péntek, március 29, 2024

Trending

Hasonlóak

TOP 10: Star Wars-filmek

A rajongók felkészülhetnek erre az alkalomra, ugyan is ma van a nemzetközi Star Wars nap. Ennek apropójából (illetve annak, hogy az év végén jön az új trilógia záró darabja), úgy döntöttem, hogy nem maradhatok ki a buliból, tehát rangsoroltam a kánon, eddig megjelent filmjeit a számomra leggyengébbtől a legjobbig. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ez egy szigorúan szubjektív lista, mert ez a széria mindenki számára más-más élményt nyújtott az idők során. Van, aki az eredeti trilógiáért, van aki az előzményekért, vagy az új részekért, de van olyan is, aki esetleg az animációs sorozatokért rajong. Ennek a franchise-nak, pont a változatosságában rejlik a varázsa, amivel több generációt is meg tudott szólítani. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden alkotása tökéletes lenne, sőt! Viszont ezekkel tisztában kell lennünk, ha valóban értékelni akarjuk a Star Wars által hátra hagyott örökséget. Szóval öveket becsatolni, utazzunk is vissza réges-régre, egy messzi, messzi galaxisba.

10. Star Wars I. – Baljós árnyak

Sokáig számomra a többséggel ellentétben a Klónok támadása jelentette a széria mélypontját, viszont egy véletlen szerű újranézés alkalmával, rá kellett jönnöm, hogy az előzmény trilógia első darabja nem véletlenül van a negatív dobogó csúcsán. És itt most nem csak a Jar-Jar által képviselt gyerekességre gondolok, mert az csak a hab a csalódás tortáján. Számomra sokkal zavaróbb tényező volt, az iszonyatosan rossz rendezés. Geroge Lucas egy kiváló marketinges és ötletgyáros, de a filmrendezéshez és forgatókönyv íráshoz, egyáltalán nem ért. A film tele van jobbnál-jobb színészekkel (Liam Neeson, Ewan McGregor, Natalie Portman), de egyszerűen nincsenek jól instruálva. Csak faarccal a levegőbe bámulva mondják fel a forgatókönyvben leírtakat. Az akciók pedig egyszerűen súlytalanok (kivéve a filmvégi párbajt), az effektek pedig 1999 óta nem öregedtek túl jól. A midikloriános száll pedig annyira arcul köpi az erő misztikumát, hogy a készítők nem véletlenül feledkeztek meg róla a későbbi részekben. Nagy csalódás is volt a maga idejében, de legalább John Williams zenéje még mindig csoda szép. A Star Wars: Holiday Special-nél, még ez a film is jobb, viszont arról jobb nem is beszélni.

9. Star Wars II. – A klónok támadása

Mikor először láttam a filmeket kisiskolás koromban, számomra ez a rész volt a legunalmasabb mindközül. És most idősebb fejjel is szintén ugyanezt tudom mondani róla. Rendben, mentségére szóljon, hogy itt már sokkal nagyobb szerepet kap a politikai intrika, ami jót tesz az összképnek, illetve itt már érződik, hogy a tét nagyobb, mint egy bolygó felszabadítása. Teljes gőzzel kezd építkezni a sötét oldal és elindul az első lépés is, hogy a Galaktikus Köztársaságból, Galaktikus Birodalom legyen. Ezt a folyamatot remekül és logikusan vezeti fel a film, viszont a személyesebb történet szálnál kezd el bűzleni az összkép. A film játékidejének nagy részét Anakin Skywalker személyes drámája és románca teszi ki, ami a karakter szempontjából fontos mérföldkő, de Lucas rendezése és Hayden Christensen színészi „tehetsége”, által az egész komolytalanná válik. Van az a poén, hogy „Still a better love story, than Twilight”. Na ez egyáltalán nem az! A látvány, meg az akciók, ugyan már jobban néznek ki, de személy szerint a túlzott CGI használat inkább elvesz az élvezeti faktorból, mintsem hozzá adna ahhoz. Bár a Baljós árnyaknál egy milliméterrel jobb, viszont a széria legmélyebb pontja itt látható Anakin (khm) „homokos” monológja által. Igen, még az Utolsó jedik tehén-kacsa-fóka fejős jeleneténél is rosszabb.

8. Solo: Egy Star Wars-történet

Az egyetlen film amit a lista elkészítése miatt néztem csak meg. Ennek oka pedig az, hogy őszintén szólva nem érdekelt engem. Sem az előzetese, sem a története, sem a színészek nem győztek meg arról, hogy ezt a filmet látnom kell. Viszont most megnéztem és csalódottan kellett konstatálnom, hogy nem igazán maradtam le semmiről. Abban azért meg kell védenem a filmet, hogy a negatív visszhanggal ellentétben egyáltalán nem lett vállalhatatlan. Egyszerűen csak egy felejthető űrkaland, ami nem okoz fájdalmat, de örömömet sem leltem benne. Ezekről a legnehezebb írni, mert ha simán rossz lenne, akkor választékosan tudnám alázni a sárga földig, de így csak szimplán túlestem rajta, mint a 40 fokos lázon. A probléma talán ott volt, hogy maguk a készítők sem érezték a késztetést, hogy most önálló spin off-ot csináljanak Han Solo kezdeti időszakáról. Ron Howard egy tisztességes iparos munkát adott ki a kezei közül, míg talán a produkcióból eltávolított Phil Lord és Chris Miller egy sokkal frissebb, sokkal stílusosabb filmet tudtak volna csinálni belőle.

