbb húzóereje egyértelműen a humora. Könnyed stílusban és hatásosan szállítja a poénokat, amik nagyobb része be is talál. Mindehhez jelentősen hozzájárulnak szerethető és mulatságos karakterek. A vígjátékokból ismert Aubrey Plaza egyedülálló anyukát alakít, akinek kisfia, a tizenéves Andy lesz a tulajdonosa Chucky-nak (szuper ötlet volt egyel idősebb korosztályú gyerek főhőst választani). A kettejük közt kialakuló és elmélyülő barátság hitelesen és szórakoztatóan lett bemutatva. Az Andy-t játszó Gabriel Bateman annyira megnyerő figura a vásznon, hogy csak remélni tudom, hogy sokat látjuk még. Abszolút szerethető a nyomozó karaktere is, és igazán üde színfoltot biztosítanak Andy (ember) barátai, akiknek köszönhetően a Gyerekjáték akár egy jól sikerült tini komédiának is elmenne. Ha nem lenne történetesen horrorfilm.
A mű ezen a téren sem okoz csalódást, igaz bőven hagy maga kívánnivalót maga után. Sajnálatos módon még mindig nem mentek ki a divatból az olcsó hatásmechanizmusú jump-scarek, a hollywoodi horrorfilmek rákfenéi. A Gyerekjáték sem rest alkalmazni őket, de szerencsére Chucky ijesztő és kiszámíthatatlan figurája részben kárpótol, ahogy az egészen ötletes koncepciójú gyilkosságok is. Vér és gore tekintetében jóval durvább lett a film, mint az 1988-as, de többet is bevállalhatott volna.
