Srácok, én akkor most előre szólnék, hogy ez nem lesz szép…
Szóval mindenki odavan/volt/lesz, hogy Kate McKinnon magyarul rappel. Lehet is! Tényleg! De azért az rohadt szomorú, hogy ezzel a filmmel kapcsolatban szinte ez az egyetlen pozitívum, amit fel tudok hozni. Mert hát mit kéne teljesítenie egy igazi akció vigjátéknak?
- legyen egy jó alapsztorija, ami hihető, ül, nincs kérdésed, hitelesen fel van vázolva – na ezeknek itt nyoma sincs!
- legyenek benne jól felépített karakterek – szintén nyomuk sincsen
- legyenek jól megírt dialógok – ezek elvétve akadnak talán… de a szinkron ezt is hazavágja
- akadjanak benne vicces beszólások – Kate mindent megtesz, de még egyszer: SZINKRON!
- legyen akciódús – ezen a téren jól teljesít a film, szépek a kaszkadőrjelenetek, izgi is itt-ott, szóval piros pont
- hihető konfliktusok alapuljon – de sajnos már az alapsztorinál elvérezik
- követhető narratívával rendelkezzen – ez a film azonban annyira következetlen, hogy egy idő után feladod
- váltson ki érzelmeket – Sírsz! De nem, nem azért, mert megható!
- esetleg rendelkezzen valami monadnivalóval – HA. HA. HA.
Na, de nézzük a tényleges alapsztorit: Audrey (Mila Kunis) kivan, mert a barátja dobta egy sms-ben. Szülinapi buliján barátnője, Morgan (Kate McKinnon) próbálja jobb kedvre deríteni és az őt alakító színésznő már komolyan majdnem vicces is lenne, de a szinkron tényleg valami penetráns módon sz@rul sikerült, ezért hazavágja az egészet. Hát én kérek elnézést, de ez mégis mi? Vannak ám jó fordítók is, csak szólok. És amúgy meg miért nem nézhetjük meg a filmeket eredeti nyelven? Szinkronizáljunk. Igen, kell az is, de akkor legalább lehessen már választani, na! Szóval, szülinap. Audrey nagyon mélyen van. ’Ádegy, öregebb lett egy évvel. ’Ádkettő, a tavalyi szülinapján jött össze Drew-val (Justin Theroux), aki azóta dobta őt egy SMS-BEN!!!
De hát azért szakított vele, hogy megóvja. Mert szereti, annyira, hogy meg is halna érte…de azért, ha tényleg meghalna, akkor vigyék már el a csajok Bécsbe a szajrét, ami egy nyomorult műanyag minitrófeában van elrejtve. Nem egy széfben, nem egy jól őrzött helyen, hanem Audrey lakásában, egy műanyag minitrófeában. Agyrém! Szóval csajok, menjetek már el Európába és végezzetek el egy feladatot, ami nekem sem egyszerű. Köszi! A csajok pedig mennek és jó amerikai szokáshoz híven, vesznek két last minute jegyet Bécsbe. Why not? Mert mondjuk munkátok van? Meg azért, mert sok ember meghalhat? Hát baszki, ilyen helyzetben szerintem az a baj, ha én meghalok. De ők meg vesznek egy méregdrága jegyet Bécsbe, hátha sikerül megöletni magukat. Jah ez jó terv. Let’s do it!
És akkor innentől sok európai városnézés, autósüldözés, egy őrült orosz szertornász, szaros és genitális poénok, valamint idegesítő ügynökök következnek, akikről végül soha nem derül ki, hogy kinek is dolgoztak valójában. A kémszervezet főnökét Gilian Anderson alakítja, aki annyira dögös még mindig, hogy a pofám leszakad. (Persze Nárai Erikára nem futotta itthon. Szóval ismét csak annyit sikítok a végtelenbe, SZINKRON!) Próbál feminista lenni a film, de valami nagyon elcseszett módon. Azt hagyjuk, hogy mi mozgatja a narratívát, mert nem tudnám érthetően visszaadni, szóval akkor mit erőlködjek? Amúgy ezt az egész borzalmat megmenthette volna, ha jól felépített karakterek, jól működő kémiával, jó szövegeket vágtak volna egymás fejéhez, de ez sajnos nem sikerült. A Női szervek története sem volt bonyolultabb, vagy érdekesebb, de ott kérem meg volt írva úgy két karakter, meg a szövegeik, hogy megnéznéd akár még tizenötödször is. Hát ezt nem fogod…
