A Marvel által létrehozott univerzum építgetésből minden stúdió szeretné kivenni a maga kis részét és próbálja beindítani saját filmes világát. Ez alól a Sony sem kivétel és mivel paktumot kötöttek a Marvellel Pókember karakterét illetően, ezért új alapanyag után kellett nézniük a meglévő karaktereik közül, akikkel elkezdheti a saját filmes univerzumukat kiépíteni. Így esett a választásuk az egyik legkedveltebb ellenfélből antihőssé avanzsált Venomra.
A történet szerint egy űrrepülő szerencsétlenség következtében szimbióták kerülnek a földre, amit a Carlton Drake (Riz Ahmed) által vezetett Élet Alapítvány gyűjt be. Így kerül a képbe Eddie Brock (Tom Hardy) sztár oknyomozó riporter, aki főnökétől azt a feladatot kapja, hogy készítsen interjút Drakkel. Miután az interjú kudarcba fullad köszönhetően Brock igazságérzetének, Eddie padlóra kerül. Kirúgják a munkahelyéről és még barátnőjét, Anne Weyinget (Michelle Williams) is elveszíti. Ekkor lép az életébe egy félre sikerült nyomozás során a szimbióta Venom (Tom Hardy), akivel a kezdeti nehézségek ellenére összefognak és együtt próbálják megállítani a közelgő veszedelmet.
A film eredetsztoriként meglepően jól teljesít, ha a címszereplő karakter ábrázolását nézzük. A főhős Eddie-t és Venom-ot töviről-hegyire megismerhetjük, nagyon jól meg vannak írva és ki vannak dolgozva. Ennek viszont az az ára, hogy a többi karakterre nem igazán maradt idő, ezért sajnos elhalványodnak Hardy mellet. Tom Hardy-t eleinte nem tartottam ideális választásnak, de nagy meglepetésemre rám cáfolt és pozitívan csalódtam benne. Mintha csak rászabták volna Venom szerepét. A Venom és Brock közötti dinamika tulajdonképpen a buddy cop filmeket idézi és azokból is a jobbakat.
A poénokat jól megírták, ezért szerencsére ülnek is. Hála az égnek az altáji humort hanyagolták és inkább helyzet komikumok voltak benne, valamint Eddie és Venom állandó egymást heccelése. Venom kinézetére ráfért volna ugyan egy kis polírozás, de így is elég kielégítő a dizájn. Mint minden Marvel filmben itt sem maradhatott ki a szokásos Stan Lee cameo. Az is elmond valamit az alkotásról, hogy el is felejtettem a film alatt, hogy számítani kéne rá, amikor azonban megtörtént még meg is lepődtem. Plusz, aki tippelt Woody Harrelson karakterét illetően az nem fog csalódni. Ami még fontos, hogy időközben remekül ágyaz meg a leendő folytatásoknak is.
És akkor most jöjjön a fekete leves. A film története nem túl bonyolult, tulajdonképpen egy klasszikus eredettörténetet kapunk. Annak minden pozitívumával és minden negatívumával együtt. Itt van például az, hogy Venom a film első felében jóformán alig van jelen. Carlton Drake és Riot karaktere pedig egyáltalán nincs kidolgozva, sőt egy félmondatban el is van intézve a jellemrajz és a motiváció is. Riz Ahmed ugyan próbált hozzátenni játékban, de sajnos nagyon gyengécskére sikerült ez az istenkomplexussal rendelkező pszichopata tudós. A speciális effektek is olykor-olykor a 2000-es éveket idézik színvonalban, ami tekintve, hogy manapság milyen magas szinten járnak az effektek terén igencsak szomorú.
Valamint egy-két harc jelenet olyan pocsékul van vágva, hogy az már felháborító. Ami nagyon látszik a filmen, hogy eredetileg R besorolásunak szánták a Logan és a két Deadpool sikerén felbuzdulva, azonban félúton valamilyen oknál fogva mégis úgy döntöttek, hogy PG-13-as besorolást szeretnének és ezért jó pár jelenetet kivágtak, újraforgattak vagy megvágtak. Ezt nagyon sok – egyébként még így is jól működő – jelenet is megsínylette. Mindezek ellenére senkit se tántorítson el a negatív reklám, mert a Venom bizony egy szórakoztató mozi élmény. A film végén pedig van két stáblista utáni jelenet is, azok kihagyását semmiféleképpen sem ajánlom, mert mind a kettő zseniális.
