vasárnap, február 25, 2024

A keltetés kritika (Pahanhautoja – 2022): Madárlátta feszültség

Hannah Bergholm meglepően sok horrort felsorolt, ami hatással volt rá a film fejlesztése során. Úgy, mint Más világ, Engedj be, Babadook, vagy a Sóhajok. Ugyanakkor elmesélte, hogy mindezeket a takaró mögül recegve nézte végig.

Ez lehet az oka, hogy sem a zsánerből, sem a technikából nem sikerült átemelni szinte semmit.

A keltetés kritika
A keltetés: Siiri Solalinna, mint Tinja. Forrás: Polygon

Bevallom, reménykedtem egy Ari Aster féle, Fehér éjszakák típusú, keményvonalas, arcba tunkolós horrorban. Nem ezt kaptam. S vádolhatnátok, hogy innentől kezdve nem is akaródzott tetszeni Bergholm mozija, de én tényleg mindent megpróbáltam, hogy mentsem a menthetőt.

Nem sikerült.

Adott egy 12 éves kislány, aki nagyon szeretné kivívni édesanyja elismerését és megnyerni egy közelgő tornász versenyt. Mindent meg is tesz ennek érdekében, de rohadt nehéz megfelelni egy anyának, ha annak semmi nem elég jó.

A kezdő képsorokon egy mosópor reklámba beillő, tökéletes családot látunk, ahol anyuci épp videómontázst készít a család hétköznapjairól. Minden tiszta, minden rendezett, boldog mosolyok villannak, de aggodalomra semmi ok, pár percen belül már semmi másra nem vágysz, csak hogy anyut a saját selfie botjával fojthasd meg.
Pillanatok alatt felméred a helyzetet, hogy itt bizony kőkemény mentálterror és abúzus szemtanúi vagyunk. A teljesítménytől függő szeretet adagolás és annak teljes megvonása csak a bevezetője anyu „szimpatikus” eszköztárának. Nem átall például a lányával megosztani nyomorult szerelmi életét, ha már úgy is látta a gyerek, hogy egy vadidegen csókával smárolt a nappalijuk közepén.  
Apu mindeközben annyira mélyre dugja a fejét a papucsába, hogy anyunak már azt sem kell hazudnia, hogy több napos „vlogger szemináriumra” jár hétvégente. Megelégszik azzal, hogy a fia pontosan úgy néz ki, mint ő. Talán ezért sem sikerül anyunak a másik gyereket bármennyire is szeretni.

A keltetés kritika
A keltetés (B-J): Siiri Solalinna, mint Tinja; Sophia Heikkilä, mint anya; Jani Volanen, mint apa és Oiva Ollila, mint Matias. Forrás: Polygon

Szépen lassan megkapjuk az információkat, hogy anyu élete hol siklott félre és lehet sejtésünk arról, hogy mikor is kellett volna lebeszélni a gyereknemzésről, de mire ez megfogalmazódna bennünk, már azon izgulunk, hogy az amúgy meglehetősen jó fej szeretője, ne találja vérbe fagyva újszülött kislányát a kiságyban.

Ja igen, mert hogy ez egy horror. Egy horror, ami sajnos annyira nevetségesre sikeredett, hogy a nagyon is fontos felvetett problémákon már nem is akar annyira elgondolkodni az ember, csak szeretné, ha megszűnne a szekunder szégyen és az akut hányinger, amit egy óriás varjú-lány etetése okoz.

Tudom, tudom. Mi az, hogy varjú-lány.

Hát mert hogy ez az alapkoncepció. Főszereplőnk, Tinja, miután akkurátusan szanaszéjjel veri a fejét egy varjúnak (az állat szenvedéseinek megszüntetése érdekében, nem azért, mert pszichopata! MÉG!), magához veszi annak tojását és eldönti, hogy vigyázni fog rá. Melegen tartja, babusgatja. A tojás meg egyre nő, míg akkora nem lesz, mint Tinja maga és ki is kel belőle egy akkora madár, aminek nem okoz gondot a szomszéd francia bulldog lefejezése, vagy egy rivális tornászlány megcsonkítása. Alli (ahogy a madárlány hívja magát) egyre inkább vedli le madár mivoltát és kezd pontosan úgy kinézni, mint Tinja.

