A Verdák sorozat nekem mindig is kilógott a Pixar filmek sorából. Az első rész egy aranyos tanmese volt, de már akkor is hiányzott belőle az a plusz, ami miatt a Pixar filmjeit igazán szeretjük. Aztán a második résszel olyan mélységekbe süllyedt a stúdió, hogy még azóta sem sikerült kihevernem a látottakat, de szerintem nekik sem. Ennek tükrében talán érthető, hogy a vetítés előtt negatívan álltam a harmadik részhez.
A trilógiává duzzadt, négy keréken pörgő sorozat legújabb részében Villám McQueen-nek (Owen Wilson), csoda kütyükkel felszerelt újoncokkal kell megküzdenie a versenypályán. Az új generációs kocsik azonban minden tekintetben túl tesznek a kiöregedett McQueen-en, aki ezért minden eddiginél jobban szeretne győzedelmeskedni. A túlzott bizonyítási vágynak meg is lesz az eredménye és a szezonzáró futamon hatalmas balesetet szenved. A baleset után nehezen tud újra talpra, vagyis inkább négy kerékre állni, de egy gazdag szponzor támogatja őt és a legmodernebb felszereléseket biztosítja visszatéréséhez. A felkészüléséhez egy személyi edzőt is kineveznek mellé a modern sportkocsi – Cruz Ramirez (Cristela Alonzo) – személyében.
El sem tudom mondani mennyire megkönnyebbültem a Verdák 3 vetítése után. Nagyon féltem, hogy a Pixar megint annyira mellé nyúl, mint tették azt 6 évvel ezelőtt a második résszel, amit a mai napig nem tudok megérteni, hogy azt mégis hogy gondolhatták komolyan. Persze értem én, a Verdák a Pixar legjobban menő brandje és milliárdos bevételei vannak a különböző merchandise termékekből, de ez még nem mentség egy olyan fércmunkára, mint a Verdák második része.
Szerencsére a harmadik rész már lényegesen jobban sikerült. Újra van mondanivalója, szép ívet ír le a történet és ami talán a legfontosabb, hogy újra van szíve. A versenyeknek tétjük van és izgulni is tudunk McQueen-ért, a baleset bekövetkeztekor pedig lélegzet visszafojtva meredtem a vászonra, ez kétség kívül a film legerősebb jelenete. Az ezt követő felépülés és felkészülés szakasza néhol ugyan döcögős, de nagy részt szórakoztató és tanulságos. Az egész film szívét és lelkét az adja, ahogy McQueen szépen lassan ráébred, hogy az idő eljárt felette és nem kell minden áron nyernie ahhoz, hogy győztes legyen. A legnagyobb pozitívumként azonban azt éltem meg, hogy Matuka sokkal, de sokkal kevesebb játékidőt kapott, mint legutóbb és ezáltal a film is sokkal kevésbé volt infantilis. Az új szereplők, első sorban Ramirez, és Hudson Doki mentora, Füsti telitalálatok és garantáltan belopják majd magukat minden néző szívébe. Egy nagy hibája mégis van a filmnek, mégpedig az, hogy ha nem tudtam volna előre, hogy egy Pixar filmet nézek, akkor nem biztos, hogy megtudtam volna különböztetni a DreamWorks, az Illumination vagy más rivális stúdió alkotásától.
