Az első ember (First Man – 2018) [Kritika]

Nem kisebb alkotói gárda állt össze Neil Armstrong Holdra szállása előtt emléket állító mozi létrejöttéhez, mint a film forgatókönyvének írója, az Oscar-díjas Josh Singer (Spotlight: Egy nyomozás részletei), a film rendezője, Damien Chazelle, akivel a főszereplő, Ryan Gosling (Szárnyas fejvadász 2049, Rendes Fickók), már a 6 Oscar-díjat nyert Kaliforniai álomban is együtt dolgozott. És ha még nem lenne elég a nagy nevekből, Armstrong feleségét, Janetet, az a Golden Globe-díjas Claire Floy alakítja, akit nemsokára a Tetovált lány folytatásának címszerepében láthatnak újra a moziba látogatók. Továbbá a Wall Street farkasa című kasszasikerből megismert Kyle Chandler is tiszteletét teszi. Már csak ezen nevek hallatán is érdemes lenne megnézni ezt az alkotást, amely közel 60 millió dolláros költségvetésből készült.

Maga a film egyszerre életrajzi dráma és történelmi alkotás is egyben. Hiszen ki ne ismerné Neil Armstrong-ot, azt az amerikai űrhajóst, aki elsőként lépett egy idegen égitestre, nevezetesen a Holdra 1969. július 20.-án. Akitől hallhattuk a „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” történelmi jelentőségű mondatot. A 141 perces film tele van látványos képi elemekkel, továbbá keverve vannak benne a filmkészítés különböző aspektusai. A rendező előszeretettel alkalmazza a premier plánt, ahol igen közelről láthatjuk a szereplők arcmozdulatait, mimikáját, ezzel is jobban átélve, átérezve magát az űrutazást és az azt körül ölelő emberi interakciókat. Valamint drámaibb hatást vált ki egyes jelenetek párbeszédei során, ezzel fokozva azt az érzést, mintha mi is részesei lennénk a történéseknek. Néhol inkább dokumentarista, kissé házivideó jellegű felvételeket látunk, hol pedig a klasszikus „mozis beállásokat”. A film hangulata viszont végig egységes. A színek,  és a felvételek fajtája is az 1960-as éveket tükrözi, mintha tényleg abban az időben, azokkal a technikai eszközökkel, filmtekercsre vették volna fel a jeleneteket. Ehhez adnak még némi pluszt azok az eredeti felvételek is, melyeket bevágtak, főként a Holdra szállás alkalmával, illetve az azt követő ünnepi ceremóniával kapcsolatban a világ több pontjáról.

A film James R. Hansen könyve alapján készült és szubjektív módon mutatja be azt az 1961-1969 közötti időszakot amiből kiderül, hogy mennyi és milyen megpróbáltatásokat és áldozatokat követelt, meg Armstrong és a nemzet részéről az, hogy véghez vigyék, az akkor még igencsak lehetetlennek tűnő küldetést. A film nem csak Neil munkásságába és karrierépítésébe enged betekintést, de magánéletébe és emberi tragédiájába is, ami ezalatt a 8-9 évben végig kísérték az életét. Továbbá megismerhetjük, hogy abban az időben – és ez befér egy akkori amerikai korrajznak is – hogyan éltek nem csak az asztronauták, hanem azok feleségei, gyerekei.

Az első ember bár főként Neil Armstrongról szól, de emellett nagyon jól vonja be a nézőt a főszereplő háttérvilágába is. A család fontosságának jelentőségéről, a barátok, kollégák, űrhajós társak munkájának nélkülözhetetlen mivoltjáról. Így ez a film nem csak Armstrong előtt tiszteleg, hanem rajta keresztül mutatja be a NASA történelmének egyik legfontosabb időszakát. A film megpróbálja átadni, hogy abban az időben, amikor még az amerikai űrkutatás csak kis részsikereknek örülhetett az oroszokéval szemben milyen történelmi jelentőséggel bírt ez a küldetés.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés32 Votes
68
Az első ember
Összességében
Ryan Gosling ezúttal egy komolyabb témában és szerepben mutatta meg tehetségét, ahol nagyszerű partnernőre talált Claire Floy személyében és alkotott ismét maradandót Damien Chazelle rendezővel. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a látványos képi világot és akit érdekel a történelem egyik olyan fontos eseménye, melyet ez a film a maga valóságában érdekes és egyedi látásmóddal mutat meg, ahol a dráma és siker, az emberi erősség és gyengeség együtt és egyidőben jelenik meg.
Pozitívumok
Különböző filmkészítési technikákat ötvöz
Hibátlan színészi alakítások
Remek korrajz a 60-as évekről
Negatívumok
Talán egy picit hosszabb a kelleténél
80
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...