7. Star Wars VII. – Az ébredő Erő

A kezdeti negatív hangvétel után, most induljunk el a pozitív tartomány felé, habár a többséggel ellentétben én nem tartom az Ébredő Erő-t egy mesterműnek. Persze ebben az elvárásaim is nagy szerepet játszottak, hiszen anno én is úgy vártam a filmet, mint a messiást. A Star Wars egy olyan kiaknázatlan lehetőség a mozi számára, amihez hat film édes kevés. Ebből a világból bármit kilehet hozni, bármilyen történetet el lehet benne mesélni és kifejezetten örültem, hogy az én generációmnak is elkészül a maga kalandja. Aztán kaptam egy Új remény remake-et. Persze többszöri újranézéssel most már belátom, hogy ez elengedhetetlen volt az új trilógia számára, hogy így indítsák útjára az elkövetkezendő filmeket. Ráadásul nekem kifejezetten tetszettek az új szereplők is, különösen Kylo Ren, akit a mai napig az új trilógia legjobb karakterének tartok. Nem kevésbé szerettem Rey-t, illetve Finn-t. Na, és persze mikor a régi szereplők is visszatértek, akkor igazán megdobbant a szívem. Viszont maga a történet számomra nem tudott újat mutatni, mivel én ezt a filmet láttam már, csak Új remény címmel. Így nem kaptam meg J.J.Abrams-től a Star Wars megújulását, de tény, hogy kellett ez a fajta újrázás, hogy 10 év után, ismét bele éljük magunkat a sötét és világos oldal harcába.

6. Star Wars III. – A Sith-ek bosszúja




Az egyetlen tényező, ami miatt érdemes volt elkészíteni az előzmény trilógiát. A Sith-ek bosszújának az a legnagyobb érdeme, hogy Lucas képes volt belátni, hogy hol hibázott és az utolsó pillanatban össze is szedte magát. Bár az előzmény trilógia örökös hibái ugyan úgy jelen vannak, mint például a túlzott CGI használat vagy Anakin útja a Darth Vader-é válásához. Az azóta közröhej tárgyává lett „Noooo!” felkiáltásról, meg már ne is beszéljünk. Azonban ezt képesek voltak ellensúlyozni egy meglepően sötét atmoszférával, remek karakter pillanatokkal és pár igen szívszorító jelenettel, élén a 66-os parancs teljesítésével. Az eredeti trilógiát is remekül vezették fel azok számára, akik eddig csak az előzményeket látták. Nagy vonalakban el lehet mondani róla, hogy bár hibáktól egyáltalán nem mentes a Sith-ek bosszúja, viszont már az is dicséretre méltó, hogy a kezdeti fiaskók után a franchise végre újra méltó lett a saga szellemiségéhez.

5. Star Wars VIII. – Az utolsó Jedik

Na itt kell óvatosnak lennem, hiszen bármit is mondok, a rajongói tábor egyik fele most biztos meg fog engem lincselni. Talán a franchise történelme óta nem volt még ennyire nagy megosztottság a nézők között, mint az Utolsó Jedik esetében. Van, aki szívből utálja és már-már a rendező, Rian Johnson halálát kívánja, mások pedig egyenesen imádják, hogy a Star Wars végre képes volt megújulni. Bevallom én az utóbbiak táborát erősítem, de tény, hogy a film egyáltalán nem tökéletes. A feljebb már említett tehén-kacsa-fóka jeleneten kívül vannak még bőven felesleges pillanatok a 2 és fél órás játékidőben, mint például Finn és Rose történet szála. Viszont ettől függetlenül én ezt a részt jobban szerettem, mint az Ébredő Erő-t, mert Rian Johnson végre azt tette, amit én már Abrams-től is vártam volna. Lezárjon egy korszakot és elindítson egy másikat, teljesen új történettel, teljesen új konfliktusokkal és teljesen új szereplőkkel. Hiszen a galaxis van annyira nagy, hogy ne csak a Skywalker család legyen a középpontban. Számomra Rian Johnson méltóságteljesen búcsúztatta el a régi szereplőket és adott teret az újaknak. Épp ezért is vagyok szkeptikus a IX. epizóddal kapcsolatban, ami nekem még mindig azt sugallja, hogy az alkotók nem tudnak elszakadni a régi vonaltól.

