A Harry Potter és a Bölcsek köve 20. évfordulójára készült műsor érzelmi hullámvasút a rajongóknak.
Idén lesz 25 éve, hogy 1997. novemberében megjelent J. K. Rowling világhírű könyvsorozatának első része. A siker elsöprő volt, több filmstúdió is kopogtatott Rowling ajtaján a megfilmesítési jogokért, ami végül a Warner Bros-hoz került. Eltelt négy év és 2001. novemberében – nálunk december 13-án – bemutatták az első könyvből készült filmet a Harry Potter és a Bölcsek kövét, ami 1 milliárd dollárt hozott a konyhára és csak tovább növelte a Harry Potter univerzum rajongók táborát.
A filmsorozatban olyan brit színészek szerepelnek, mint Dame Maggie Smith (McGalagony professzor), Alan Rickman (Piton professzor), Helena Bonham Carter (Bellatrix Lestrange), Emma Thompson (Trelawney professzor), Ralph Fiennes (Lord Voldemort) és még hosszan sorolhatnánk a brit birodalom kiválóságait. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a főszereplő trióról sem, akik a filmeknek köszönhetően váltak világszerte ismertté: Daniel Radcliffe (Harry Potter), Emma Watson (Hermione Granger) és Rupert Grint (Ron Weasley) tizenéves korukban egyik napról a másikra lettek világszerte ismertek és sokáig, tizenegy évig (2001. Harry Potter és a Bölcsek köve – 2012. Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.) öltötték magukra a varázslótanoncok szerepét.
A Visszatérés Roxfortba a Bölcsek köve 20. évfordulójára készült, de nem csak az első rész készítésére emlékszik vissza, hanem a sorozat tizenegy évéről mesél, amit a szereplők, a készítők és persze mi rajongók együtt töltöttünk. Mert a Return to Hogwarts kétségtelen, hogy a rajongóknak készült! Kicsiknek és nagyoknak egyaránt, azoknak, akik a könyvesbolt előtt éjszakáztak az újabb részeket várva; azoknak, akik együtt nőttek fel a szereplőkkel; azoknak, akik a párna alatt olvasták a könyveket, mert nem tudták letenni Harry-ék újabb kalandjait; azoknak, akik a mozipénztárak előtt sátoroztak és persze azoknak, akik azóta felnőttek és már a gyerekeiknek adják a könyveket és indítják el a filmeket.
A dokumentumfilm szépen felépített, jól megkomponált látványa mindössze pár másodperc alatt visszarepít Rowling világába és a forgatás egyik ikonikus helyszínére, a Leavesden stúdióba. Amikor Emma Watson leszáll a Roxfort Expresszről, majd benyit a Nagyterembe… hidegrázós nyitány és persze még csak ezután jönnek a jól ismert arcok, gyors ölelések, a mosolyok és a kellemes sztorizgatások. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna, hiszen a stúdió ma is látogatható és felejthetetlen élmény minden rajongó számára. Nem csoda hát, hogy az ember szemébe könny szökik, amint meglátja a három jó barátot immár felnőttként, amint a Griffendél klubhelyiségében beszélgetnek, vagy ahogy Daniel Radcliffe mélázva végigsétál az üres Abszol úton.
A két órás összeállítás kedves anekdotákkal és vicces sztorikkal eleveníti fel az elmúlt éveket: hogyan találták meg a szereplőket; a különböző rendezők és még különbözőbb nézőpontjaik miként építették fel a filmeket; vagy hogy a gyerekekből tinédzserré, majd fiatal felnőttekké érő szereplők hogyan fejlődtek színészileg és emberileg egyaránt. A készítők igyekezték megragadni az alkalmat és több pletykát igazolni vagy épp megcáfolni. Ilyen volt például Emma Watson majdnem távozása a Tűz serlege után, vagy Emma és Tom Felton (Draco Malfoy) randizása – ami minden bizonnyal igazi csalódás a Dramione fanok számára, hisz elvileg most ezt megcáfolták (Draco+Hermione mozaikszó, mint a Brangelina). A legviccesebb kétségtelenül az a jelent, ahol Helena Bonham Carter előveszi a szerelmes levelet, amit a tinédzser Daniel írt neki még évekkel korábban. De még sok ilyen pillanat van benne, épp ezért felesleges felsorolni, mert ezeket látni kell! Úgy lesz igazi a nosztalgikus élmény.
Bár több főbb szereplő nem jelenik meg a műsorban – nehéz is lenne, hiszen csak két órás – az egyik legnagyobb talány Rowling távolmaradását övezte. Hivatalosan Rowling nem kívánt részt venni az évfordulón, de a Harry Potter rajongói körökben nyílt titok, hogy a transzneműekről írt twitter bejegyzései túl nagy felháborodást keltettek, ezért mindössze egy archív felvételen beszél arról, hogyan találták meg Daniel Radcliffe-t Harry szerepére.
És hogy vannak-e negatívumok? Persze, hogy vannak, hiszen azt mindenben lehet találni. Például Emma Watson látványos előretolása minden bizonnyal az aktivistaként elért pozitív státuszának (is) köszönhető, melyet többször is kihangsúlyoztak a beszélgetések során. És bár igyekeztek minden résztvevőnek adni pár saját percet, a legnagyobb hangsúly természetesen a trión volt, amit ugyan nem lehet felróni a készítőknek, de azért hallgattuk volna még a többiek történeteit is. Két baki is belefért, melyet a rajongók a premier után nem sokkal észre is vettek: Emma Watson gyerekkori fényképénél Emma Roberts (Alkalmi randevú) fényképét tették be, valamint a feliratozók összekeverték az ikreket játszó James és Oliver Phelps nevét – amit a srácok elütöttek azzal, hogy minden bizonnyal a sok évig tartó szívatásaik miatt kapták büntetésül.
Sok megható pillanat van a filmben, de a legkönnyfakasztóbb kétségtelenül az, amikor az „in memoriam” részben egy rövid összeállítással megemlékeznek a forgatás óta elhunyt szereplőkről Richard Harristől (Dumbledore) kezdve, Alan Rickman-en át (Piton professzor) a nemrégiben elhunyt Helen McCrory-ig (Narcissa Malfoy).
Való igaz, hogy a hardcore Harry Potter rajongóknak nem sok új információval szolgál a dokumentumfilm, inkább összegezte a sok év alatt felgyülemlett történeteket, elszórt információkat és persze a pletykákat, amiket már számtalanszor hallottunk az elmúlt húsz év során. De újra látni azokat a sokak által még nem látott archív felvételeket, ahol a 9-10 éves gyerekek a forgatás szüneteiben piros-pacsisat játszanak vagy egymást szívatják, majd kedvenceinket újra együtt és a Roxfortban látni, ahogy ők maguk mesélik el emlékeiket, mintha mindössze csak hónapok teltek volna el az utolsó találkozásuk után… Az egy olyan érzelmi katarzis, amit főként az igazi Harry Potter rajongók érthetnek, de bárki szívét megmelengeti!
A Rowling által teremtett varázsvilág mára dollár milliárdot érő iparág nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az egész világon, de nekem és a sok ezer vagy millió rajongótársamnak továbbra is az egyik kedvenc könyv- és filmsorozata, ami így vagy úgy, de végigkísérte a gyerek-, tini és felnőttkoromat egyaránt, számtalan csodálatos élménnyel ajándékozva meg. Köszönöm, hogy a Visszatérés Roxfortba újra visszarepített a Harry Potter világába és felelevenítette ezt a húsz éve tartó utazást.
