Teljes titoktartás (Les traducteurs – 2019): Filmkritika

Egy regény fordítása nem kis feladat. Egy regény kilenc különbözô nyelvre fordítása, még nagyobb feladat. Hogy mindeközben egyetlen betû se szivárogjon ki belôle, úgy látszik lehetetlen vállalás.

Eric Angstrom (Lambert WilsonMátrix: Újratöltve) a jòl menő könyvkiadòk gondtalannak nem, de kifejezetten kényelmesnek mondható életét éli. Mióta kiadta a Dedalus trilógia első két részét, a marketing és árbevétel fontosabb lett, mint maga a mű, aminek az áhított hírnevet és anyagi biztonságot köszönheti. Ezért mikor a trilògia várva várt 3. része kiadásra kerül, a kilenc nyelvre szimultán fordítás meglehetősen kézenfekvő és jövedelmező ötletnek tűnik számára. Mivel egy bestseller regény befejező részéről van szó, kicsit talán túlzónak, mégis érthetőnek tűnik az a sor intézkedés, ami a kilenc műfordító munkáját nehezíti. Egy teljesen ismeretlen helyen, a külvilágtól hermetikusan elzárt bunkerben kell naponta 10 oldalt lefordítaniuk, franciáról a saját nyelvükre. A munka teljes titoktartást igényel, ami valahogy természetesen nem igazán sikerül.

Teljes titoktartás

Az első hónap után, egy kedélyesen eltöltött karácsonyt követően megérkezik az első zsarolò levél, ami a kiszivárgott első 10 oldalért több millió euró-t követel. Ettől a ponttól szabadul el a pokol. Na jó, erős túlzás lenne azért az elszabadul és a pokol kifejezés is. Elkezdenek gyorsabban csorogni az események és a film belekezd a mindenki gyanús attitűdbe. Kézenfekvő lenne az amerikai srácot, Alex Goodman-t (Alex LawtherA ki***tt világ vége) vádolni, aki eleve úgy jutott be a csapatba, hogy újra fordította az első két kötetet angolra, ami jobban is tetszett a torrentre éhező internetes portyázóknak. De talán Katerina (Olga KurylenkoJohnny English újra lecsap) lesz a bűnös, aki annyira éli a regényben szereplő HALOTT mennyasszony karakterét, hogy nem tudunk nem ferdén nézni az állandó beidézésekre (kötet és fejezetszám megjelölésével). Vagy a görög ennyire pénzéhes? Esetleg a smúzolós olasz, vagy a hedonista spanyol csaj, de még az is lehet, hogy Eric tulajdon titkárnője a tettes?! Innentől kezdve hátradőlhetünk. A Poirot-n és Miss Marple-en szocializálódott közönségnek már csak az a dolga, hogy kivárja, a megfelelő tempójú információ visszatartás mellett mennyire lesz valid és élvezhető az átverés, aminek épp a szemtanúi vagyunk.



És a Teljes titoktartás egészen jól is teljesít, bár mindenből egy picit kevesebbet kapunk, mint ami elegendő lenne a kiemelkedőhöz. Magasztalja az irodalmat, de jó sznobhoz méltóan csak kinyilatkoztat, nem magyaráz, nem elegyedik vitába. Proust és Shelley állandó emlegetése majd megfelelően intelligenssé, ugyanakkor sejtelmessé teszi az irodalmi nézeteit a filmnek, amik tulajdonképpen nincsenek. A zsarolás miértje és kivitelezés is megállja a helyét, bár közel sem olyan bravúros, mint Danny Ocean bármelyik balhéja.

Teljes titoktartás

Kissé izzadságszagú minden mozzanat, és hiába a morális tanulság, ha tudjuk, ez az akció több ezer helyen vérezhetett volna el. S végül minden a helyére kerül, csak nem a legjobb ritmusban, amitől kissé esetlenné válik a vonalvezetés. Viszont igen szerencsésen, a karantén utáni első premier hullámot meglovagolva minden bizonnyal jól fog teljesíteni a pénztáraknál, mert rohadt jó érzés volt valami újat végre vásznon látni! Minden fillért megér, a maga megbocsájtható kis hibáival együtt. Menjetek moziba!!


Friss

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...
Ha túl tudod magad tenni a felszínt kapargató téziseken és karakterábrázoláson és a töredezett tempón, egészen szórakoztató. Kicsit esetlen, mégis jó szívvel ajánlom a mozizás újraröffentéséhez. Teljes titoktartás (Les traducteurs - 2019): Filmkritika