4. Star Wars VI. – A Jedi visszatér

Az eredeti hármast aligha kell bemutatnom bárkinek is. Sokunk gyerekkorát meghatározta és egy mai napig klasszikusnak számító csodának számít a filmkészítés világában. Ennek az utolsó fejezet volt az 1983-as, A Jedi visszatér is, mely méltó módon zárta le, a főszereplők történetét. Luke-ból, a naiv pásztor gyerekből Jedi lovag lett, Han-ból az öntörvényű csempészből a lázadás egyik kulcsfigurája, Leia-ból a tenni akaró hercegnőből, pedig egy megfontolt és belevaló vezető, sőt még maga Vader nagyúr is megkapta a maga megváltását. Ráadásul a filmben még arra is maradt idő, hogy megtekintsük a Hutt vezér, Jabba palotagazdaságát még közelebb hozva a nézőt a Star Wars világához. Minden ízében egy grandiózus lezárás lett a VI. epizód, amiben bár ott vannak az ewok tarzanok, mint időhúzó tényezők, de nem rontják el az összképet. A örökségét pedig még a Lucas által erőltettet digitális felújítás, sem ronthatja el, amiben kínosan kitűnnek az utólag beillesztett CGI figurák.

3. Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet

Amennyire negatív csalódás volt a Solo, annyira pozitív élmény volt 2016-ban a Halálcsillag tervrajzait megszerző lázadó csoport történetét bemutató spinoff. Szintén, ugyanazt tudom mondani, mint Az utolsó Jedik esetében. Ez a világ túl nagy ahhoz, hogy csak a Skywalker családdal, illetve a Jedi-Sith konfliktussal foglalkozzon, hiszen ebben az univerzumban hétköznapi emberek is élnek. Magát a lázadást még az eredeti trilógiában sem láthattuk az egyszerű közkatonák szemszögéből. A Zsivány Egyes-ben azonban végre betekintést nyerhettünk ebbe a világba is, mindezt úgy hogy egy remek filmet kaptunk. A háborús részek nagyon izgalmasak, a szereplőkért lehet izgulni és hű maradt a régi filmek szellemiségéhez is, miközben egy teljesen új történetet láthattunk. A vége pedig, minden spoiler nélkül, az egyik legtökösebb húzása volt a Disney részéről. A Zsivány Egyes spinoff létére képes volt bekerülni a kedvenceim közé és ennél nagyobb érdeme nem is lehetne az én szememben.

2. Star Wars IV. – Egy új remény

Ahol, minden elkezdődött. 1977-ben az ifjú George Lucas, még nem volt befutott sztár, mikor ezt a filmjét forgatta. Úgy nyilatkozott akkoriban, hogy „Minden idők legdrágább alacsony költségvetésű produkcióját forgatják” és egyáltalán nem bízott a film sikerében. Azonban abban az évben a mozi minden nézettségi rekordot megdöntött. A világ összes pénze Lucas ölébe hullott, miközben egy filmtörténeti mérföldkövet indított útjára, aminek még mindig töretlen a népszerűsége. Az, hogy ez a film, 42 év elteltével is tökéletesen működik, mint szórakoztató kalandfilm két dolognak köszönhető. Egyrészt Lucas, ekkor még nem kapott teljhatalmat a filmje fölött, így kordában tudta tartani a túlzott kreativitását. Másrészt az egész filmen látszódik a belefektetett munka. Lehet, hogy a Halálcsillag ostroma mai szemmel nézve már inkább retro hangulatot kelt, de a dinamikus vágásnak és John Williams zenéjének köszönhetően még mindig epikus érzést vált ki az emberből. Emellett pedig a karakterek is – bár a tipikus mesehős sztereotípiákat testesítik meg (a szőke herceg, a bölcs mentor, a bajba jutott hercegnő, a sötét varázsló) – szerethetőek.

1. Star Wars V. – A birodalom visszavág

Nagy meglepetést szerintem nem okozok senkinek, ha azt mondom, hogy a franchise legemlékezetesebb és legjobb darabját 1980-ban hozta el, Lucas régi rendező mestere, Irving Kershner. Az indok sem fog senkit sem meglepni, hogy miért is a Birodalom visszavág a legjobb Star Wars film. Egyszerűen azért, mert mindent, meghagytak, ami miatt az első rész remek volt, viszont a klasszikus mesevezetés helyett egy sokkal súlyosabb történetet kaptunk, ahol a főszereplőket bármikor veszteség érheti. Azonban volt még egy plusz, ami miatt ez a rész kiemelkedő volt számomra, ez pedig nem más, mint Yoda tanításai. Az ő karaktere által jobban bele láthattunk az erő filozófiájába, amivel nem csak még jobban kiszélesítették a világ misztikumát, de sok tanulsággal is szolgáltak a legtöbb embernek. Például az ikonikus „Tedd vagy ne tedd, de nem próbáld” mondat, amit nekünk átlag nézőknek is érdemes megfogadnunk, még ha olykor nehezen is megy, akárcsak Luke-nak. A végéről se feledkezzünk meg, amely úgy vált a filmtörténelem legnagyobb fordulatává, hogy ma már az is tudja, aki egyáltalán nem nézett meg egy epizódot sem a franchise-ból.

Hát, így nézne ki a személyes Star Wars listám. Köszönöm, hogy végig olvastátok és ne felejtsétek el megünnepelni a Star Wars világnapját.