A 2014-es első rész után Angelina Jolie (Életeken át, Mr. és Mrs. Smith, Salt ügynök) ismét belebújt Demóna szerepébe, hogy mesés kalandra hívjon kicsiket és nagyokat ezzel a fordulatokkal teli családi, fantasy filmmel. Már az első rész is relatíve pozitív fogadtatásra talált és a közönség körében is sikernek örvendett, így várható volt, hogy érkezik majd valamikor egy folytatás, ahogy azt Hollywoodtól már megszokhattuk. Ilyenkor szoktak abba a hibába esni a készítők, hogy a folytatást vagy túltolják az első részhez képest, remélve, hogy még nagyobbat robban, majd aztán bukás lesz a vége. Ritkább esetben visziont sikerül egy méltó sőt, akár még az első részt is túlszárnyaló folytatást összehozni. Jelen esetben szerencsére az utóbbi opció történt.
Ehhez persze szükség volt a már így is elég erős szereplőgárdához még egy-két nagy húzónevet leszerződtetni. Az egyik ilyen színésznő Michelle Pfeiffer, aki Ingrith királyné szerepében olyan hitelesen adja elő a negatív főhőst, hogy az embernek ingere lenne a mozivászonhoz vágni a kólás poharát. De akkor szomjan halnánk az első részhez képest, közel fél órával hosszabb (118 perc) műsoridővel rendelkező alkotás végéig. A férfi vonalat is erősítendő, fontos szerepet kapott Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság, Mentőexpedíció, Az oroszlánkirály) is, aki Conallként áll Demóna mellé. Érdekesség, hogy idén ez már a 4. élőszereplős Disney alkotás a mozikban a Dumbo, Az oroszlánkirály és az Aladdin után. Sőt, aki látta az első részt, az bizonyára tudja, hogy a Demónának némi történeti átfedése van a Csipkerózsika mese klasszikussal. A második rész premierje pedig pont egybeesik az imént említett film bemutatásának 60. évfordulójával.
A történet szerint Demóna keresztlánya, Auróra hercegnő (Elle Fanning – Mary Shelley – Frankeinstein születése, A titkos ajtó, Sohaországban) kezét megkéri Fülöp herceg (Harris Dickinson – Bizalom, Sötét elmék) és ennek apropóján egy családi pofavizitre invitálják az ifjú menyasszonyt és Demónát a királyi palotába, hogy jobban összeismerkedjenek a szülők. Sajnos beigazolódik a rossz előjel és nem lesz túl sikeres az első családi összejövetel, melynek hatására megcsapja a háború szele a két szomszédos királyság eddig sem túl rózsás kapcsolatát.
A film szinte egy percig sem tart üres járatot, minden mozzanatában történik valami olyan, amiért érdemes végig koncentrálni, és szerencsére olyan látványos, hogy simán magával ragadja a néző figyelmét. Bár Demóna van a főszerepben, mégis a jó és a rossz oldaláról is több olyan karakterrel találkozunk, akik sokat hozzátesznek a filmhez. Így áll össze egy egésszé a történet. Nagyszerűen válogatták össze a színészeket az adott karakterekhez és megtudunk olyan háttér infókat, mind Demóna népéről is (például a szárnyas-szarvakkal rendelkező nép jelenéről és múltjáról), melyek pluszt adhatnak az első részhez is. Persze vannak olyan szereplők is, akik olyan hatást keltenek, mintha már láttunk volna őket valahol. Joachim Ronning rendezőtől nem áll távol az ilyenfajta filmek rendezése, hisz már A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja 2017-es kalandfilmben megmutatta, hogy tud igazán látványos mozit rendezni. A forgatókönyvet ez esetben is Linda Woolverton (Alice csodaországban, Alice Tükörországban) írta, ahogyan az első 2014-es részt is.
