A cikk ötletét az adta, hogy ma valahogy semmit nem tudtam kezdeni magammal: betegen fekszem ezért a munka/házimunka és a szociális élet kihúzva, marad a kikapcsolódás vagyis a sorozat- és filmnézés. Ez egyébként nagyon jól is hangzott számomra, mert le vagyok maradva pár újdonsággal mindkettő terén, ugyanakkor az igen nagyszámú választék mellett is rá kellett ébrednem, hogy egyik sem köt le. Se a top 10-es Netflix sorozat, se a táncolós-éneklős musical, se a régóta időhiányában félretett fantasy széria… semmi.
Ez szomorú, pláne abban a tekintetben, hogy végül ma két filmet és egy sorozatot néztem és mind a ’90-es évek szülötte. A felvételek között megtaláltam az egyik Star Trek: Voyager epizódomat, ami a kedvenc Star Trek sorozatom, miközben fennhangon sajnálkoztam, hogy nincs fent magyarul egyik platformon sem, hogy tovább nézzem. Majd gyors kapcsolgatás közben megtaláltam az idén harminc éves Robin Hood, a tolvajok fejedelmét az egyik adón, ami még sosem hagyott cserben és még úgyis megnéztem, hogy nem egy reklám szakította félbe. Harmadikként pedig a Kutyám, Jerry Lee poénjain nevettem betegre magam – vagyis remélem inkább, hogy gyógyultra – sokadszorra, bár az igazából 1989-es film, amit azév novemberében mutatták be, így egy kis jóindulattal végülis mondhatjuk ’90-es évekbelinek.
Elgondolkodtam azon, hogy miért is mondjuk azt sokszor, hogy a ’90-es években bizony még jó filmeket csináltak? Talán azért, mert akik ezt mondják, még jóval előtte születtek és lényegében a fiatalkoruk vagy felnőttkoruk a ’90-es klasszikusokkal telt? Vagy olyanok, mint én, aki a ’90-es években volt gyerek, vagyis sok filmet ezek közül kellően gyerekfejjel vagy csak később látott, így kellően erős hatást tettek rám és a mai napig sok kedvencem ebből az időszakból került ki?
A válaszra őszintén szólva még nem jöttem rá, de ezen felbuzdulva elkezdtem összeszedni azokat a filmeket, amiket húsz-harminc éve rendületlenül nézünk újra is újra. A lista természetesen elég szubjektív, mások lehet ugyanúgy kedvelik, még egyesek utalhatják a felsorolt darabokat. Erre a listára többnyire könnyed, szórakoztató filmek kerültek fel, amit szinte bármikor szívesen néz az ember – legalábbis én.
1. Robin Hood, a tolvajok fejedelme (Robin Hood: Prince of Thieves, 1991)
Főszereplők: Kevin Costner, Alan Rickman, Morgen Freeman
Rendező: Kevin Reynolds
Alan Rickman egyik legjobb alakítása. Ugye mindenki emlékszik az ominózus mondatra: „Locksley, kiskanállal fogom kikaparni a szívedet!”?
Történelmi romantikus film, Bryan Adams meghatározó zenéjével – és már dúdolom is az Everything I do, I do it for you című számot – Costner remek nyilaival, gyönyörű fényképezéssel és persze kiszámítható véggel, mindezt szórakoztatóan és jó látványvilággal. Előtte és utána is számtalan feldolgozás készült Robin Hood történetével, és bár például a Russel Crowe-s kifejezetten komolyabb, számomra ennek a közelébe sem ér.
Legjobb jelenet: Bárhol, ahol Alan Rickman szerepel vagy Tuck barát és a sör.
2. Csillagkapu (Stargate, 1994)
Főszereplők: Kurt Russel, James Spader
Rendező: Roland Emmerich
Bár sokkal hamarabb láttam a sorozatot (Csillagkapu 1997-2007), mint a filmet, még később nézve is nagyon tetszett és azóta is szívesen nézem. Roland Emmerich ért a scifihez és a látványhoz, David Arnold pedig maradandó zenét készített a Csillagkapuhoz. És még ott van a morózus Kurt Russel, a remek goauld story és James Spader esetlen Daniel Jacksonja.
Legjobb jelenet: Daniel fordítása és a „csirke”.
