Az animációs filmek közül azokat szeretem leginkább, amik szórakoztatóak mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek számára. Anno a Rontó Ralph egyediségével, humorával és a háttérben megbúvó mondanivalójával jött, látott és zúzott. Éppen, ezért, amikor megtudtam, hogy jön a második része nem voltam rest az első adandó alkalommal megtekinteni. A látottak alapján pedig bizton állíthatom, hogy megérte rá várni, mert ezúttal nem kis célt tűzött ki maga elé, hiszen ebben az etapban Ralph lezúzza a netet.
A történet hat évvel az első rész után veszi fel a fonalat. Ralph (John C. Reilly) és Vanellope (Sarah Silverman) együtt tengetik életüket a játékgépek világában. Amikor is egy nap Vanellope elmondja Ralphnak, hogy unja magát, hiszen a játékában már mindent ismer, ezért Ralph eldönti, hogy meglepi őt. Ez a meglepetés azonban rosszul sül el és Vanellope játéka tönkremegy, ahhoz, hogy ne kapcsolják le a gépet egy kormánykereket kell szerezni az Ebay-ről. Ralph és Vanellope pedig úgy döntenek, hogy az újonnan bevezetett wi-fin keresztül beveszik az internetet és megszerzik a kormányt.
A forgatókönyv, mint az első rész esetében most is nagyon jól sikerült, sőt sok esetben még meglepő is a bátorsága. Kezdjük azzal, hogy a popkult utalások itt is jelen vannak nem is kis mertékben, de mivel más a környezet, ezért teljesen más a tálalás. Az új helyszín beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen mint, ahogy az első részben a játéktermek és videojátékok vannak bemutatva, itt most az internet van hasonlóképpen ötletesen illusztrálva. Nagyon jól tették, hogy elengedték valamennyire a játékgépes vonalat és megpróbálták kiterjeszteni az univerzumot. A sorozat savát-borsát mindig is az képezte, hogy ezeket a kis algoritmusokat, computer kódokat a sok egyest és nullát, emberként ábrázolják, érzelmekkel, célokkal és álmokkal és ez ebben az esetben sincsen másként. A legmegdöbbentőbb az internet világának ábrázolása, olyan metropoliszt alkottak belőle, hogy az valami eszméletlen és több mint valószínű, hogy ez az ábrázolásmód áll a legközelebb, ahhoz, ahogy egy ember elképzelheti ezt az univerzumot.
Az interneten szörföző emberek, bugyuta kis avatárokként jelennek meg az online térben, amit annak lakói vezetnek, akik, a nagy cégek online felületeinél dolgoznak (Instagram, Google, Ebay) és életvitelszerűen tengetik mindennapjaikat. És hogy miért is bátor a forgatókönyv? Nos, nem fél görbetükröt mutatni társadalmunknak és ami a legnagyobb poén faktor, hogy a Disney is tökös volt, mert bevállalta azt, hogy olyan fricskát kapjanak, mint még soha, hiszen minden ismertebb franchise-uk és karakterük ki van figurázva, ahogy ők maguk is. Egyetlen egy gond van csupán az egésszel az pedig nem más, mint, hogy az új helyszín miatt a régi karakterek el vannak hanyagolva az újak pedig nem lettek kellőképpen kidolgozva (egy-kettőt leszámítva), ahhoz, hogy igazán közel kerüljenek a szívünkhöz.
A fentebb felsoroltak alapján könnyen kijelenthető, hogy méltó folytatás lett Ralph legújabb kalandja. Sok tekintetben jót tett neki a váltás és az eltelt hat év, hiszen így összegyűlt kellő mennyiségű ötlet Phil Johnston és Rich Moore boszorkány konyhájában. A végeredmény pedig magáért beszél, hiszen ott volt a Golden Globe díjra jelölt alkotások között, amit végül a szintén zseniális Pókember: Irány a Pókverzum elcsaklizott előle.
