A Vissza gyökerekhez című film egyik érdekessége, hogy a főszereplő és a rendező egy azon személy, Danny Boon. Legújabb filmjében a szereplők és a helyzetek komikuma garantáltan megnevetteti majd a nézőket. A sikeres Valentin D (Danny Boon) és kedvese a tökéletes pár, akik tökéletes életet élnek. Többek között, kiérdemelték az év párja díjat és az üzleti életükben is hatalmas profitot termelnek, ezért pedig köztisztelet, és elismerés övezi őket. Valentin hírneve makulátlan, de aztán fény derül sötét titkára. Családját eltitkolva ugyanis árvának vallja magát, mivel szégyelli a rokonait, akik szerény körülmények között, fémkereskedésből élnek. Ám egy nap úgy dönt a család, hogy meglátogatják a sikeres bútor tervezőt. Az első találkozóra pedig éppen Valentin sorsdöntő kiállításán kerül sor. A jólétben élő fiú elzárkózik rokonaitól, majd egy véletlen baleset következtében eszméletét veszti, és mikor magához tér, az elmúlt 25 évből nem emlékszik semmire, így újra régi önmaga lesz. És ekkor kezdődik a kalamajka…
A rideg, önteltséggel megtelt burokban élő Valentin gyökeres változáson megy át, ami személyiség fejlődését tekintve jó irányt vesz. Újfent életvidám és életigenlő férfi válik belőle, a család így visszakapja azt a fiút, akit felneveltek. A tájszólásos, az élet apró dolgaiban is örömet találó embert. A tájszólás egyébként külön humorforrás, amit a rendező megfelelő adagban adagol. Látszik, hogy még a színészek is jót mulathattak az ebből adódó helyzeteken.
A témát komolyan is fel lehetett volna dolgozni, a családját letagadó, sőt azt eltaszító, minden segítséget megtagadó, rideg karrierista férfi és annak kedvesének történetét, akinek apja csak a bevételt látja vejében. Az alkotás azonban olyan bájjal adja át a családi perpatvart (a proli család betolakodása a férfi életébe), a mama félreértéseit, a papa férfiakra jellemző esetlenségét, a füllentések kimagyarázását, a sznobizmus kifigurázását. Ezeket pedig még nyelvi és egyéb humorforrással is megspékeli a film.
Az életünkből is ismerős helyzet lehet, amikor például a férfi nem tud főzni, de megpróbálja, azonban a rántottában a tojás héja is belekerül. Többek között ilyen helyzetekbe is bepillantást nyerhetünk Valentin apjának frenetikus alakítása által. Az egyik kedvencem, amikor a kristálycukor a szekrény tetejéről a férfi hajára hullik, és egy már vélhetően dohos keksz rágcsálásakor néha bólint picit, hogy a fején levő cukorral ízesítse meg a kekszet. Lám, a jó poénhoz nem kell sem alpárinak, sem szexistának lenni. És rengeteg ehhez hasonló, finom humor szövi át, derűs könnyedséggel a történetet. A film végén a stáblistát is érdemes megvárni, ugyanis plusz poénok részesei lehetünk, a filmből kimaradt, vagy elrontott jelenetek által.
