Nem kisebb alkotói gárda állt össze Neil Armstrong Holdra szállása előtt emléket állító mozi létrejöttéhez, mint a film forgatókönyvének írója, az Oscar-díjas Josh Singer (Spotlight: Egy nyomozás részletei), a film rendezője, Damien Chazelle, akivel a főszereplő, Ryan Gosling (Szárnyas fejvadász 2049, Rendes Fickók), már a 6 Oscar-díjat nyert Kaliforniai álomban is együtt dolgozott. És ha még nem lenne elég a nagy nevekből, Armstrong feleségét, Janetet, az a Golden Globe-díjas Claire Floy alakítja, akit nemsokára a Tetovált lány folytatásának címszerepében láthatnak újra a moziba látogatók. Továbbá a Wall Street farkasa című kasszasikerből megismert Kyle Chandler is tiszteletét teszi. Már csak ezen nevek hallatán is érdemes lenne megnézni ezt az alkotást, amely közel 60 millió dolláros költségvetésből készült.
Maga a film egyszerre életrajzi dráma és történelmi alkotás is egyben. Hiszen ki ne ismerné Neil Armstrong-ot, azt az amerikai űrhajóst, aki elsőként lépett egy idegen égitestre, nevezetesen a Holdra 1969. július 20.-án. Akitől hallhattuk a „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” történelmi jelentőségű mondatot. A 141 perces film tele van látványos képi elemekkel, továbbá keverve vannak benne a filmkészítés különböző aspektusai. A rendező előszeretettel alkalmazza a premier plánt, ahol igen közelről láthatjuk a szereplők arcmozdulatait, mimikáját, ezzel is jobban átélve, átérezve magát az űrutazást és az azt körül ölelő emberi interakciókat. Valamint drámaibb hatást vált ki egyes jelenetek párbeszédei során, ezzel fokozva azt az érzést, mintha mi is részesei lennénk a történéseknek. Néhol inkább dokumentarista, kissé házivideó jellegű felvételeket látunk, hol pedig a klasszikus „mozis beállásokat”. A film hangulata viszont végig egységes. A színek, és a felvételek fajtája is az 1960-as éveket tükrözi, mintha tényleg abban az időben, azokkal a technikai eszközökkel, filmtekercsre vették volna fel a jeleneteket. Ehhez adnak még némi pluszt azok az eredeti felvételek is, melyeket bevágtak, főként a Holdra szállás alkalmával, illetve az azt követő ünnepi ceremóniával kapcsolatban a világ több pontjáról.
A film James R. Hansen könyve alapján készült és szubjektív módon mutatja be azt az 1961-1969 közötti időszakot amiből kiderül, hogy mennyi és milyen megpróbáltatásokat és áldozatokat követelt, meg Armstrong és a nemzet részéről az, hogy véghez vigyék, az akkor még igencsak lehetetlennek tűnő küldetést. A film nem csak Neil munkásságába és karrierépítésébe enged betekintést, de magánéletébe és emberi tragédiájába is, ami ezalatt a 8-9 évben végig kísérték az életét. Továbbá megismerhetjük, hogy abban az időben – és ez befér egy akkori amerikai korrajznak is – hogyan éltek nem csak az asztronauták, hanem azok feleségei, gyerekei.
Az első ember bár főként Neil Armstrongról szól, de emellett nagyon jól vonja be a nézőt a főszereplő háttérvilágába is. A család fontosságának jelentőségéről, a barátok, kollégák, űrhajós társak munkájának nélkülözhetetlen mivoltjáról. Így ez a film nem csak Armstrong előtt tiszteleg, hanem rajta keresztül mutatja be a NASA történelmének egyik legfontosabb időszakát. A film megpróbálja átadni, hogy abban az időben, amikor még az amerikai űrkutatás csak kis részsikereknek örülhetett az oroszokéval szemben milyen történelmi jelentőséggel bírt ez a küldetés.
