Ritka az, mikor egy kaszkadőrből lesz rendező, vagy ha nem is ül át teljesen a rendezői székbe azért megpróbálkozik egy-egy film erejéig a rendezéssel. David Leith eme ritka emberek közé tartozik. Rengeteg ismert mozgóképes alkotás fűzhető az ő nevéhez, amiben valamilyen kaszkadőr szerepet vagy ahhoz kapcsolódó munkát vállalt: Trója, 300, X-Men kezdetek: Farkas, Lopott idő, Másnaposok, A Bourne-hagyaték. De sorolhatnánk még napestig a neves műveket, amihez köze volt, ezért nem csoda, hogy a rengeteg tapasztalattal a háta mögött belekóstolt a rendezésbe is. Az Atomszőke pedig az első teljesen saját maga rendezett egész estés játékfilmje, ami igazán figyelemre méltó.
Ez az alkotás egy feltűnő szőke titkosügynök hölgyről, Lorraineről szól, aki 1989-ben a berlini fal lerombolásakor kap titkos megbízást Berlinben. A hidegháborús környezet, már alapjában véve kellemesen megteremti a film hangulatát. De nem egy ízig-vérig komoly, korhű történelmi kémfilm ez. Persze valamennyire valóságos az ábrázolás, a 89-es Berlinre emlékeztető házak, autók, hétközanpi emberek, stb., de ennyiben ki is merül a történelmi hűség, mert a főszereplők már nem teljesen illenek bele az adott korszakba, inkább a mai akciófilmek iránt érdeklődő szemnek tetszetős stílusjegyekkel kecsegtetnek és emiatt ki is lógnak a lefestett 89-es berlini világból. De pont ettől lesz érdekes és egyben szórakoztató is az Atomszőke. Nem egy újabb történelmi dráma ez ami, próbál valami nagyot mondani egy emlékezetes korszakról, amiről már nem lehet, mert már mindent elmondtak korábban a kreatív filmkészítők. Helyette inkább egy akció-thriller, ami az unalmas, sematikus mai thrillerek és akciófilmek képi világát lecseréli valami izgalmasabbra, szemet gyönyörködtetőbbre. Tehát a régmúlt Berlinje és a mai akciófilmek világa keveredik e fura thrillerben, amiben gyakran nem is tudni, hogy az adott képkockán feltűnő ruhák, épületek, vagy éppen a berlini fal egy korhű ábrázolását vagy egy fiktív, modernesített változatát látjuk.
Ez a fura képi világ igen hangulatossá és egyedivé teszi az Atomszőkét, de ez még vajmi kevés lenne a szórakoztatáshoz. Ehhez tömérdek mennyiségű akció is párosul. Rengeteg a verekedés, autósüldözés és lövöldözés, ami a fő élvezeti faktora ennek az alkotásnak. Ezek egyébként igazán látványosra és élvezetesre sikeredtek; a fura képi világgal karöltve ettől lesz igazán szórakoztató az Atomszőke. Na és persze attól, hogy viszonylag kevés a CGI. Nem is a történettől, mert az egy végletekig leegyszerűsített kémtörténet és, ha a sztori lenne a fő mozgatórugó, akkor egy nagyon rossz film lenne. De szerencsére nem így van, a történet bár roppant egyszerű és megszokott, de pont elég egy ilyen filmhez, mert ez nem egy drámai történetet akar elmesélni, hanem az akcióval, és az egyedi képi világával szórakoztatni. A történet ezt csak kiegészíti, épp annyira amennyire kell. De a zene is igen fontos eleme ennek a thrillernek. A korszakra jellemző híres pop slágerek vagy azok feldolgozott változatai hallatják hangukat a látottaktól függően. Ez a látványhoz hasonlóan szintén egy kulcs eleme a filmnek.
További érdekesség, hogy igaz, hogy David Leith kezdőnek számít egy komplett film rendezése terén, mégis neves színészekkel sikerült leforgatnia ezt a nem mindennapi mozit. Charlize Theron látható az atomszőke ügynök szerepében, akinek ismét jól áll a durva női szerep a Mad Max Furiosájához hasonlóan. Igaz Lorraine inkább a Kill Bill halálosztó Uma Thurmanjére hasonlít, ami egyértelműen pozitív. De további nagy nevek (James McAvoy, John Goodman, Toby Jones és James Faulkner) tűnnek fel a többi főbb szerepben is, akik szintén hozzák a tőlük megszokottat. Szintén említésre méltó, hogy Budapesten forgatták ezt a mozit, mert a mai Berlin már nem igazán tükrözi a 89-es változatát. A mostani magyar főváros viszont visszaadja a régi Berlin hangulatát. Ennek köszönhető, hogy a film munkálataiban rengeteg magyar is részt vett, ami nem kis érdem, hiszen egy ekkora volumenű hollywoodi produkcióban, nem minden nap munkálkodhatnak magyarok.