A keltetés kritika
A keltetés: Siiri Solalinna, mint Tinja. Forrás: Substream Magazine

Nem nehéz észre venni a repedező máz alatt forrongó düh és bűntudat bűzös keverékét, amit a gyermek- és/vagy tinédzserkori csalódás gerjeszt, mikor szüleink lehullanak a piedesztálról.
S mi szeretnénk is, hogy Tinja végre afelé irányítsa mérhetetlen dühét, akinek köszönheti és legyen kedves, aprólékosan felkoncolni az édesanyját végre.

Rengeteg érzést tud felszínre dobni ez a film. Sőt ide-oda rángat. Nagyon fontos mondanivalója van és még az analógia is megállná a helyét, ha tudna feszültséget kelteni és megtartani. Ha a forgatókönyv jól lett volna megírva. Ha a rendezés és a vágás nem lenne pocsék, valamint a vizuális effektekre lett volna pénz.

A keltetés kritika
A keltetés: Siiri Solalinna, mint Tinja. Forrás: Polygon

Nagyon melós egyszerre sajnálni egy kislányt, rettegni egy torzszülöttől és kínunkban röhögni.

Kijöttem a moziból és bántalmazva éreztem magam. Lehet egy filmnek ez a célja és tanítása, csak akkor engedje meg, hogy benne maradjak a történetben, ne dobjon ki magából az amatőrködésével. Mert igenis egy nagyon fontos üzenetet akart átadni, én viszont csak arra tudtam gondolni hazafelé menet, hogy hogyan óvjak majd meg másokat ettől a filmélménytől.

A keltetés kritika pontozó thumbnail
A keltetés
Összességében
A keltetés szépen bemutatja, hogy hogyan mérgezi meg egy gondatlan, infantilis, önző szülő a gyerekét. Érződik, hogy számára nagyon is fontos témát boncolgat a rendező, csak az elbeszélés sikerült annyira ziláltra, hogy nem hajlandó komolyan venni az ember. Kár érte.
Rendezés
4
Színészi alakítás
4
Forgatókönyv
3
Fényképezés
5
Filmzene/Hang/Effektek
4
4

Friss

A felszín alatt (Under the Skin – 2013) kritika

Jonathan Glazer videóklip- és filmrendező legújabb műve, az Érdekvédelmi terület 5 Oscar-jelölést kapott, így...

Megjelent Jurisits Tamás első lemeze a Connect The Dots

Elérhető és meghallgatható Jurisits Tamás Group: Connect The Dots című világszínvonalú fusion lemeze, mely...

Bejelentették a Sand Land animét

Az egész világon híres Dragon Ball alkotójának Akira Toriyama-nak egy kevésbé ismert története a...

27. filmjét kapja meg a Meitantei Conan franchise

A Meitantei Conan, vagyis a baromi régóta futó Conan, a detektív folytatódik, hiszen jön...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

A felszín alatt (Under the Skin – 2013) kritika

Jonathan Glazer videóklip- és filmrendező legújabb műve, az Érdekvédelmi terület 5 Oscar-jelölést kapott, így...

Abszurd felnövéstörténet: Szegény Párák (Poor Things – 2023) kritika

Yorgos Lanthimos filmjei általában nem túl széles közönségnek szólnak. Művei nagy részben művészfilmek, vagy...

Zack Snyder karácsonyi ajándéka, avagy egy katasztrófális ponyva sci-fi: Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke (Rebel Moon – Part One: A Child...

Az ünnepi időszakra megérkezett a Netflixre a rajongói által látnokiknak tartott Zack Snyder ősrégi...