szombat, május 18, 2024

A Partiállat (Life of the Party – 2018) [Kritika]

A Joey című sorozatban, a címszereplő kicsit idegesítő, de szerethetően szórakoztató szomszédjaként nevet szerző Ben Falcone (A főnök, Tammy) több ízben is megmutatta már, hogy tud jó fajta vígjátékokat készíteni. Sokszor feleségével – Melissa McCarthy-val – karöltve teszi ezt, akire általában a főszerepet is ráosztja. Ez jelen esetben sem történt másként…

A történet szerint Deanna (Melissa McCarthy – Koszorúslányok, A kém), a 40-es éveiben járó családanya egy szem lányát viszi férjével arra az egyetemre, ahová ők is jártak (csak neki abba kellett hagyni a terhesség miatt). A nagy búcsúzkodás követően kedves ura bejelenti, hogy húsz év házasság után el akar válni tőle, mert beleszeretett egy másik nőbe (Jolie Bowen – Modern család), akiről mint kiderül, egy sikeres ingatlanos. A nő teljesen összetörik és hazaköltözik szüleihez, ahol végiggondolva életét, felbátorodik, eldönti, hogy befejezi az egyetemet (ahová most a lánya is jár) és megszerzi a régészdiplomát. Ezzel pedig kezdetét veszi az őrület.

Egy jó húsz évvel idősebb nő visszaül az iskolapadba? Persze, hogy lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, élükön a nő egyszem lányával (Molly Gordon). Legalábbis kezdetben, de aztán beindul a gépezet. Deanna buliról bulira jár, ahol fura, de szerethető barátnőkre talál és egy fiatal, jóképű hódolt is sikerül összeszednie. Sőt, kiderül, hogy régészeti professzora, nem más a húsz évvel ezelőtti csoporttársa, aki mellesleg nagyon bírja a nőt. Ekkor úgy tűnik, minden klappol, de azt jön a fekete leves… Az exférj és jövendőbeli arája természetesen elrontanak mindent, amikor megvonják a tandíjat. De, mint mondani szokták, a padlóról szép felállni, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet vége természetesen happy end lesz.

Melissa McCarthy, a Mike és Molly és a Szívek szállodája népszerűsége után szeretett volna kitörni a tévéfilmes szerepkörökből és megmutatni magát a filmvásznon is, amit a Koszorúslányokkal meg is alapozott. Ezért a szerepért egyébként, legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra is jelölték. Innentől kezdve pedig egyenes út vezetett a sztárság és a csillogás felé. Az elmúlt években olyan filmekben játszott főszerepet, mint a Személyiségtolvaj, a Női szervek, vagy a hazánkban forgatott A kém. Mindig is a nyers, laza és szókimondó karakterek álltak közel hozzá, és ezt rendre jól is hozta. Ez szerencsére most sincsen másképp. A film forgatókönyvét férjével együtt írták, ami egy valós családi poénból indult ki.

MacCarthy játéka most is szórakoztató és Deanna karaktere is szerethető, ennek ellenére bizonyos jelenetekben mégis erőltetettnek hathat. A film sodró lendületű, ez tény, de egy bizonyos pontnál annyira tömény, követhetetlen és lapos dialógusokkal operál, hogy az elvesz az alkotás élvezeti értékéből. A közel két órás hossz egyáltalán nem tett jót a filmnek és véleményem szerint rövidebb játékidővel többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből. A poénok és a magyarázkodós párbeszédek néhol idegesítőek, de szerencsére az olyan mellékszereplők, mint a Deanna legjobb barátnőjét alakító Maya Rudolph (Nagyfiúk 1-2, Koszorúslányok), a nyolc évig egy ejtőernyős baleset miatt kómában fekvő Helen (Gillian Jacobs) vagy a nagyzolós ingatlanos, férjcsábító Julie Bowen (Modern család) feldobják és megmentik a filmet a középszerűségtől. A Jack-et megformáló Luke Benward-ról már nem is beszélve, akiről egy hatalmas titok derül ki a film során és talán az  egyik legszórakoztatóbb jelenet is hozzá köthető.

A Partiállat
Összességében
A Partiállat, Melissa McCarthy korábbi filmjeihez képest nem igazán kimagasló, de a jelenlegi vígjáték felhozatalból ötletességének és hangosan nevetős poénjainak köszönhetően kiemelkedik.
Pozitívumok
A mellékszereplők kitűnő játéka
Christina Aguilera cameója
Kellemes zenék
Egy-egy sírva nevetős szituáció, ami után biztos, hogy még egyszer meg fogod nézni a filmet
Negatívumok
Molly Gordon élettelen, irritáló karaktere és erőltetett poénjai
Időnként túl hosszú dialógusok, amik egy idő után unalomba fulladnak
Kelleténél hosszabb játékidő
65
Értékelés

Friss

A böllérek uralmát előbb vagy utóbb vérbe fojtják – A rezsim minisorozat (The Regime, 2024 – HBO Max) kritika

A filmesek mindig is szerették kiparodizálni és pengeélre állítani a diktátorokat és rendszereiket. Az...

Egy egyáltalán nem átlagos életrajzi film a reggea királyáról – Bob Marley: One Love (2024) kritika

Hogyan lehet egy alkotás egyszerre hiánypótló és egydimenziós? Erre a kérdésre ad választ a...

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...
Jordáki Gábor
Jordáki Gábor
Világ életemben nagy tisztelettel és szenvedéllyel voltam a filmek iránt. Első mozis élményem a Fehér nindzsa volt. Lehettem talán 6 éves. Filmajánlók irásával 7eve foglalkozom. Komolyabban, szakmai háttérrel 4 éve . Több online filmes és életmód magazinba jelentek meg cikkeim, kritikáim. Minden műfajt szívesen nézek de a horror és a vígjáték áll az első helyen.

Hasonlóak

A böllérek uralmát előbb vagy utóbb vérbe fojtják – A rezsim minisorozat (The Regime, 2024 – HBO Max) kritika

A filmesek mindig is szerették kiparodizálni és pengeélre állítani a diktátorokat és rendszereiket. Az...

Egy egyáltalán nem átlagos életrajzi film a reggea királyáról – Bob Marley: One Love (2024) kritika

Hogyan lehet egy alkotás egyszerre hiánypótló és egydimenziós? Erre a kérdésre ad választ a...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...