A francia filmgyártás idén nagyon pörög, főleg, ami a vígjátékokat illeti. Ugyanis ma ismét a mozikba került egy igazi francia humort hozó alkotás, Álomnagyi címmel. Szerencsére a magyar nyelv lehetővé teszi, hogy a gyengécske eredeti címből – C’est qoui cette mamie? (nyers fordításban: Mi ez a nagyi?) egy frappánsabb cím szülessen, mely még jobban illik is az adott film sztorijához. Történetünk szerint kapunk egy igazán vegyes családot. Van hét testvér, akik közül alig van olyan, akinek mind a két szülője azonos lenne, így leginkább a féltestvérek jelző lenne helytálló. Viszont amennyire „távoliaknak” tűnnek genetikailag, annyira szeretik egymást és olyan összetartás van köztük, melyet még egy két édes tesó is megirigyelhetne. Bár a film elején elhangzik a legkisebb tesó narrációjának köszönhetően, hogy kinek az anyja kinek az apjával hozta össze valamelyik gyereket, de legjobb, ha ezt a családfás dolgot elengedjük, mert mire levezetjük a történetet vége is a 99 perces francia-belga vígjátéknak.
A film rendezője és társ- forgatókönyvírója Gabriel Julien-Laferriére volt, akinek más filmjét eddig nem nagyon láthattuk a hazai mozikban. Ahogyan a szereplők között sem találunk igazán olyan nevet, akire felkaphatnánk a fejünket és húzónévként mindent eldobva rohannánk miatta a moziba. Maximum egy név lehet ismerős, de ő is csak édesapja révén, Julie Depardieu, aki Gérard Depardieu lánya. De egy francia film esetében nem is biztos, hogy fontos, hogy milyen nagy nevek vannak benne. Anélkül is lehet jó, ahogyan nagy nevekkel is rossz. Ez a mozi mind a története, mind a feldolgozása és a benne lévő párbeszédek és mondanivaló alapján a jobb féle gall mozik közé lesz hivatott sorolni. A már említett hét tesó úgy tűnik szétköltözik közös nagy lakásukból, ki-ki a saját szülője hajlékába, de előtte még nyáron úgy fest mindenkinek külön programja lesz valahol. Így kerül a legkisebb tesó, Gulliver az elég extravagáns nagyi, Aurore villájába.
A mamzi nem egy klasszikus pitesütögetős nagyszülő, hisz édes hármasban él gazdag szeretőjével és közös barátnőjükkel egy tengerparti villában. Huszonéveseket megszégyenítő rock&roll életet él, melybe belecsöppen a legkisebb unoka is, aki elég magányosan érzi magát az új környezetében. Ezért meginvitálja titokban a 6 tesóját, – a szülők tudta nélkül – amely így életük egyik legnagyobb és meghatározóbb nyaralása lesz. Vicces és elgondolkodtató, olykor pedig megható, hogyan nevelik egymást az unokák és a nagyi oda vissza. A franciák bizonyos mozik esetében néha kicsit túl tolják a poénokat, mind képi mind szövegvilágban, de szerencsére ebben a filmben meg tudtak maradni a mértékletességnél. Bár így is van jó pár erősebb poén, de a tartalmi mondanivaló és a film üzenetének tekintetében nem érezzük magunkat kínosan. A film, vígjáték, mégis olyan tabukat próbál döntögetni, mint a korkülönbség, a nemi hovatartozás, a családi- és testvéri kapcsolatok fontossága. Érzékeny témákat feszeget, de szerencsére ez nem az a fajta mozi, amely bántóan kezelné azokat. Inkább elvicceli, de mégsem bagatellizálja a dolgokat.
