Egy kutya hazatér (A Dog Way’s Home – 2019) [Kritika]

Lehet, hogy már 2019 januárjában moziba került volna az év egyik legcukibb és legmeghatóbb állatos filmje?! Az Egy kutya hazatér biztos sokakat fog a moziba csábítani, főleg a fiatalabb korosztályból, de mindenki számára is szívhez szóló alkotást ígér ez a film. Akik szeretik az állatokat, főleg a kutyákat, azoknak biztos igazi érzelmi hullámvasút lesz ez a mozi. Vannak azok a bevált filmes-, illetve reklámfogások, amikkel szinte biztos sikert érhetünk el az adott célközönség körében. Míg a reklámoknál azt mondják, hogy egy szexi nővel vagy pasival, illetve aranyos kisbabával, valamint kiscica vagy kiskutya szerepeltetésével szinte borítékolható a siker, addig a filmeknél a fent említettek remélhetően – de még nem biztosan – meghozzák a cuki faktoron túlmutató hatást.

A W. Bruce Cameron azonos című regénye alapján íródott film az amerikai bestseller író immáron második olyan művét dolgozza fel, amelynek középpontjában az ember legjobb barátjaként számon tartott kutya a főszereplő. A közel másfél órás amerikai családi kalandfilm rendezője Charles Martin Smith, akinek nem ez az első „állatos” filmje. Az ő nevéhez fűződnek A delfines kaland filmek vagy a Szájkosaras kosarasis. A színészi gárdát pedig Jonah Hauer-King (Lucas szerepében) erősíti, valamint Ashley Judd Lucas anyjaként, aki talán a legnagyobb név a stáblistán (A gyűjtő, Delfines kaland, Twin Peaks. A fiatalabb generáció egyik feltörekvő sztárjának, Alexandra Shippnek a neve sem lehet ismeretlen a mozikedvelők számára (láthatták ugyanis a Kszi, Simon, a Deadpool 2 vagy az X-Men filmekben). Végezetül, de nem utolsósorban a címszereplő kutyus, Bella eredeti hangját Bryce Dallas Howard kölcsönözte, akit főként az Arany, vagy a Jurassic World filmekből ismerhetünk.

A film története egy kutya szemszögéből mutatja be a kötődés, a szeretet valamint a kitartás fontosságát, és persze az ember és kutya ősidők óta tartó kapcsolatát. Lucas a házukkal szemközti romos épület alatt találja meg Bellát, a kölyök pitbullt. A kiskutya első látásra beleszeret leendő gazdijába, akivel kölcsönös szimpátia alakul ki. Így haza is viszi a kiskutyát albérletükbe, ahol veterán katona édesanyjával élnek. A kezdeti idillt viszont megbontja az a törvényrendelet, amely szerint Denverben nem lehet pitbullt tartani, így a sintér bármikor elszállíttathatja a menhelyre, ha meglátja az utcán. Nincs más megoldás, mint elköltözni a családnak, de ez nem csupán a való életben nem megy egyik percről a másikra, de még a filmvásznon is ad némi nehézséget. Így kerül Bella ideiglenesen Lucas kolléganőjének rokonaihoz Új-Mexikóba, ahonnan kalandos út és banális véletlenek sora követik, hogy a „Menj haza” játék tudatában főhősünk és gazdája újra együtt lehessen.


Érdekes, bár kissé fura, hogy a filmben feltűnő állatok közül egyedül Bella szólal meg „emberi nyelven” illetve tolmácsolja izgalmas hazatérése során útjába kerülő más állatok kommunikációját. Legtöbbször más filmekben a többi állatnak is van „emberi hangja”, itt viszont egyedül Bella „beszél”. „Sose dolgozz gyerekekkel vagy állatokkal”, szól W. C. Fields klasszikus mondása, és nem véletlenül van az, hogy egyes filmek esetében egyszerre több, azonos kinézetű kutyával dolgoznak és veszik fel a különféle jeleneteket (pl. Kutyám, Jerry Lee). Nem spoilerezve a filmet, de a technika fejlődését segítségül hívva, egyes részeknél jól látható a számítógépes trükkök alkalmazása, amely tény minimálisan is, de ront az élvezeti értéken. De legalább nem estek abba a hibába, hogy számítógéppel mozgatják még a kutya száját is.

Amit még hiányoltam a filmből, az az emberi oldal bemutatása. Sajnos azon kívül, hogy látunk jó pár plakátot Belláról, hogy keresik, nem látjuk a „másik oldalt”. Hogy hogyan éli meg például kis kedvence eltűnését Lucas. Talán még nagyobb happy endet jelentett volna a filmnek, ha két szálon fut az esemény, még akkor is, ha a gazdi vonal halványabb is. A film képi világa, érzelmi és tartalmi mondanivalója sokak számára nyújt majd maradandó élményt. Sőt, még azt sem tartom elképzelhetetlennek, ha a mozi hatására sokakban megfogalmazódik az örökbefogadás gondolata. Ismerve az itthoni menhelyek helyzetét, ez még plusz pozitív hozadéka is lehet a filmnek, ha több kutya kerül szerető otthonba.

Összefoglalva, az Egy kutya hazatér már most elkönyvelhetően az év egyik legszívhezszólóbb alkotása lesz, amelyet bátran ajánlok minden állatszerető embernek, kortól, nemtől függetlenül. Vicces és szórakoztató (olykor megható) egy kutya szemével nézni a világot. Akik eddig fontolgatták, hogy legyen-e kutyájuk, azoknak valószínűleg a mozi végére eldöntetik a kérdés. Akiknek pedig már van otthon kedvencük, azoknak első dolguk lesz hazasietni és magukhoz ölelni négylábújukat.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés50 Votes
25
Egy kutya hazatér
Összességében
Az Egy kutya hazatér kiváló családi mozi, amely kortól és nemtől függetlenül invitálja a közönséget egy szívhez szóló, bűbájos, szerethető kalandra, amely hiányosságai ellenére is remekül ábrázolja az emberek és kutyák közötti elszakíthatatlan köteléket
Pozitívumok
Kedves, vicces és szórakoztató
Ugyanúgy szól gyerekeknek, mint felnőtteknek
A 96 perces játékidő pont elegendő
Negatívumok
A számítógépes effektusok hagynak némi kivánnivalót maguk után
Kidolgozatlan az emberi narratív szál
80
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...