A Partiállat (Life of the Party – 2018) [Kritika]

A Joey című sorozatban, a címszereplő kicsit idegesítő, de szerethetően szórakoztató szomszédjaként nevet szerző Ben Falcone (A főnök, Tammy) több ízben is megmutatta már, hogy tud jó fajta vígjátékokat készíteni. Sokszor feleségével – Melissa McCarthy-val – karöltve teszi ezt, akire általában a főszerepet is ráosztja. Ez jelen esetben sem történt másként…

A történet szerint Deanna (Melissa McCarthy – Koszorúslányok, A kém), a 40-es éveiben járó családanya egy szem lányát viszi férjével arra az egyetemre, ahová ők is jártak (csak neki abba kellett hagyni a terhesség miatt). A nagy búcsúzkodás követően kedves ura bejelenti, hogy húsz év házasság után el akar válni tőle, mert beleszeretett egy másik nőbe (Jolie Bowen – Modern család), akiről mint kiderül, egy sikeres ingatlanos. A nő teljesen összetörik és hazaköltözik szüleihez, ahol végiggondolva életét, felbátorodik, eldönti, hogy befejezi az egyetemet (ahová most a lánya is jár) és megszerzi a régészdiplomát. Ezzel pedig kezdetét veszi az őrület.

Egy jó húsz évvel idősebb nő visszaül az iskolapadba? Persze, hogy lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, élükön a nő egyszem lányával (Molly Gordon). Legalábbis kezdetben, de aztán beindul a gépezet. Deanna buliról bulira jár, ahol fura, de szerethető barátnőkre talál és egy fiatal, jóképű hódolt is sikerül összeszednie. Sőt, kiderül, hogy régészeti professzora, nem más a húsz évvel ezelőtti csoporttársa, aki mellesleg nagyon bírja a nőt. Ekkor úgy tűnik, minden klappol, de azt jön a fekete leves… Az exférj és jövendőbeli arája természetesen elrontanak mindent, amikor megvonják a tandíjat. De, mint mondani szokták, a padlóról szép felállni, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet vége természetesen happy end lesz.

Melissa McCarthy, a Mike és Molly és a Szívek szállodája népszerűsége után szeretett volna kitörni a tévéfilmes szerepkörökből és megmutatni magát a filmvásznon is, amit a Koszorúslányokkal meg is alapozott. Ezért a szerepért egyébként, legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Innentől kezdve pedig egyenes út vezetett a sztárság és a csillogás felé. Az elmúlt években olyan filmekben játszott főszerepet, mint a Személyiségtolvaj, a Női szervek, vagy a hazánkban forgatott A kém. Mindig is a nyers, laza és szókimondó karakterek álltak közel hozzá, és ezt rendre jól is hozta. Ez szerencsére most sincsen másképp. A film forgatókönyvét férjével együtt írták, ami egy valós családi poénból indult ki.

MacCarthy játéka most is szórakoztató és Deanna karaktere is szerethető, ennek ellenére bizonyos jelenetekben mégis erőltetettnek hathat. A film sodró lendületű, ez tény, de egy bizonyos pontnál annyira tömény, követhetetlen és lapos dialógusokkal operál, hogy az elvesz az alkotás élvezeti értékéből. A közel két órás hossz egyáltalán nem tett jót a filmnek és véleményem szerint rövidebb játékidővel többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből. A poénok és a magyarázkodós párbeszédek néhol idegesítőek, de szerencsére az olyan mellékszereplők, mint a Deanna legjobb barátnőjét alakító Maya Rudolph (Nagyfiúk 1-2, Koszorúslányok), a nyolc évig egy ejtőernyős baleset miatt kómában fekvő Helen (Gillian Jacobs) vagy a nagyzolós ingatlanos, férjcsábító Julie Bowen (Modern család) feldobják és megmentik a filmet a középszerűségtől. A Jack-et megformáló Luke Benward-ról már nem is beszélve, akiről egy hatalmas titok derül ki a film során és talán az  egyik legszórakoztatóbb jelenet is hozzá köthető.

A Partiállat
Összességében
A Partiállat, Melissa McCarthy korábbi filmjeihez képest nem igazán kimagasló, de a jelenlegi vígjáték felhozatalból ötletességének és hangosan nevetős poénjainak köszönhetően kiemelkedik.
Pozitívumok
A mellékszereplők kitűnő játéka
Christina Aguilera cameója
Kellemes zenék
Egy-egy sírva nevetős szituáció, ami után biztos, hogy még egyszer meg fogod nézni a filmet
Negatívumok
Molly Gordon élettelen, irritáló karaktere és erőltetett poénjai
Időnként túl hosszú dialógusok, amik egy idő után unalomba fulladnak
Kelleténél hosszabb játékidő
65
Értékelés

Friss

Dalra fakad az Átjáróház

Egyre inkább kirajzolódik a mozirajongók előtt, hogy miért lesz kihagyhatatlan film a decemberben a...

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...
Jordáki Gábor
Jordáki Gábor
Világ életemben nagy tisztelettel és szenvedéllyel voltam a filmek iránt. Első mozis élményem a Fehér nindzsa volt. Lehettem talán 6 éves. Filmajánlók irásával 7eve foglalkozom. Komolyabban, szakmai háttérrel 4 éve . Több online filmes és életmód magazinba jelentek meg cikkeim, kritikáim. Minden műfajt szívesen nézek de a horror és a vígjáték áll az első helyen.

Hasonlóak

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...