Az olvasók már az első, 1962-es megjelenésekor (Amazing Fantasy #15) a szívükbe zárták Pókembert. Ennek hozományaként, egy évvel később már saját képregény sorozatot is kapott, The Amazing Spider-Man címmel. Ez után pedig már csak idő kérdése volt, hogy Hollywood is felfedezze magának a falmászó hihetetlen kalandjait. 1967-ben animációs, majd 1977-ben élőszereplős sorozat is készült a Marvel kiadó által megjelentetett füzetekből.
A pókcsípés következtében szuperhőssé váló fiú történetét feldolgozó első nagyjátékfilmig mégis 2002-ig kellett várunk. Ekkor mutatta be ugyanis a Sony, a Sam Raimi által rendezett Pókember című filmet, melyben Tobey Maguire alakította a címszereplőt. A film nem várt sikert aratott, 139 millió dollárból készült és csaknem 823 millió dollárt fialt világszinten, ami mai szemmel nézve is igen derék teljesítmény. A folytatás elkerülhetetlen volt. A 2004-es Pókember 2. hasonlóan szép eredményeket ért el és mindmáig a legjobb folytatások között emlegetik. Ez a harmadik részről már nem mondható el. Habár majdnem elérte az 1 milliárd dolláros bevételt, a kritikusok és a nézők nagy része azonban ízekre szedte. A harmadik rész fiaskója után a stúdió jegelte az akkor már előkészületi fázisban lévő negyedik epizód munkálatait. Végül aztán teljesen elhalt a projekt és 2012-ben inkább egy reboot-ot készítettek.
A csodálatos Pókember rendezői székébe Mark Webb (500 nap nyár) ült, a főszerepeket pedig Andrew Garfield (Pókember) és Emma Stone (Gwen Stacy) játszották. A csodálatos Pókember mérsékelt sikere ellenére a Sony berendelte a folytatást és a gonosztevőket egyesítő Sinister Six című spin-off filmet is. A csodálatos Pókember 2 végül 2014-ben került bemutatásra, de az első résznél is gyengébben teljesített a kasszáknál. A stúdió a 200 millió dolláros produkciós költség és erre tornyosuló reklámdíjak függvényében kevésnek ítélte meg a 700 milliós bevételt. A Sony ezt követően huszárvágással vetett véget a Pókember univerzum életútjának. A japán vállalat ezután valószínűleg belátta, hogy a hálószövő sikerre futtatásához radikálisabb eszközökre lesz szükség. Az arany tojást tojó tyúkot pedig nem más jelentette, mint a Marvel filmes univerzumával való -eddig a pontig erősen ellenzett- közreműködés. Így született meg a megállapodás, miszerint Peter Parker kalandjai 6 film erejéig végre keresztezik a többi MCU (Marvel Cinematic Universe) szuperhős életét. A megegyezést követően Pókember debütálása nem váratott sokat magára, hisz a 2016-ban bemutatott Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben már egy rövid, de annál jelentőségteljesebb vendégszereplés erejéig láthattuk a frissen hazatért szuperhős növendéket. A film végén azonban az is kiderült, hogy hamarabb viszontláthatjuk, mint gondoltuk…
A legújabb Pókember film, nem sokkal a Polgárháború eseményei után veszi fel a fonalat. Peter Parker, a Tony Stark mellett tett szolgálata után abban bízik, hogy meghívást kap a Bosszúállók közé, ez azonban nem történik meg. Elkeseredettségében, Peter piti bűnözők nyomába ered, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egy bankrablás megakadályozása közben, eddig nem látott erejű fegyverek birtokában lévő rablókba botlik. A fiú elhatározza, hogy legjobb barátja segítségével kideríti, ki vagy kik állnak a rejtélyes eszközök készítése és eladása mögött. A nyomok egy Adrian Toomes (Keselyű) nevű férfihez vezetnek, aki bűntársai segítségével a Bosszúállók küzdelmei után maradt, idegen eredetű technológiát ötvözi a földivel. A bűnbanda nyakoncsípése azonban nagyobb feladatnak bizonyul számára, mint azt előzetesen gondolta.
Már az elején szeretném leszögezni, a Pókember: Hazatérés nem lett a legjobb Pókember mozi, de majdnem olyan jó, mint a Sam Raimi féle első kettő epizód, csak épp ez a film más dolgok miatt szórakoztató. Lehet szídni Tobey Maguire-t, mert valóban nem volt a legjobb Pókember, sőt az eddigiek közül messze ő volt a legrosszabb, de Raimi azokkal a filmekkel lefektette a modern kori szuperhősfilmek alapjait és ez a mai napig elvitathatatlan tőle. Tom Holland ellenben tökéletes Pókember és Peter Parker is egyben, viszont maga a film szórakoztató mivolta ellenére nem túl eredeti, sőt inkább mondhatni sablonos, de még így is működik és ez nagy részt a remek karaktereknek köszönhető.
Nem csak Tom Holland brillírozok a szerepében, de a főgonoszt alakító Michael Keaton is. Keaton úgy volt képes kihozni a maximumot szerepéből, hogy maga a forgatókönyv erre nem adott neki elég lehetőséget. Keselyű indítékai hiába mennek szembe az átlag Marvel gonosztevőkével, ha nincs kellőképpen kifejtve és megírva a karakter. A 80-as évek tini filmjeit megidéző hangulat és könnyed hangvétel kifejezeten jól áll a történetnek ugyanakkor ezek sem mindig tudják feledtetni velünk a forgatókönyv hiányosságait. Az akció jelenetek nagy része látványos és jól kivitelezett, egyedül talán Pókember és Keselyű végső összecsapása lóg ki a sorból. Az utolsó akció scéna ugyanis nehezen követhető és kapkodó.