Mint leendőbeli menyasszony, hogy kicsit lenyugtassam az idegeimet a vészesen közeledő esküvőm miatt, úgy döntöttem leülök, hogy megnézzem az HBO Max egyik legújabb filmjét, az Örömapát. Ez a romantikus dráma azonban elég messze van a megjelölt műfajaitól. Ami nem lenne önmagában probléma, ha minden más a helyén lenne. De nincs.
Örömapa a szakadék szélén
A történet szerint főszereplőnk, Billy (Andy Garcia – A keresztapa III, Ocean’s Eleven) házassága éppen darabokra hullik, amikor kisebbik lányuk felmond korábbi munkahelyén. Emellé érkezik a drámai hír, hogy idősebb lányuk nem csak arra készül, hogy hirtelen megházasodjon, hanem Mexikóba is elköltözik jövendőbeli férjével. Vagyis nem csak a házasság, de maga a család is kezd darabokra hullani. Vagy legalábbis Billy így éli meg az eseményeket. A esküvő miatt egyelőre titokban tartják a szülők, hogy válni készülnek és mindenki az esküvő szervezése körül kezd szorgoskodni. Kapunk lány- és legénybúcsút is, de ha őszinte akarok lenni, a történet közepe szinte jelentéktelen. Láthatjuk az örömapát, aki mindent irányítani akar, hogy mindent rossz néven vesz a másik családtól, hogy mennyire büszke arra, amit eddig elért az életében. De a személyiségét már az első öt percben is meg lehetett határozni, így a többi csak időhúzás. Nem mond ennél többet. Néha egy-egy kellemes, idilli jelenettel segít a hangulatot fenntartani, de ennél se több, se kevesebb.
A vége ezzel ellenben már sokkal jobb. Vissza is hozta a filmet, mielőtt veszendőbe ment volna az a két óra a napomból…
Színes, szagos, zamatos
A film egyébként szép volt: gyönyörű színészek, tökéletes látványvilág, a zene is a helyén volt. Na meg a poénok. Habár engem inkább megkavartak az enyhén rasszista poénok, amik a latinos népcsoportokra vonatkoztak. Mondjuk talán pont azért, mert amúgy én is pont annyira vagyok naprakész a különböző kultúrákban, mint az esküvőszervezőjük. Aki egyébként egy kutyasétáltató. Ettől eltekintve azonban hozták a kötelező humort.
A film felépítettsége is tökéletes volt, nekem kifejezetten tetszett, hogy rögtön belecsaptak a lecsóba, és azonnal három problémával kellett szembenézni. A film nyugodtan hullámzott, néha egy-egy drámaibb jelenet volt, de szinte a következő percben már meg is oldódott. És talán pont ez volt a hibája. Ez az egy oka van annak, hogy inkább egy könnyed, hamar felejthető film lett.
Megvan a maga családcentrikus bája a filmnek, ami általában a latinokra jellemző. És mint esküvőt szervező nő, azt mondom, hogy álmodni sem mernék arról, amit látunk. A film vége mondhatni megható, de nem az esküvő miatt. Az arra való készülődés egy olyan szívmelengető kép, amit szerintem a fél világ megirigyelne.
Szexi színészek, nem túl szexi szerepekben
A nagy helyzet az az, hogy a legtöbb karakter felejthető. A jövendőbeli házaspár idillikus és unalmas. Különleges értékeket képviselnek: Adan (Diego Boneta – Terminátor: sötét végzet) bárhová követné menyasszonyát, Sofiát (Adria Adjorna – Tűzgyűrű: lázadás, A partiállat), aki apja értékeit próbálja tovább vinni munkáján keresztül. Ez mind szép és jó, de unalmas. Ahogy a legtöbb mellékkarakter is.
Billyt és feleségét, Ingridet (Gloria Estefan – Vivo, Glee) leszámítva kisebbik lányuk, Cora (Isabela Merced – Transformers: az utolsó lovag, Dóra és az elveszett Aranyváros) volt az egyetlen érdekes szereplő. Feltörekvő, fiatal, fantáziadús lány, akinek a történetszálát jól otthagyták a semmiben. Apja támogatni fogja, amit egy szelíd mosollyal fogad, mintha mindegy lenne neki. Na és az évezred kérdése: vajon összejön Sofia barátnőjével, vagy mindenki beképzelte, hogy Vanessa (Ana Fabrega) és közte izzik a levegő?
Forróvérűeknek és menyasszonyoknak
Na de akkor ki nézze meg, ha azt mondom felejthető és a karakterek sem az igaziak? Hát, aki egy könnyed fagyizós estét akarna a tévé előtt tölteni, annak tökéletes. De bárki, aki szereti a latin hangulatú filmeket otthonosan fogja érezni magát a képernyő előtt, mert itt minden meg van hozzá. Illetve mindenki, aki esküvőre készül. Menyasszony, örömapa, örömanya: irány a kanapé! Érdemes rászánni azt a két órát, mert nem csak szívmelengető, de tanulságos is lehet mindenki számára. Mert ez a nagy nap nem a szülőkről és nem csak a párról szól, hanem a családról, a szeretetről és arról, hogy megünnepelhessük az együtt töltött boldog perceket. Ez, a manapság iparrá fejlődött esküvői világban lehetetlenné válik. Többet vagyunk idegesek, mint boldogok. Többet veszekszünk azokkal, akiket szeretünk, ahelyett, hogy megértenénk: mindegy hol, mikor és milyen lesz az esküvő. A lényeg, hogy együtt legyünk és egy jó nagyot bulizzunk!
