vasárnap, június 16, 2024

Trending

Hasonlóak

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott rendezni. Most Ellenbacher Ibolya, és Juhász Éva, két fiatal képzőművész tárlatát lehet látni a kiállítótérben.

A művészek bizonyos értelemben egymással rokon műveket állítottak ki. Bár ránézésre szöges ellentéte egymásnak ez a két stílus, melyet ők képviselnek, a szellemiség az, amely összeköti ezeket: a lelki béke keresése, az elmélyült munkáé, a lecsendesülésé, és a nyugalomé. Láthatjuk műveikből, hogy a harmónia mindkét alkotónak fontos, akár festményekről, akár szobrokról van szó. Ezek az alkotások egészen egyszerűek, és valóban sugároznak valamit. Valami olyat, ami békés. Közel vagy: ezt a címet elmondásuk szerint Juhász Éva adta a tárlatnak. Azt jelenti, hogy közel vagyunk a természeti értékekhez, Istenhez, és mi emberek egymáshoz.

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy kiállítás
Kredit: Juhász Éva

Mindkét alkotót megkérdeztem, nemcsak a munkájuk aktualitásáról, hanem utazásaikról,  és távlati terveikről is.

Ellenbacher Ibolya:

Nem tudnám könnyen meghatározni. A valóságot és a mögötte rejlőt szeretném egyszerre megjeleníteni. Ezek a tájak leginkább ,,lelki tájak”. A festés nagyon koncentrált lelki folyamat. Többnyire kint a szabadban kezdem el képeimet, látvány után, később emlékezet és fotó alapján fejezem be. Gyakran megjelenik az ember is a tájban. Nagy hatással volt rám a Velencében az Erasmus ösztöndíjjal töltött tanév. A tengerparton laktam, az Akadémiára hajóval utaztam be. Ezek a nagy távlatok, amelyek naponta körbevettek, nyitottabbá és szabadabbá tettek. Ausztráliában egy hónapot töltöttem egy nyáron. Különös volt megtapasztalni ezt a nagy fényességet, és annak furcsaságát, hogy az első telepesek érkezése sem volt rég… Itt készült két képem, amelyek ott is maradtak, így most nyomatok formájában lettek kiállítva. A jövőben szeretnék sokat alkotni. De igazán nem is a mennyiség számít, hanem az, hogy amit készítek tiszta, őszinte legyen! Sokféle témán gondolkozom, ezt egy füzetbe fel is jegyzem, aztán hagyom, hogy érlelődjön. Szeretném valamilyen formában folytatni a tanítást is. A tudás továbbadása nagyon fontos feladat, az emberi találkozások megújítóan hatnak rám és a gyerekektől én is tanulok.

  • Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy kiállítás
  • Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy kiállítás

Juhász Éva:

Nekem sok lehetőségem nem adódott utazásokra. Sajnos korábban sem és most sem. Erdélyben tölthettem hosszabb időt az Erasmus ösztöndíj keretében, illetve nyaranta művésztelepeken. Itt kerültem először kapcsolatba a fafaragással, valamint a land arttal is.  Az egyik legkedvesebb alapanyagom maradt a fa, amivel ott dolgoztam először. A kiállításon egy festett diófából készült szobromat lehet megtekinteni, aminek „Bölcső” a címe. De, mint az a kiállításon látható is, nem vagyok teljes mértékig hűséges a fához, nagyon sokféle alapanyaggal dolgozom. Többek között vassal is. Két vasszobrom látható a kiállításon: az egyik a „Vaspehely”, a másik a „Kaleidociklus” címet viseli. Jellemző rám a kísérletezgetés is, a különböző kompozit anyagokkal való játék. Erre példa a kiállítótér egyik falán függő „Körforgás” című munkám. Engem az absztrakt és realisztikus ábrázolás különböző rétegei, szintjei foglalkoztatnak. Az utóbbi időben, amióta vidéken élek, egyre inkább a természet felé fordulok, az idealizált absztrakciótól kicsit elhúzódva. Jelenleg olyan képekben és szobrokban gondolkodom, amelyeknek az „aprónépek”, leginkább az ízeltlábúak a „főszereplői”.

A két fiatal képzőművész kiállítása október 7-ig látogatható.

Szőke Anikó
Szőke Anikó
1972-ben születtem, Budapesten. Szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.