Nagyon úgy néz ki, hogy a 2019-es év a Stephen King rajongók éve, hiszen idén rendesen el vannak látva King adaptációkkal. Tavasszal mutatták be a Kedvencek temetőjét, utána pedig ősszel beindult a dömping, ami az AZ – Második fejezetével kezdett, amit a Netflixre készült, A magas fűben című mű követett, ráadásul nem is olyan régen körülbelül két hete indult el a King által írt Castle Rock című sorozat második szezonja is. Ezen a héten pedig megérkezett a mozikba a már klasszikusnak számító Ragyogás folytatása, vagyis az Álom doktor című film.
A Szépkilátás Hotelben történt események nem tűntek el nyomtalanul. Még több év elteltével is nap, mint nap nyomasztják Danny Torrence-t (Ewan McGregor), aki ennek hatására alkoholizmusba menekül. Amikor azonban egy kislány, Abra (Kyliegh Curran), akiben szintén ott van a ragyogás a segítségét kéri abban, hogy megállítsanak egy Kalapos Rose (Rebecca Ferguson) nevű ősi entitást, aki az olyanokra vadászik, mint ők, Dannynek nincs más választása, mint, hogy segít neki.
Mike Flanagan neve nem sok mindenkinek lehet ismerős, hiszen a művész úr leginkább a Netflixnek gyárt tartalmakat, mind film, mind pedig sorozat terén. Viszont egy valami biztos Flanagannel kapcsoltban és az az, hogy semmit nem bíz a véletlenre. Minden filmjét ő maga írja és rendezi, továbbá az elmúlt évek során szépen lassan kialakította a saját stílusjegyeit, amit most nagyvásznon is betudott mutatni hála az Álom doktornak. Flanagan már a Hill-ház szelleme című sorozatban is megmutatta azt, hogy nagyon megy neki az olyan karakterdrámák írása és rendezése, ahol valamilyen gyermekkori traumát feldolgozni képtelen sérült embernek szembe kell néznie a múltjával, ahhoz, hogy megváltást vagy megnyugvást nyerjen. Így nem is csoda, hogy ráesett a választás ezzel a filmmel kapcsolatban és meg is hálája a bizalmat, hiszen Flanagan nem csak Stephen King regénye előtt szeretne tisztelegni, hanem Stanley Kubrick Ragyogása is végig fontos szerepet kap a filmben.
Olyannyira, hogy szinte vannak snittek, amik olykor más kontextusban ugyan, de át lettek emelve az előbb említett klasszikusból. És itt nem állt meg a rendező, hiszen a komplett Ragyogás soundtrack-et viszont hallhatjuk a játékidő alatt. Maga az ábrázolásmód, a technikai megvalósítás, az élettel teli jelenetek, a profi játék, a remek írás és a pazar rendezés miatt még azt az egyetlen hibát is hajlamos vagyok megbocsájtani, ami az utolsó fél órában történik. Ugyanis itt egy kicsit túlcsordul a Kubrick féle Ragyogás iránti imádat és ezzel fel is borítja Flanagan a film addigi hangulatát és tempóját. Ami még szakítópróba lehet a film és a nézők között az a hossza, hiszen az Álom doktor hosszú és lassú tempójú alkotás, így akinek a Ragyogás nem tetszett emiatt, akkor annak valószínűleg ez a mű sem lesz a kedvence.
A színészek játékára sem lehet különösebben panasz, hiszen Ewan McGregor hozza a tőle elvárt szintet, sőt még többet is annál. Rebecca Ferguson, viszont nagyon meglepett, mert talán még soha nem láttam ennyire jónak egyik filmben sem, amiben korábban játszott. Igazán jól áll neki ez rideg, ugyanakkor mégis laza karakter és tökéletes ellentéte a McGregor által játszott megtört, kissé nyomi, visszahúzódó, de mégis jó lelkű Dannynek. Egyedül talán az Abrát játszó Kyliegh Curran nem találta a helyét. Valahogy érzelmeket sem tudott kellőképpen közvetíteni, nem tudta megcsípni a karakterének az esszenciáját, ami nagy kár, hiszen egy nagyon fontos szereplőről van szó. Az Álom doktor méltó folytatása lett a Ragyogásnak, nem próbálta meg lekörözni elődjét, hanem tiszteletteljesen beállt mögé és egy kerek, korrekt lezárást adott a Torrence család és a Szépkilátás Hotel történetének. Ehhez pedig olyan alázatos és profi mesteremberekre volt szükség, mint Mike Flanagan, Ewan McGregor és Rebecca Ferguson, valamint a regényt jegyző Stephen King. Az alkotás nagyon kötődik a Ragyogáshoz, ezért a mű megtekintése előtt érdemes megnézni azt is, hiszen az azt nem ismerők számára nehezen érthető vagy érthetetlen lesz a film.
