A kémsztorik mindig megmozgatják a nagyérdeműt, van valami különösen bizsergető a csúcstechnológiát használó beépített ügynökök életéről és akcióiról szóló történetekben. A Mission: Impossible tévésorozatból kinőtt ugyanazon című első mozifilmet 1996-ban mutatták be, miután Tom Cruise megvette a széria jogait, mi pedig azóta követhetjük nyomon az Impossible Mission Force (IMF) kalandjait. Rendezők és szereplők egymásnak adták már a kilincset az eddig öt egész estés mozit megélő franchise során melynek új része Utóhatás alcímmel idén augusztus 2-án debütál a hazai mozikban. Ennek apropóján összeszedtük az eddig megjelent filmeket, és az IMDb, a Rotten Tomatoes, a Metacritic és a saját értékeléseink alapján rangsoroltuk azokat.
5. Mission: Impossible II. (2000)
Az első részhez képest a 2000-ben megjelent második mozi szakított a tekert történetvezetéssel, így az lineárisan kalauzol minket az események között. Huntnak be kell szerveznie egy csinos hölgyet egy egykori CIA-ügynök mellé, hogy megfigyelje őt. A film kémtörténeti stílusát mindössze ez a szál, illetve az állandó maszkos álcázás képviseli. Pörgős jelenetekben azonban nem szűkölködünk, ugyanis a rendező, John Woo (Ál/arc), a monumentális akciójelenetek koronázatlan királya. A történet néha klisés, összességében azonban mégis egy jó kis akciófilm, de mintha csak a felszínt kapargatná, valami hiányzott belőle az első részhez képest, ezen pedig még Cruise folytonos vigyorgása sem segít. Anthony Hopkins mindenesetre kellemes színfolt és keretet ad az eseményeknek.
Érdekesség: A színészek megegyeztek, hogy a filmvégi verekedés során valódi ütéseket visznek be egymásnak. Az egyik mozdulat során Cruise annyira belelendült a dologba, hogy egy talpas rúgással irtózatosan állcsúcson találta partnerét. A jelenet – pont ezért – remekül sikerült, így nem vágták ki, emiatt viszont látni, hogy a mozdulat befejezése után Cruise maga is megijedt, mekkora erővel talpalt DougrayScott állkapcsára.
IMDb: 6.1 / Rotten Tomatoes: 57% / Metacritic: 59% / Filmsomnia: 65% / Összesen: 60.5%
4. Mission: Impossible (1996)
Egy balul sikerült akció során mindenki meghal Ethan Hunt körül, ezért egyedül marad, majd saját szervezete is ellene fordul. Kacskaringós, elsőre talán nehezen megérthető történetvezetése nem aratott osztatlan sikert, ám a látványos akciójelenetek és a(z akkori) modern technika használata – szupertitkos belépési kódokat floppy-lemezen tárolták – erősen felfelé lendítette a megítélését. A figurák hitelesek, Jean Reno remekül hozza a kétes hírű rosszarcú figurát, a Ving Rhames alakította Luther Stickell-t pedig azonnal megkedvelhettük lojalitása és humorérzéke miatt. A képi megoldások néha még elég gyengék, az alagutas jelenetben látszik ez leginkább, de ennek ellenére élvezhető darab. Alapfilm, mely műfajában újjáteremtette a kémfilmek hangulatát, határozottan többször nézős.
Érdekesség: A franchise legismertebb jelenetében, amikor Hunt egy kötélen lógva körülbelül 15 centivel a padló fölött egyensúlyozik, Cruise cipőjének sarkát aprópénzzel kellett megtölteni, enélkül az ellensúly nélkül ugyanis folyton felborult lógás közben.
IMDb: 7.1 / Rotten Tomatoes: 62% / Metacritic: 59% / Filmsomnia: 70% / Összesen: 65.5%
3. Mission: Impossible III. (2006)
A 2006-os film kétség kívül a széria legnyomasztóbb darabja. Hunt visszavonult, kiképzőként dolgozik, nősülni készül, ám az idillt megszakítja egy terepen ragadt pártfogoltjáért indított akció. A levesbe az aktuális rosszfiú, Owen Davian köp bele. Mindenki a „Nyúllábat” akarja, legyen az bármi is valójában. A tét pedig immár a saját és a csapattagok életén túl a magánélet, Hunt menyasszonyának élete is. Philip Seymour Hoffman olyan hitelesen alakítja a kegyetlen főgonoszt, Cruise pedig olyan átéléssel jeleníti meg a kétségbeesett, a féltéstől már-már eszét vesztett férfit, hogy ez az egész filmre rányomja a bélyegét. Ebben a részben Lawrence Fisburne dirigálja a CIA-t, illetve megismerhetjük Benji Dunn-t (Simon Pegg) is, aki a későbbi részekben már állandó karakterként jelenik meg. A második részhez képest mind történetileg, mind a színészi játékot tekintve előrelépést tapasztalhatunk, de még mindig volt mit csiszolni rajta.
