Korábban már foglalkoztam a legújabb Holmes történettel, vagyis az Enola Holmes című filmmel. Így most, hogy a film bővült egy második résszel ismét leültem, hogy végig elemezzek egy újabb detektív történetet. Az első rész után két évvel még mindig nagy reményekkel kezdtem neki az újabb kalandnak. Habár sok emlékem nincs az első részről, egy kellemes érzés, emlékkép a film, így reménykedtem benne, hogy az Enola Holmes 2 is hasonló érzéseket fog kelteni bennem.
Történetlen történet
Az első rész története szerint Enola (Millie Bobby Brown – Stranger Things, Godzilla) sikeresen elszökött otthonról és megoldotta első ügyét is, de erről részletesebben a korábbi cikkben olvashattok… Most a jelenben az optimista Enola már meg is nyitotta saját vállalkozását, mint detektív, ám szembesülnie kell azzal az igazán meglepő ténnyel, hogy ő nem csak fiatal, de nő is. Ez a kettős kombináció pedig azt eredményezi, hogy nem kéri fel senki, semmilyen munkára. Legalábbis addig, amíg egy kislány nem kéri a segítségét. Bessie Chapman nővére eltűnt és kétségbeesetten kéri a fiatal Holmes segítségét. Enola pedig gondolkozás nélkül elvállalja. Azonban ahogy mélyebbre és mélyebbre süllyed az ügyben, úgy gyűlnek a bonyodalmak is. A szálak összekuszálódnak bátyja, Sherlock ügyével, édesanyjával és még egy gyilkossággal is.
És habár az összekuszálódással nem lenne probléma, valahogy mégsem működik a dolog. Az a helyzet, hogy szintén felvonultatnak minden fontosabb karaktert, ám ennek ellenére valami kiveszett a történetből, ami az előzőben benne volt. Az első részben ott volt a feltörekvő kislány, aki be akar mutatni a világnak és egy rendes igazi rejtély. Most egy már-már álmait feladó fiatal lány néz velünk szembe és egy kezdetben igencsak gyenge és kusza rejtéllyel van dolgunk. Valahogy nem fog meg, nem hoz izgalomba, ami történik a képernyőn. Enola harmadik falat áttörő megjegyzései pedig már nem olyan csipkelődőek és viccesek.
De az is lehet, hogy a probléma inkább ott rejlik, hogy többet várunk egy Sherlock filmtől. Még akkor is, ha ez igazából nem Holmes, hanem Enola története. Még több rejtélyt még több zsenialitást egy emberbe suvasztva. A helyzet azonban az, hogy a legkisebb Holmes valami igencsak mást képvisel, mint bátyja.
Nőkben az erő
Enola közösséget képvisel. Nem egy zseni történetét követjük végig, hanem egy nő történetét, ahogy megtalálja a helyét a világban a közösségen keresztül. Ezt a film vége pedig (talán kicsit túlzottan is) nyíltan az értésünkre is adja: néha azért nem olyan jó magányos farkasként róni az utunkat. Ezért kellenek barátok, közösségek, ahova tartozhatunk. Ilyenek lehetnének a nők is egymásnak, ahogy ezt láthatjuk is a filmben!
A történet szerint a gyufakészítő nők között tífusz pusztít, ám kiderül, hogy a cég hibájából halnak meg egymás után az ott dolgozó lányok… és eköré az eset köré szövődik Enola és Sherlock (Henry Cavill – Superman, Vaják) ügye. A csavar az egészben azonban az, hogy ez igaz történet. Persze nem az, hogy egy fiatal lány egy színházteremben verekszik a rendőrökkel, hanem az, hogy a Bryant & May gyufagyár lányai fellázadtak a mérgező vegyszerek használata miatt.
Ebből már körvonalazódhat is, hogy a legújabb detektívtörténet eléggé próbál a manapság felkapott feminista filmek kategóriájába kerülni. A jó ebben azonban az, hogy nem a megszokott hivalkodó, eltúlzott és férfigyűlölő történetet kapjuk. Sherlock magának való, de a húgával törődő férfi. A főbűnösnek tartott örökös, csak egy szerelmes férfi. A nyámnyúlnak tűnő Tewkesbury (Louis Partridge – Paddington2, Enola Holmes) pedig férfiasabb, mint azt a kezdetekor hittük volna. A film nem a férfiakat próbálja meg lekicsinyíteni, hogy a nők felnőjenek hozzájuk, hanem a nőket emelik velük egy szintre. Ezzel emelve ki azt, a gondolatot, amit manapság igencsak sokszor elfelejtünk, ha feminizmusról van szó. Egyenlőséget szeretnénk, mi nők. Nem akarjuk eltiporni a férfiakat, vagy jobb életet, mint az övék. Csak ugyan olyan esélyekkel akarunk indulni, mint ők. A nők ereje pedig az egységben és az egyetértésben rejlik, amit sajnos manapság már nem igazán tapasztalhatunk meg. De ez már egy másik történet…
Rosszban a jó, jóban a rossz
Van erőssége, gyengesége a filmnek. A kép, a hang hozza a szokásos minőséget, habár most az első részben megszokott élénk, kislányos színektől elbúcsúzunk és egy komor Londonba csöppenünk. De ezen kívül nagy változásokkal nem találkozhatunk. A történet nem olyan erős, de a szándék majdhogynem kárpótol érte. Említésre méltó még azért a csavar a film végén, illetve az, hogy behozták a legklasszikusabb Holmes ügyek egyikét: Moriartyt. Kissé félénken jegyzem meg, de engem ezzel az üggyel kapcsolatban érdekelne egy folytatás, habár nem Sherlock oldaláról, hanem Enola felől. Érdekes lehet két női zseni összecsapása… Habár pont emiatt jegyzem meg félve, hiszen ezeket szokták általában elrontani a készítők. De ez már a jövő problémája, mi elégedjünk meg azzal, amink van.
