Eric Angstrom (Lambert Wilson – Mátrix: Újratöltve) a jòl menő könyvkiadòk gondtalannak nem, de kifejezetten kényelmesnek mondható életét éli. Mióta kiadta a Dedalus trilógia első két részét, a marketing és árbevétel fontosabb lett, mint maga a mű, aminek az áhított hírnevet és anyagi biztonságot köszönheti. Ezért mikor a trilògia várva várt 3. része kiadásra kerül, a kilenc nyelvre szimultán fordítás meglehetősen kézenfekvő és jövedelmező ötletnek tűnik számára. Mivel egy bestseller regény befejező részéről van szó, kicsit talán túlzónak, mégis érthetőnek tűnik az a sor intézkedés, ami a kilenc műfordító munkáját nehezíti. Egy teljesen ismeretlen helyen, a külvilágtól hermetikusan elzárt bunkerben kell naponta 10 oldalt lefordítaniuk, franciáról a saját nyelvükre. A munka teljes titoktartást igényel, ami valahogy természetesen nem igazán sikerül.
Az első hónap után, egy kedélyesen eltöltött karácsonyt követően megérkezik az első zsarolò levél, ami a kiszivárgott első 10 oldalért több millió euró-t követel. Ettől a ponttól szabadul el a pokol. Na jó, erős túlzás lenne azért az elszabadul és a pokol kifejezés is. Elkezdenek gyorsabban csorogni az események és a film belekezd a mindenki gyanús attitűdbe. Kézenfekvő lenne az amerikai srácot, Alex Goodman-t (Alex Lawther – A ki***tt világ vége) vádolni, aki eleve úgy jutott be a csapatba, hogy újra fordította az első két kötetet angolra, ami jobban is tetszett a torrentre éhező internetes portyázóknak. De talán Katerina (Olga Kurylenko – Johnny English újra lecsap) lesz a bűnös, aki annyira éli a regényben szereplő HALOTT mennyasszony karakterét, hogy nem tudunk nem ferdén nézni az állandó beidézésekre (kötet és fejezetszám megjelölésével). Vagy a görög ennyire pénzéhes? Esetleg a smúzolós olasz, vagy a hedonista spanyol csaj, de még az is lehet, hogy Eric tulajdon titkárnője a tettes?! Innentől kezdve hátradőlhetünk. A Poirot-n és Miss Marple-en szocializálódott közönségnek már csak az a dolga, hogy kivárja, a megfelelő tempójú információ visszatartás mellett mennyire lesz valid és élvezhető az átverés, aminek épp a szemtanúi vagyunk.
És a Teljes titoktartás egészen jól is teljesít, bár mindenből egy picit kevesebbet kapunk, mint ami elegendő lenne a kiemelkedőhöz. Magasztalja az irodalmat, de jó sznobhoz méltóan csak kinyilatkoztat, nem magyaráz, nem elegyedik vitába. Proust és Shelley állandó emlegetése majd megfelelően intelligenssé, ugyanakkor sejtelmessé teszi az irodalmi nézeteit a filmnek, amik tulajdonképpen nincsenek. A zsarolás miértje és kivitelezés is megállja a helyét, bár közel sem olyan bravúros, mint Danny Ocean bármelyik balhéja.
Kissé izzadságszagú minden mozzanat, és hiába a morális tanulság, ha tudjuk, ez az akció több ezer helyen vérezhetett volna el. S végül minden a helyére kerül, csak nem a legjobb ritmusban, amitől kissé esetlenné válik a vonalvezetés. Viszont igen szerencsésen, a karantén utáni első premier hullámot meglovagolva minden bizonnyal jól fog teljesíteni a pénztáraknál, mert rohadt jó érzés volt valami újat végre vásznon látni! Minden fillért megér, a maga megbocsájtható kis hibáival együtt. Menjetek moziba!!
