Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again – 2018) [Kritika]

Rowan Atkinson neve hallatán elsősorban Mr. Bean ugrik be, hiszen ez a legismertebb karaktere, de emellett láthattuk már Maigret és Johnny English szerepében is. Jelen írásom tárgya pedig nem más, mint Johnny legújabb bevetése a Johnny English újra lecsap. Johnny English a profi, de ugyanakkor mégis rendkívül ügyetlen MI7 ügynök 2003-ban mutatkozott be és szállította a Rowan Atkinsontól elvárt humort. Majd jókora kihagyással 2011-ben tért vissza a Johnny English Újratöltvével, amiben nem változtattak az eredeti formulán mégis megmaradt az első rész színvonala. Most pedig hét év távlatából Johnny újra lecsap nevetőizmainkra.

A történet szerint napjainkban, English egy iskolában tanít hátrahagyva a terepmunkát. Amikor azonban Londont kibertámadás éri őt hívják segítségül. Ezért leporolja szmokingját és újra bevetésre indul, de ez közel sem lesz könnyű, hiszen Johnny felett is eljárt az idő. Segítséget is kap maga mellé, mégpedig nem mást, mint az első részben megismert segédjét Bought. Ketten pedig bejárják Dél-Franciaországot és az Egysült Királyságot, hogy kézrekerítsék az elkövetőket.



Rowan Atkinson hozza a tőle megszokott humort és persze újfent sziporkázik, mégis látszik, hogy ez az English már nem az az ügynök, aki régen volt. Megörgedett és a korral sem feltétlenül tudta tartani a lépést. Nagyon jól építenek erre a poénok is. A Bought játszó Ben Millernek pedig nagyon jó az összmunkája az Englisht alakító Atkinsonnal. Olga Kurylenko karaktere Ophelia nem lett túlságosan kibontva, viszont az English ügynökkel közös jelenteiben jól látszik, hogy nagyon jó közöttük a kémia. Az egyedüli gyenge pont meglepően Emma Thompson elnökasszonnya, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva bántóan ripacskodva viszi vászonra a figuráját. Az ember a jeleneteinél joggal érezheti a szekunder szégyenérzet jelenlétét. A Jake Lacy által alakított Jason Volta pedig nem kapott elég screentime-ot, ahhoz, hogy érdekes szereplővé válhasson.

Ami viszont nagy gond, hogy a széria a harmadik etapra sem tudott megújulni. Minden és mindenki ugyanolyan, mint az előző részekben volt. A történet is felettébb egyszerű és kiszámítható és ugyanazokon a sémákon halad végig, amiken az előző kettő is. Sőt, olykor még kellemetlen poénokkal is össze lehet futni pl. az elnökasszony körülbelül mindegyik megmozdulása. A legnagyobb előnye azonban az, hogy a szórakoztatás mellett próbál reflektálni a mostani világra English karakterén keresztül, aki nem hajlandó modern dolgokkal szembeszállni ellenfeleivel csak a jól bevált régi még minden okoseszközt mellőző technológiákkal. Nagyon viccesen hat, amikor jó öreg ügynökünk rácsodálkozik a különböző okoseszközökre meg a VR technológiára és nem érti, hogy ezek miért jobbak. Minimális szinten próbál a politikára is reflektálni, a GDPR-ra és hasonlókra, valamint nem rest viccet csinálni ezekből.

​A Johnny English újra lecsap nem szeretne új nézőközönséget bevonzani, de legalább a régi rajongókat igyekszik megtartani. Megújulni teljesmértékben ugyan nem tudott, de az előző részek színvonalát megtartotta, ezáltal egy nagyon szórakoztató film lett belőle, ami nem okoz csalódást a szériát szeretőknek és talán az újjonan érkezők közül is betud vonzani párat. Öreg English nem vén English.

Johnny English újra lecsap
Összességében
A Johnny English újra lecsap egy szórakoztató, olykor fontos üzenetet közvetítő alkotás, amely ugyan új szintre nem tudott lépni, de minőségét és színvonalát megőrizte. A Rowan Atkinson rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab.
Pozitívumok
English és Bough párosa
Találó poénok
Fontos üzenetet közvetít
Méltó folytatás
Negatívumok
Emma Thompson
Kiszámítható, semetikus történetvezetés
Nem tudott megújulni
70
Értékelés

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...