Napjainkban nagy népszerűségnek örvendnek azok a vígjátékok, amik olyan családanyákat állítanak középpontba, akik különböző módokon próbálnak kiszabadulni a hétköznapi mókuskerékből. Emily (Katie Aselton) és családja új városba költözik, ahol csak Kate-t (Tony Collette) ismeri, aki gyerekkori barátnője. Emily, hogy beilleszkedjen, elfogadja két másik anyuka Jamie (Molly Shannon) és Melania (Bridget Everett) „mamivacsi” meghívását, amit rendszeresen megtartanak, hogy kieresszék a fáradt gőzt. Ő azonban elhívja Kate-t is, akit a többiek nem szívlelnek, mert nem vesz részt a közösségi programokban és semmiféle érdeklődést sem mutat más szülők iránt. A vacsora döcögősen indul, de a kellő mennyiségű alkohol és marihuána feloldja a hangulatot és onnantól kezdve az anyák elszabadulnak. Miközben a nők jól szórakoznak, Kate és Emily férjei vigyáznak a gyerekekre a maguk ügyetlen módján. Az este folyamán a képbe kerül Luke (Adam Levine) is, aki megpróbálja elcsábítani Emily-t. Később a nő és a férfi eltűnnek a bulizó anyák szemei elől, akik ezután a keresésükre indulnak, ezzel még több viccesnek szánt szituációba keveredve.
Az alapszituáció: anyák, akiknek szórakozásra van szüksége, és a karakterek: a gimis szerelmével fiatalon házasodott asszony, a jellemtelen férj, és a szerencsétlen barátnők, kísértetiesen hasonlítanak a tavaly debütált Rossz anyák (Bad Moms) című alkotáshoz. Amivel ez a mozi többet ad az annak köszönhető, hogy egyfajta figyelemfelhívás az okostelefonoktól való függésünkre. Főhőseink kezében is szinte minden pillanatban ott a mobiltelefon, jobban és többet figyelnek rá, mint saját gyermekeikre. Ezt leszámítva nem sok újat nyújt a film. Az anyaságot teherként mutatja be, a férfi karakterek erőtlenek, Adam Levine szépfiúja pedig kissé túljátszott. Aletha Jones első egész estés rendezése tehát hagy némi kívánnivalót maga után. Julie Ruddnak – aki mellesleg a való életben Paul Rudd felesége – szintén ez volt az első munkája forgatókönyvíróként. Paul Rudd egyébként fel is tűnik a filmben, egy marihuána kereskedőt alakítva.
Az Anyák elszabadulva műfaji besorolás alapján egy vígjátékot vártam, de én személy szerint egyszer sem nevettem és a teremben lévők is végig csendben voltak. A helyzet és jellemkomikumok egyaránt gyengék, ami leginkább Melanie és Kate férjeinek karakterénél volt érezhető. Melanie megjelenése és viselkedése is szánalmat váltott ki belőlem és nem azt a vicces fajtát, már ha létezik ilyen. Kate férje pedig szimplán jellegtelen, személyisége elhalványodik a nő mellett. Továbbá a folyamatosan testnedveket felsorakoztató humorral, és szexuális célzatú „poénokkal” sem igazán tudtak már újat mutatni az alkotók. Elszomorító, hogy egy átlagosnak vélt anya drog, és alkohol nélkül nem tudja magát elengedni, és jól érezni. A film mindvégig a megszokott comedy elemekkel operál, és hangos, pörgős zenével próbálja ösztönözni a nézőt a jó kedv eléréséhez, kevés sikerrel.
Mindezek mellett a cselekmény teljesen kiszámítható és nem is túlzottan érdekfeszítő. Ha a film készítőinek célja az volt, hogy egy üde nyári vígjátékkal szórakoztassa a nézőt, vagy esetleg bulizásra ösztökéljen, akkor ez a terv kudarcot vallott. Logikus, hogy a Föld túlnépesedése miatt a stúdiók egyre több az anyákat centrumba helyező és nekik szóló filmet készítenek, viszont biztos, hogy ezekkel a filmekkel a helyes üzenetet közvetítik feléjük? Leginkább talán azoknak tudnám ajánlani, akik a film szereplőihez hasonlóan eleget ittak, ahhoz, hogy már bármin tudjanak nevetni.
Ami még zavaró volt számomra, de ez csak a magyar szinkronnal kapcsolatos, hogy Molly Shannon (Jamie) magyar hangja, Kökényessy Ági (akit már megszoktunk Jennifer Aniston, vagy Reese Witherspoon szinkronhangjaként) egyáltalán nem illett a filmbeli karakterhez.
