Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét, és nagyszerűen modernizálta is azt. A harmadik rész, viszont már egyre inkább arra törekszik, hogy hátra hagyja a múltat, hogy valami újat építhessen fel és a saját jogán váljon kiemelkedővé. Ennek egyik tünete az, hogy Rocky karakterét teljesen eltüntették a történetből, és már Sylvester Stallone se vett részt a munkálatokban. Ennél viszont talán meglepőbb az, hogy az előző részek rendezője Ryan Coogler sem jelenik már meg a stáblistán, hiszen Michael B. Jordan vette át a stafétát tőle. A kérdés viszont az, hogy mindez milyen hatással volt a filmre, avagy hogy sikerült a Creed 3?
Az alkotás már a legelején megkezdi az elhatárolódást, hiszen nem ugyanott veszi fel a fonalat, ahol a kettő lezárult, mivel rögtön egy visszatekintéssel kezdődik, ahol a fiatal Adonis életébe kapunk egy gyors bepillantás, majd ugrunk egyet az időben és, azt láthatjuk, ahogy Adonis Creed (Michael B. Jordan) pályafutása utolsó mérkőzésén bokszol.
Creed révbe ér, hiszen bajnokként és kiváló üzletemberként, valamint családapaként akasztja végleg szögre a kesztyűt. Az épp csak beindulni látszó civil életét, viszont egy nem várt múltbéli barát felbukkanása teljesen a feje tetejére állítja. Damian (Jonathan Majors), a börtönből frissen szabadult gyerekkori barát, csak egy olyan lehetőséget kér Adonistól, amilyet Apollo is adott a szegény sorból származó, akkor még amatőr bokszoló Rockynak: egy tétmérkőzésen szeretne ringbe szállni a világbajnoki címért.
Külön kiemelném, hogy a sztori egy igazán kiváló alapötletre épül, egy úgymond testvérbosszúra, amire nem igen volt példa, még magának a Rocky franchisenak a történetében sem. A kérdés csak az, hogy sikerült-e teljesen kiaknázni ezt az ötletet? Sajnos nem, de ez nem jelenti az, hogy a Creed 3 egy rossz film lenne. Ez az alkotás kifejezetten jó és magas minőséget képvisel minden hibája ellenére, hiszen a bokszolós részek sosem voltak ennyire jók és ennyire emberközeliek, még a néző is megérezte az összes bevitt ütést, emellett az edzős montázsok, továbbra is nagyszerűek, amiket tökéletesen egészít ki a kiváló filmzene. A színészi munkára egy rossz szavam sem lehet, és itt külön kiemelném Jonathan Majorst, Damian szerepében, akinek minden egyes perce arany, sose volt még ennyire félelmetes és tenyérbemászó főhőse, a Rocky franchisenak. Közel tökéletesen kiaknázták ez a karaktert. Mellette pedig Adonist is sikerült jól felépíteni, hiszen átérezzük a dilemmáit, és láthatjuk azt milyen kihatása van a múltjának a jelenére. Nem tudja azt elengedni, és nem sokon múlik, hogy mindent elveszítsen emiatt, ezért is nagyon érződik, hogy minden döntésnek mázsás súlya van. Nem mellesleg több olyan jelenet van, ahol igenis érdemes volt szabadjára engedni a kreativitást, mert az szinte egy teljesen új szintre emelte a művet. Ilyen például az utolsó nagy egyértelműen anime ihletésű bokszmeccs a két főhős között.
Azonban sajnos ez az alkotás sem tökéletes, és szerintem ez elsősorban Michael B. Jordan és az írók rutintalanságának tudható be, emiatt nem tudta maximálisan kiaknázni a benne rejlő potenciált. Az szárnyukat bontogató írók, Keenan Coogler és Zach Baylin csak másodszorra dolgoztak egészestés mozifilmen és ez meg is érződik sokszor. Példának okáért a visszatekintések több esetben feleslegesek, hiszen csak rontják a drámai élét a műnek, emellett pedig, azért az is érezhető, hogy a drámai csúcspontokat lehetett volna sokkal jobban időzíteni és felépíteni. Amellett nem szabad elmenni szó nélkül, hogy az alkotás többhelyen kifejezetten manírossá és túlhúzottá válik, bizonyos esetekben csak egy hajszál választja el attól hogy átmenjen ripacskodásba. Egy erősebb kezű rendező, mint Coogler sokkal jobban össze tudta tartani volna és az erős vízió ezáltal igazán összeállhatott volna. A Creed 3 egy olyan film, amiben igazán nagy volt a potenciál, és bár azt nem sikerült teljesen kiaknázni, mégis egy kifejezetten jó boksz és sportfilmet kaptunk.