Érdekesség: A rendező, J.J. Abrams kétszer is feltűnik a filmben: egyszer a kórházban látható, amikor Hunt a feleségét keresi, illetve ő adja a telefonáló hangját, amikor mexikói nyaralásról beszélnek.
IMDb: 6.9 / Rotten Tomatoes: 70% / Metacritic: 66% / Filmsomnia: 72% / Összesen: 69.2%
2. Mission: Impossible – Titkos nemzet (2015)
2015-ben készült el az ötödik rész, mely során az IMF ott folytatja, ahol abbahagyta: feloszlatták őket, akit pedig lehetett, a CIA állományába soroltak. Pont akkor, amikor Hunt ügynök egy lépésre jár a Szindikátus leleplezésétől. Munkáját szakadárként folytatja tovább, ehhez pedig szép lassan a többiek is csatlakoznak. Az új történethez természetesen új szereplő is dukál, Rebeca Fergusson angol ügynökének a képében. Jeremy Renner egy titokzatos „elemzőt” alakít, Alec Baldwin pedig a CIA új igazgatóját. Sajnos a Sean Harris által megformált rosszfiú, Solomon Lane karaktere a hiteles alakítás ellenére nem lett kidolgozva, nem tudunk meg róla semmit, csak annyit, hogy van és kész. A történet izgalmas, követhető és élvezhető, az akciójelenetek ismét a helyükön vannak, és ha már a negyedik részben bevált a humor, a készítők ebben a részben is jól alkalmazták azt. A magyar füleknek furcsa lehetett, hogy Ethan Hunt-ot ezúttal nem Rékasi Károly, hanem Széles Tamás szinkronizálta, Rékasi ugyanis motorbalesete miatt nem tudta elvállalni a munkát.
Érdekesség: A repülőgép oldalán lógós, 90 másodperces jelenetet (melyet Cruise valóban megcsinált) 10 napig forgatták, a felszállás-leszállás procedúrát hatszor ismételték meg.
IMDb: 7.4 / Rotten Tomatoes: 93% / Metacritic: 75% / Filmsomnia: 82% / Összesen: 81.7%
1. Mission: Impossible – Fantom Protokoll (2011)
2011-ben érkezett meg a sorozat negyedik része, Brad Bird rendezésében. Az alkotók – hogy a filmet még szerethetőbbé tegyék – humorral fűszerezték a sztorit, ami emellett nem szűkölködik akcióban és fordulatokban sem. A 133 perces játékidő alatt bejárhatjuk Oroszországot, Dubajt, Indiát, sőt, a nyitányban Budapest is helyet kapott. Egy balul elsült akció után az IMF-et törvényen kívülre helyezik, a csapatnak ezért mindenféle támogatás és utánpótlás nélkül, a saját leleményességére támaszkodva kell tisztáznia magát és megmentenie a világot az atomkatasztrófától. A források elvágása ellenére annyi a szuperkütyü, mint az első három részben összesen, így a történet csavaraival és a humor-faktorral együtt egy igazán kerek akció-kémfilmet sikerült összehozni. A fogadtatása világszerte alapvetően pozitív volt, a kasszáknál pedig szépen muzsikált, így összességében elmondhatjuk, hogy ez volt az a rész, ami jó irányba mozdította el a széria megítélését.
Érdekesség: Azt a karaktert, aki fekete maszkot adta Hunt kezébe, hogy azt a fejére húzva elvihesse az orosz fegyverkereskedőhöz, ugyanaz a színész alakítja, mint aki az 1996-os első részben megtette ugyanezt akkor, amikor Huntot Max–hoz vitték el.
IMDb: 7.4 / Rotten Tomatoes: 93% / Metacritic: 73% / Filmsomnia: 89% / Összesen: 82.2%