3. A pusztító (Demolition man, 1994)
Főszereplők: Sylvester Stallone, Sandra Bullock, Wesley Snipes
Rendező: Marco Brambilla
Hogy lehet nem szeretni ezt a filmet? Érdekes jövőkép, remek elegye az akciónak és a scifinek, jól megírt dialógusokkal, amikor Stallone még nem volt szétplasztikázva és Sandra Bullock is csak kezdő színésznő volt. Egyébként, én azóta is kíváncsi lennék azokra a kagylókra, valaki remélem egyszer feltalálja…
Legjobb jelenet: A beszélgetés, amiből kiderül, hogy Schwarzenegger elnök lett és persze a patkány burger.
4. Az ötödik elem (Fifth element, 1997)
Főszereplők: Bruce Willis, Milla Jovovich, Gary Oldman
Rendező: Luc Besson
Besson eme remekművét vagy imádni vagy utálni szokták, én persze az első csoporthoz tartozom. Bár a látvány hagy némi kívánnivalót, a forgatókönyv szuper és szórakoztató, élvezetes 2 óra! Bruce Willis még hajjal hódított, a futurisztikus ruhákat pedig a divatguru, Jean-Paul Gaultier álmodta meg. Zöld? Szuperzöld!
A legjobb jelenet: Chris Rock felkonfjai és persze a VILÁGJEGY!
5. A múmia (The Mummy, 1999)
Főszereplők: Brendan Fraser, Rachel Weisz, John Hannah
Rendező: Stephen Sommers
Az egyik kedvencem, amit még akkor láttam, amikor nem lett volna szabad. Mély benyomást tett rám és nem kétséges, hogy az elmúlt kb 20 évben több mint százszor láttam – egyébként igen, többnyire köszönöm normális vagyok! Fraiser remek az Indiana Jones-hoz hasonló szerepben: helyes, vicces és persze egy kicsit romantikus is. John Hannah Jonathanja állandó poén forrás és külön öröm olyanokat észrevennem most, ami fiatalon még nem tűnt fel. És a trükkök még ma is megállják a helyüket.
Legjobb jelenet: Nem tudok egyet választani, talán amikor Evelyn felborítja a könyvtárat? Vagy az „Hiszen ez, hiszen ez még… szaftos.”
6. 10 dolog, amit utálok benned (10 Things I Hate About You, 1999)
Főszereplők: Heath Ledger, Julia Stiles, Joseph Gordon-Lewitt
Rendező: Gil Junger
Shakespeare Makrancos hölgyének modern feldolgozása. Az iskolai romkomok ásza és alapja, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül! A bogárszemű Heath Ledgerrel a főszerepben, szuper zenékkel és zseniális magyar szinkronnal. Apuka szövegei a legjobbak: „De apa, ez csak egy buli – A pokol meg csak szauna…”. Gordon-Lewitt még kölyökképű kis siheder – hol volt még Robin szerepe? – és Allison Janney sem volt még az Oscar kapujában.
Legjobb jelenet: A paintballos. És persze Heath éneklését sem hagyhatod ki, ahogy az igazgatónő regényét sem…
7. Az Álmosvölgy legendája (Sleppy Hollow, 1999)
Főszereplők: Johnny Depp, Christina Ricci, Miranda Richardson
Rendező: Tim Burton
Sötét hangvételű, amolyan tipikus Burton film sötét humorral és különleges – kékes – látványvilággal. A teljes falut és az erdőt is felépítették egy londoni stúdióban, ami hozzájárult a film hangulatához és persze az Oscar díjas operatőr, Emmanuel Lubezki munkája is. Olyan angol színészek is feltűnnek kisebb-nagyobb szerepekben, mint Sir Christopher Lee (A Gyűrűk ura), Michael Gambon (Harry Potter) vagy éppen Ian McDiarmid (Star Wars). Fun fact: McDiarmid és Ray Park – aki a Fejnélküli lovas dublőre volt – egyébként szinte egyenesen a Baljós árnyak forgatásáról érkezett a londoni stúdióba. Így három Sith lovag – Dooku gróf (Lee), Palpatine (McDiarmid) és Darth Maul (Park) is szerepelt a filmben.
Legjobb jelenet: Az utolsó csók. Vagy a boncolás? Nehéz választani…
Remélem, a fenti lista egy nosztalgikus filmestre ösztönöz majd. A te kedvenced köztük van? Mi maradt ki?
